Oldalak

vasárnap, december 31, 2017

Követi-e a Szent Család példáját a mai keresztény család? – Szent Család vasárnapja

A Szent Család ünnepe, amelyet a liturgia a karácsonyi ünnepkörben helyez el, kiemeli, hogy Isten egy hús-vér családba akart születni, és ugyanolyan életet élt, mint mi. Máriának és Józsefnek szülőként hasonló gondjai voltak, mint nekünk: Mit adjak holnap enni a családomnak? Lesz-e munkám a jövő hónapban is? Beteg a gyermek, jaj, mi lesz? És a hétköznapok örömei is pont ugyanazok voltak számukra, mint számunkra. Igen, kiemeli a liturgia, hogy a világba lépő Isten Fia, mint minden más ember, egy kis családi közösségbe akart beilleszkedni, és még ha Mária és József helyzete egészen sajátos volt is vele kapcsolatban, családja egészen kivételes volt a maga nemében.

Isten Fia, amikor emberré lett, a mindenki által járt utat akarta követni: hazát és földi családot akart magának. Ez az utóbbi annyira egyszerű, hogy külsőleg semmiben sem különbözött a többi, egyszerű izraelita családtól.
A Szent Család életéből az evangéliumok mégis elmondanak néhány olyan eseményt, olyan történetet, amelyek fényt vetnek e család egyedülálló lelki természetére.

A mai evangéliumi szakaszban olvastuk, hogy negyven nappal a születés után Mária és József felmentek a jeruzsálemi templomba, „hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő van írva” (Lk 2, 22-23). A Szentlélek indítására az agg Simeon a gyermekben felismerte „az Úr Felkentjét… karjába vette és áldotta Istent”, aztán az anyához fordulva, miután beszélt neki fia küldetéséről, ezt mondta: „a te lelkedet tőr járja át” (Lk 2, 35).
Mária és József, amikor Jézust bemutatták a templomban, a törvény előírásának megtartásán túl minden bizonnyal megújították Istennek való teljes odaadottságukat is. Pontosan Simeon szavai bizonyítják, hogy Isten elfogadta ezt a felajánlást. Ennek jele a „tőr”, azaz a szenvedés, ami majd lépéseiket kíséri, és amely által részt vesznek a Fiú küldetésében.

A két szent jegyes ezzel a lelkülettel öleli majd át nem könnyű életük minden megpróbáltatását: az Egyiptomba való váratlan menekülés viszontagságait, az idegen földön való megtelepedés bizonytalanságát, a kemény munkával járó fáradságot, a szegény élettel járó nélkülözéseket és később a jeruzsálemi zarándoklat alkalmával elveszített fiú miatti aggodalmat.
Jézus maga magyarázza meg nekik szenvedésük mély értelmét: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 2,49). Ekkor értik meg, hogy Jézus elsősorban nem hozzájuk, hanem mennyei Atyjához tartozik.
Mária és József azt a feladatot kapták, hogy felneveljék az Atyától rábízott küldetés teljesítésére. Ez a helyzet maximális önzetlenséget kíván meg tőlük, életüket pedig Istennek szóló teljes szolgálattá teszi, amelynek során bensőségesen együttműködnek fiúk üdvözítő művében.
Eközben, állapítja meg az Evangélium, miután visszatértek Názáretbe, Jézus „engedelmeskedett nekik… És gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben”(Lk 2,51-52).
Ez az értékes megjegyzés, jelzi, hogyan kellene ma is növekedniük a gyermekeknek a keresztény szülők szeme láttára.

Az Egyház a Szent Családot példaképül állítja a keresztény családok elé. Miben lehet példakép a mai család számára?

Mindenekelőtt abban, hogy a Szent Családban Isten elsőbbségét ismerik el. A názáreti házban Isten áll mindig az első helyen, minden neki van alárendelve. A család tagjai semmit sem akarnak, semmit sem tesznek az Isten akarat ellenére. A szenvedést mély hittel karolják át, a körülményekben mindig az isteni terv megvalósulását látják, akkor is, ha ez számukra misztérium, azaz titok marad. Az összhangot, a családi békét a legkegyetlenebb és keményebb események sem tudják megzavarni, hiszen mindent Isten szemszögéből értelmeznek, szeretetüknek mindig Jézus a központja. Mária és József, elfeledkezve önmagukról, és egész lényükkel társulva Jézus küldetéséhez, mindig az ő mágneses terében élnek.

Amikor egy család életét ilyen elvek ihletik, az egész élet nagyon rendezetten folyik: az Isten és a törvény iránti engedelmesség nevében a gyermekek tisztelik szüleiket, ezek pedig kölcsönösen szeretik és megértik egymást, szeretik gyermekeiket, s Isten rájuk vonatkozó jogait tiszteletben tartva nevelik őket.

A mai ünnep olvasmányai két igen fontos pontot emelnek ki ezzel kapcsolatosan.

Az első olvasmány Sirák fia könyvéből, a gyermekeknek a szülők iránti kötelességéről beszél: „Isten az apát többre nézi gyermekeinél… Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg élete egy napján se” (3, 2-3. 12).
Ezek az ősi alapelvek jól kiegészítik a szülők iránti tiszteletről szóló negyedik parancsolatot. A századok múltával is kétségtelenül megtartják időszerűségüket. Érdemes ezen imában elgondolkodnunk.

A második pontra szent Pál mutat rá a kolosszeiekhez irt leveléből vett szentleckében. Arról a kölcsönös szeretetről van szó, amelynek eszményi közösségé kell tennie a keresztény családot. „Testvérek, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak… Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” Az apostol a szentleckében arra is kitér, hogy hogyan valósítható meg a családi életben a szeretet: úgy hogyha a házastársak kölcsönösen gyakorolják az engedelmességet, ha előzékenyek egymással szemben és nem durváskodnak, ha a gyerekek szót fogadnak szüleiknek, és ha a szülök, nem keserítik meg gyermekeik életét (3,12-21).

Igen, sokkal örömtelibb és boldogabb lenne minden család élete, ha megfontolnák az apostol szavait, ha mindig és mindent az Úr Jézus nevében tennének, ha Jézus irányítaná szavaikat, cselekedeteiket. Akkor egészen biztos, hogy nem lenének titkos utak, megcsalt házastársak és elhagyott gyermekek.

Ha a családi élet nem a keresztény szeretetre épül, akkor igencsak nehéz kitartani a szívek összhangjában és egységében. Ha megvan a kölcsönös szeretet, ha őszinte szeretettel vannak egymás iránt a család tagjai, akkor mindenen felül lehet emelkedni és mindent el lehet fogadni, ha viszont ez a kölcsönös szeretet kihűl, minden hihetetlenül nehézzé válik. Az egyetlen tartós szeretet pedig – a családban lehetséges nézeteltérések ellenére is – az Isten Szeretetére alapozott szeretet.

Befejezésül, az elmondottak alapján, hadd tegyük fel a költői kérdést, amely különösen is időszerű ma, az év utolsó napján, a férjnek és feleségnek, a szülőnek és gyermeknek egyaránt: Követi-e a Szent Család példáját a mai keresztény család? Ma, amikor a családi élet erényei az evilági ember szemében nevetségesnek tűnnek. Hűség, szeretet, szolgálat, engedelmesség, gyermekáldás, mind kikacagott, lemosolygott szavak. De mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy a kacaj nyomában mérhetetlen szenvedés és könnyek árja folyik.

Ezért kérjük a szentmise bevezető könyörgésének szavaival:
Istenünk, te ragyogó példaképnek állítottad elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így valóban rátaláljanak az igazi boldogság útjára és majd egykor atyai házadban örvendezhessünk örök jutalmadnak.

csütörtök, december 28, 2017

“Grincsfa”, avagy lopakodó keresztényelenesség

“Grincsfa”, avagy lopakodó keresztényelenesség

Bizony nagyon nem mindegy, hogy a vallási tartalmakat milyen szimbólumok fejezik ki, miként az sem, miként próbálják azokat elhalványítani, sőt egyenesen eltörölni. Ha kell, lopakodva.

A teljes irás a fenti linkre kattintva olvasható.  

Éjféli szentmise betlehemben

kedd, december 26, 2017

Római Riportok - 2017. december 24.

Mintha köddel padolták volna le Felső Háromszék falvait



Ma délután volt egy nagyon szép kirándulásunk. Ott készítettem néhány, számomra, szép képet. Abból szeretnék megosztani önökkel néhányat. 

A képek a Felső Háromszéki Esztelnek fölött, a Keleti Kárpátokhoz tartozó Nemere-hegység közeléből készültek a mai napon (2017. december 26). 

A többi kép ide kattintva látható

Ünnepi műsor Karácsony első napján a ferences templomban

Az éjféli pásztorjáték után az esztelneki Nagy Mózes általános iskola diákjai nívós ünnepi műsorral örvendezették meg az esztelneki ferences templom közösségét karácsony első napján.

Örvendek, hogy a pásztorjáték mellett ezt is felvállalták iskolánk diákjai és pedagógusai. Hálás köszönet érte, hisz mindkét előadás egy kissé közelebb vitt Karácsony titkához. Jó tudni, hogy „templom és iskola” összetartozik, nem csak a szavak, hanem a gyakorlat szintjén is. 

Éjféli pásztorjáték – 2017 – Esztelnek



Éjfél előtt fél órával került sor az esztelneki ferences templomban a szokásos karácsonyi pásztorjátékra.

Hálás köszönet a Nagy Mózes általános iskola diákjainak, akik betanulták és előadták mindkét esztelneki templomban az idei pásztorjátékot és a pedagógusoknak, akik segítettek nekik a betanulásban, illetve vezették őket az előadás alkalmával. 

A többi kép ide kattintva nézhető meg. 

vasárnap, december 24, 2017

Karácsonyi jókívánság áldásba foglalva

„Amikor a Betlehemben született
gyermekre emlékszel, hajolj meg
a tulajdon szívedben élő gyermek
előtt, és kövesd álmaid csillagának fényét,
s tudd, Isten veled van, bárhová mész is.

Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa neked,
hogy az Úr egy kisgyermeken át is
képes megváltoztatni a világot.

Karácsony szelleme egész évben melengesse lelkedet!

Béke és kegyelem kísérjen utadon
az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében
a világ végezetéig!”
Ámen

A fentebb idézett áldás szavaival kívánok minden Kedves Olvasónak, Blog látogatónak, 
Áldott Karácsonyi Ünnepeket! 

fr. Szilveszter ofm

Esztelneki ferences templom liturgikus programja december 24-ét követően

1.    Holnap délelőtt ½ 11-től advent 4. vasárnapjáról lesz a szentmise, Urunk születésének tiszteletére pedig éjféli 12 órakor misézünk.
2.    Az éjféli szentmise előtte egy fél órával, tehát ½ 12-től az iskolás gyerekek pásztorjátékot adnak elő. Szeretettel várunk mindenkit az éjféli szentmisére való ráhangoló pásztorjátékra is.
3.    Karácsony első és másod napján, hétfőn és kedden a megszokott időben, délelőtt ½ 11-től lesznek az ünnepi szentmisék.
4.    Hétfőn, Karácsony első napján az ünnepi szentmise után az iskolás gyerekek megismétlik az adventi koszorúnál tartott esti előadásukat itt a templomban is.

szombat, december 23, 2017

„Az éjszaka fénylik, mint a nappal” – utolsó gyertyagyújtás az adventi koszorún

Gyertyagyújtási gondolatok:
Szent Ferenc atyánk a san damianói kereszt előtt ezekkel a szavakkal imádkozott: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét!”
Ferenc kezdettől fogva a fényt keresi, és annak terjedését szolgálja. Valójában a krisztusi evangélium megélésével, Mesterének szoros követésével maga Szent Ferenc válik fényességgé mások számára.
Ferenchez hasonlóan nekünk is egyre inkább szívünkbe kell fogadni Krisztus ragyogását, és azt mások számára közvetíteni, hogy ma is sok ember életében egy kicsivel több lehessen a fény…
Itt, az utolsó adventi gyertya gyújtásakor imádságos lélekkel kívánom, hogy kedves mindannyiuknak, szeretteikkel egyetemben szép karácsonyuk legyen, olyan, amikor „az éjszaka fénylik, mint a nappal” a Betlehemi Kisdednek köszönhetően!
Fr. Szilveszter ofm 

P.s. 
Gyertyagyújtásunk ünnepélyességét emelte a Nagy Mózes általános iskola diákjainak nagyszerű és lélekemelő előadása és a jelenlévők szép száma. A hangulat fokozásában a felnőttek esetében szerepet játszott a forralt bor, a gyerekek esetében a „cipős dobozba zárt szeretet” titka. A fényképfelvételeket B. Bálint készítette. 

A többi kép ide kattintva tekinthető meg.

Adventi gondolatok – 4. rész

Adventi gondolatok – 3. rész

Adventi gondolatok – 2. rész

Adventi gondolatok – 1. rész

„Nézzétek, elküldöm hírnökömet…” Adventi gondolatok: december 23. - szombat

"Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat." (Mal 3,1)

A Megtestesülés misztériumának kapujában állunk. Isten meghívott minket, hogy egy közösséget vállaljunk születendő Gyermekével. Szent terve részeként az utóbbi hetekben felkészített minket, hogy méltón léphessünk be hozzá. A mai napon annak ünnepében vehetünk részt, hogy az előkészületnek mi is a részesei lehettünk.

Jézus Krisztus a csendes várakozásunkból fog megszületni miértünk. Isteni életével fog megajándékozni minket. Ezért a kegyelemért nem buzgólkodhatunk eléggé, a ránk bízott minden javunkkal meg kell mutatnunk, hogy rátermettek vagyunk meglátnunk Őt, találkozni Vele! 

Ahogy a meghívást kétkedéssel fogadó Zakariás főpap esetében is, úgy bennünk is bizonytalanság lehet úrrá, ha hitünkben elgyengülünk. De hírnökei által Isten utat mutat számunkra: papját mindaddig csendességgel büntette, amíg hitében meg nem erősödött, nem szólalhatott meg. Valóban büntetés volt ez, vagy mi is csak szívünk csendjében tudjuk igazán meghallani a hitünket felerősítő üzeneteket?

Megteremtettem-e az alkalmat, lelkem békéjét a Jézussal való találkozáshoz?

Mal 3,1-4.23-24; Lk 1,57-66

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

kedd, december 19, 2017

Hajnalra várunk Esztelneken is...


Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! - Adventi gondolatok: December 19., kedd

Gyakran előfordul, hogy a mindennapok forgatagában szem elől tévesztjük a legfontosabb célt, és nem figyelünk arra a hangra, amelyen az Úr szól hozzánk. Az ünnepek előtti időszak kiváló lehetőség arra, hogy az ember egy kicsit elcsendesüljön, magába nézzen, és az isteni hangra figyeljen. Advent a várakozás ideje, a csendé, a figyelemé és a bizalomé.

Zakariás története nyomán azon is elgondolkozhatunk, bízunk-e eléggé Istenben, türelmesek vagyunk-e, és képesek vagyunk-e várni? Mindennek eljön az ideje. Érdemes átgondolni azt is, hogy képesek vagyunk-e a jelenben élni, vagy mindig csak türelmetlenül várjuk a következő dolgot, amit csinálnunk kell, vagy éppen a nap végét. Mindkettő el fog jönni...

Itt az idő bízni abban, hogy jó helyen vagyunk, és minden, amit az Úr nekünk szánt, el fog érkezni.

Mi az, amit nekem mond az Úr? Mi az, amit nehezemre esik türelmesen kivárni?

Bír 13,2-7.24-25a; Lk 1,5-25

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

szombat, december 16, 2017

Köztetek áll az, akit nem ismertek… - advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapjához érkeztünk, amikor koszorúnkon meggyúlt a harmadik, a rózsaszínű gyertya lángja is. És esztendőről-esztendőre fölhangzik Szent Pál apostolnak a szava, a bilincsekben lévő apostolnak a szava a szentmise bevezető énekében: „Örvendjetek! Ismét mondom, örvendjetek az Úrban! Mert az Úr közel van”(Fil 4,4-5). Vagy a mai szentleckében azt mondja: „Legyetek mindig derűsek”(1 Tessz 5,16). E felszólításból kiindulva, Egyházunk ezt a vasárnapot, az öröm vasárnapjának nevezi.
Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon a földre, az emberiségnek, és ez az örömhír, amely miatt azt mondja az apostol, hogy: „örvendjetek, legyetek derűsek!” – nem más, mint az, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen”.

A szentleckében (1Tessz 5,16-24), Szent Pál apostol, mintegy programbeszédet tart, eligazítást ad ahhoz, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy gyümölcsöző, termékeny legyen adventi utolsó hetünk.

Először is azt mondja: „Legyetek mindig derűsek”. Amint tapasztaljuk egyre hosszabbak az éjszakák és egyre hamarabb sötétedik. Egyre komorabbak a napok, és ha hajlamosak vagyunk arra, hogy az időjárással a kedvünk is változzon, akkor most minden bizonnyal a tél felé közeledve egyre komorabbak vagyunk. Mindennapi életünkben is sok bosszúságban van részünk, sokszor támadás, meg nem értés, elutasítás ér bennünket. Ennek ellenére azt mondja az apostol: „Legyetek mindig derűsek.”
A magyar derű szó eszünkbe juttatja a derűs időt, a ragyogó napsütést. Azonban nemcsak az időjárásra, hanem benső világunkra is igaz, hogy a derűs órákat, napokat borús időszakok követik. Éppen ezért nem úgy kell értelmeznünk az Apostol szavait, hogy igyekezzünk egy bizonyos pozitív lelki-érzelmi állapotot rögzíteni – bár nem ártana, ha kedélyállapotunk hullámzásait meg tanulnánk szabályozni egy kicsit –, hiszen a keresztény élet értelme mélyebben van, hogysem érzelmekkel át lehetne érezni.
A keresztény derű nem lelkiállapot, hanem a Lélek működésének jele és gyümölcse bennünk. Szent Pál a Szentleckében arra tanít bennünket, hogy hogyan juthatunk el erre a derűre.

Azt mondja: „Imádkozzatok szüntelenül!” Ne imákat mondjunk csupán. A szüntelen imádság nem egyéb, mint az isteni jelenlét állandó tudatosítása. Ha elmerülnénk ebben a végtelenül édes és éltető isteni miliőben, környezetben, akkor senki és semmi nem tudná megzavarni lelkünk békéjét, derűjét. Mert Isten nem pusztán „kívülről” érkezik hozzánk, a keresztény számára Advent abban az értelemben is Úrjövet, hogy felfedezi lelke mélyén Isten csöndes jelenlétét, és válaszol a bensejében felhangzó szelíd isteni hangra.

„Adjatok hálát mindenért!”- folytatja az apostol. Ez is a derű forrása, mert ha csupán hiányainkra vagy bűneinkre gondolunk, és ha csak arra figyelünk, amit mi cselekszünk vagy hanyagolunk el, illetve a rosszra, ami embertársaink részéről ér bennünket, elveszítjük lelkünk egyensúlyát. Arra figyelni, amit Isten adott, ad és fog adni, annyi, mint felfedezni a végtelen, egészen nekünk szóló, személyes szeretetet. Ez a felfedezés pedig fölnyitja szemünket, hogy mindent ajándéknak lássunk és hálásak legyünk érte.

„Ne oltsátok ki a Lelket!”- folytatja tanítását az apostol. Vagyis legyünk nyitottak minden jó sugallatra, új és új isteni érintésre. Minden áldott nap figyeljünk arra, amire a Szentlélek akar vezetni bennünket. Az emberi szellemnek ez ad végtelen tágasságot, a lelkünknek üdeséget, egész valónknak testi-lelki megújulást.

„Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.” – mondja Pál apostol. Vagyis rostáljunk, az evangélium rostáját használva. Ne botránkozzunk meg a szeméten, ocsún, a tiszta búzát gyűjtsük be. Ne raktározzuk el magunkban a rossz érzéseket és emlékeket; lelkünk szentély és nem szemétlerakat. De azt is tudnunk kell, hogy a kereszténység nem valamiféle lelki akrobatamutatványokból áll, hanem abból a magatartásból, hogy minden időben ragaszkodunk ahhoz, ami jó, ami krisztusi, és elvetjük azt, ami ettől idegen, ami rossz. Messziről el kell kerülnünk a legnagyobb rosszat, a bűnt. Aki játszik a tűzzel, aki túl közel megy hozzá, abba a láng belékap, és megégeti.

A mai Evangéliumban (Jn 1,6-8.19-28) arról olvasunk, hogy Keresztelő János „azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról”- aki nem más, mint az Eljövendő, Jézus Krisztus. Egy másik helyen arról olvasunk Szent János evangéliumában, hogy: „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága”.
Krisztus életet sugárzó napként jelenik meg az egész világ számára. Aki menedéket keres nála, az a létét világossá, sőt ragyogóvá teszi. Aki őt befogadja, az felélénkül. Az eltelik az élet addig alig ismert áradatával. Az ízlelni kezdi az élet teljességét.

De azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy amikor az életünket inkább árnyékként, ködként vagy sötétségként tapasztaljuk meg, akkor ennek talán az az oka, hogy az Isten Igéje, szava még nem, vagy talán már nem mondható életünk irányítójának, cselekvésünk mércéjének.
Pedig János apostol szerint „Az Ige közöttünk élt”. Szó szerint „felverte a sátrát köztünk”. Ahogyan az ószövetség idején a szent sátor az Isten megjelenésének és lakásának a helye volt, úgy van most köztünk az Ige, Jézus Krisztus. Szinte a szomszéd sátorban lakik. Ezzel lehetővé tette számunkra az Isten közvetlen megtapasztalását. Az életnek az a gazdagsága, amit a közelségével közvetíteni képes a számunkra a testté lett Ige, felülmúlhatatlan.

S mégis azt állítja az apostol a mai evangéliumi szakaszban, hogy: „köztetek áll az, akit nem ismertek”.
A hívő eleven hite és tevékeny szeretete a legjobb eszköz arra, hogy a világ megismerje Krisztust. Keresztelő János szavai sajnos, ma is nagyon időszerűek: „Köztetek áll az, akit nem ismertek” (Jn 1,26).
Jézus közöttünk van: Egyházában, a Szentírásban, a Szentségekben, különösen az Eucharisztiában és kegyelmében, amit a megkereszteltekben tesz jelenlévővé és hatékonnyá.

A világ azonban nem ismeri fel Őt, egyrészt azért, mert bezárja szemét, másrészt pedig mivel igen kevesen vannak azok, akik életükkel tanúskodnak az Evangéliumról, és jóságukkal teszik nyilvánvalóvá az Üdvözítő jóságát.
Maguk a hívők is csak kevéssé ismerik Őt, mivel a Jézussal megélt közösségük csak felszínes, nélkülözi a bensőséges ima táplálékát,
Nem ismerik továbbá, mivel nem ott keresik, ahol rejtőzik: a szegényekben, a meggyötörtekben, a testi-lelki szenvedőkben.

Adventben Keresztelő János Krisztus tanújaként mutatkozik be, eleven hitével, szigorú életmódjával, önzetlenségével és szeretetével „azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa”(Jn 1,17).
Azok, akik az Isten küldöttét, Jézus Krisztust még nem, vagy már nem ismerik, és a benne levő világosságról és életről csak keveset tudnak, azoknak az elkötelezett keresztények hite és megélt öröme, derűje válhat útjelzővé. Ha „részesülünk az ő teljességéből”, akkor „kegyelmet kegyelemre halmozunk.”

Ehhez az advent napjaiban és heteiben a gondoskodó és örömet szerző nyüzsgés mellett a csendet és a következetes tanúságtételt is komolyan kell vennünk. Az elmélyülésre, az imádságra, a rorátés szentmisékre szánt perceink legyenek tartalmasak. A zaklatott világban való tanúságtételünk pedig legyen állhatatos és belső örömről, békéről árulkodó. Érezzék meg rajtunk mindazok, akikkel találkozunk, hogy a világosságot és életet ajándékozó Isten szíve Jézusban, a betlehemi kisdedben kezdett el dobogni, és minden ember szívét szeretné megragadni!

péntek, december 15, 2017

Gyújts fényt a sötétben!


Bob Marley jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista hitte, hogy a gyűlölet és a rasszizmus gyógyítható. Szó szerint be kell oltani az embereket zenével és szeretettel. 

Egyszer egy béketüntetésen volt fellépése. Egy fegyveres csoport a saját házában támadt rá. Két nap múlva kiállt a színpadra, és énekelt. 
Valaki megkérdezte, miért? Azt felelte, hogy azok, akik rosszat tesznek a világban, nem vesznek ki szabadnapot. „Akkor én, hogy tehetném?”

kedd, december 12, 2017

December 12 - Adventi gondolatok: Mersz ma kockáztatni?

Iz 40,1-11; Mt 18,12-14

"Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?"(Mt 18,12)

A Jópásztor kockáztat, és otthagyja a kilencvenkilencet csak azért az egy bárányért. Matematikailag ez nem érné meg neki, de mégis megteszi. Lehet, hogy meg sem leli az elkóborolt bárányt, lehet, hogy a többi kilencvenkilenc addig szétszéled. De ha megleli, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek.
Te mernél kockáztatni? Lehet, hogy neked nincsenek juhaid, de eltévedt emberek vannak körülötted. Vannak olyanok, akiknek igenis a Te segítséged kell. Merj segíteni, lépni a többi ember felé! Lehetséges, hogy nincs arra lehetőséged vagy affinitásod, hogy hatalmas dolgokat tudj véghezvinni a mai nap, de minden kicsiben kezdődik. Továbbá hidd el, neked is hatalmas öröm lesz a szívedben utána, mint a Jópásztorunknak!

Mersz ma kockáztatni?

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

szombat, december 09, 2017

Hirdetés: Advent 2. vasárnapja


1.    Advent folyamán a vasárnapok kivételével a rorátés szentmisék minden nap reggel fél hétkor (6/30) kezdődnek, mégpedig azért, hogy az iskolás gyerekek és az utazók is részt tudjanak venni rajta.

2.    Az óvoda melletti téren a jövő szombaton is este 6 órakor lesz az ünnepélyes adventi gyertyagyújtás.

péntek, december 08, 2017

Beszámoló a templom felújításról

Hálás köszönet a támogatásért és további kérés

Szeptember elején kezdtünk hozzá templomunk külsejének felújításához, amit mára sikerült befejezni, amint a mellékelt képek is igazolják. Hála Istennek sikerült felújítanunk a templom külső falait, tornyát, a templom körüli járdát, placcot, feljárót és a lépcsőket. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy nem kevés pénzbe került mindez. A teljes költségvetés 167.780,99 lej volt. Ebből sikerült kifizetnünk 113.780,99 lejt, hátra maradt adósságként még 54.000 lej.

Hálás köszönettel tartozunk mindazon jogi és fizikai személyeknek, akik összeadták azt az összeget, amit már kifizethettünk és továbbra is kérjük a támogatást ahhoz, hogy a hátralévő összeget is kifizethessük. Minden egyes banki úton átutalt, vagy kézbe adott lejnek, forintnak, eurónak és dollárnak örvendünk hisz ezekből gyűlt össze a már kifizetett összeg is.

Hálás köszönettel tartozunk az Emberi Erőforrások Minisztériumának, ahonnan a külső felújítási munkálatokra (4.000.000 HUF) 57.691 lejt kaptunk, a Kovászna Megyei Tanácsnak, ahonnan 30.000 lejt kaptunk, a ferences rendtartománytól erre a célra 5000 lejt kaptunk, a mi templomunkba járó emberektől 8.150 lejt kaptunk ez idáig. Más személyektől – barátaimtól, ismerőseimtől, Esztelnekről elszármazottaktól illetve internetes ismerősöktől a felhívás után mintegy 2050 lej és 10.000 HUF gyűlt össze. Hálás köszönet érte, Isten fizesse!
Jótevőinket imáinkba foglaljuk.


***

Amennyiben indítást érez arra, hogy támogasson bennünket, banki átutalás esetén a következő számlaszámokat használhatja:

Kolostorunk hivatalos megnevezése:

Ordinul Franciscanilor din Estelnic
FERENCES KOLOSTOR ESZTELNEK
527143 - Estelnic nr. 163 Jud. Covasna

Román Lej bankszámla száma IBAN kód RO13RNCB0127007532970001

Magyar Forint bankszámla száma: RO72RNCB0127007532970006
BIC: RNCBROBU

EUR bankszámla száma: RO29RNCB0127007532970004
BIC: RNCBROBU

USD bankszámla száma: RO02RNCB0127007532970005
BIC: RNCBROBU

Bank neve és címe: BANCA COMERCIALA ROMANA TG Secuiesc
Pta. Gábor Áron nr. 17 Tg. Secuiesc, Jud. Covasna

Codul de inregistrare fiscala (C. I. F.) cod fiscal (pénzügyi adószám): 14059601

Bármi kérdés merül fel, erre a címre írjanak: frszilveszter@gmail.com

„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes!”

„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál.”

Minden bizonnyal az evangéliumból az egyházi év során legtöbbször felolvasott szakasz a mai, az angyali üdvözlet elbeszélése. A kegyelemmel teljes kifejezés a mai ünnepen különösen is fényben áll és a Szeplőtelen Fogantatás lényegére utal, illetve annak mibenlétét fejezi ki. Máriát maga a fölséges Isten üdvözli Gábriel arkangyal szavaival.

A szent főangyal nem találhatott ki semmi olyat, ami nem magától Istentől való lenne. Mária, az egyszerű názáreti lány Isten kegyelmével, ajándékával, jelenlétével teljes. Nincs benne az a hiány, amit eredeti bűnnek nevezünk. Őt Isten úgy választotta ki a világ teremtése előtt, hogy mentes maradt Ádám bűnétől, az áteredő bűntől, amivel egyébként minden ember a világra születik és amit a keresztség szentsége töröl el. A Szent Szűz az ember Isten iránti romlatlan, tiszta szeretetének képviselője, s ezért egyedül ő lehet Isten méltó társa a megtestesülés művében.

Az isteni nagyság mindennél ragyogóbb kinyilatkoztatása történik ebben a jelenetben, ahol a senkinek az akaratától nem függő isteni mindenhatóság egy halandó ember, egy fiatal leány kezébe teszi le a világmindenség, s benne különösképpen az emberiség sorsát. Micsoda pillanat! Nem csoda, hogy Szent Bernát apát ezerkétszáz esztendővel később is lélegzet-visszafojtva éli újra ezt az eseményt, és mindnyájunk nevében kéri Máriát:

„Felelj gyorsan, Szent Szűz! Miért késlekedsz? Félsz talán? Higgy! Tégy vallomást! Fogadd el a felhívást! Indulj a hit nevében, siess forró vágyakozásban; nyiss ajtót, és mondj igent!”

Mária kiválasztott és kiváltságos volta nem jelentette azt, hogy ne maradt volna meg a szabadsága. Ez a szabadság azonban nem elsősorban a rossz és a jó választásának lehetősége, hanem sokkal inkább a minden emberi okoskodástól, megfontolástól, félelemtől, kompromisszumtól való szabadság: mert igent mondani Isten tervére, életére vonatkozó akaratára, mindentudás és előrelátás nélkül, anélkül, hogy tudta volna, hogy mit hoz a jövő.

És Mária így szólt: „Íme, az Úrnak szolgálólánya: történjék velem szavaid szerint!”A mai nap üzenete: mondjunk igent, szóban és tettben Istennek életünkre vonatkozó tervére, bízva az Ő gondviselő jóságában és a Boldogságos Szűz közbenjárásában. Ámen.





Ter 3,9-15.20; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38
Barsi Balázs atya gondolatai alapján