Oldalak

szombat, július 27, 2013

A MIATYÁNK KIFEJTÉSE - ASSISI SZENT FERENC

(Az évközi 17. vasárnap evangéliumi szakaszának (Lk 11, 1 – 13) első részében a Miatyánkról van szó. Gondoltam megosztom ezzel kapcsolatosan Szent Ferenc atyánk gondolatait.)

Az Úr imádságát Ferenc minden imádság mintájának tekintette és gyakran átelmélkedte szavait. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése. Ha nem is származik minden sorában Ferenctől ez az imádság, mégis az övé, hiszen ő állította össze és gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a "Dicséretek minden imaórára" egyik megjegyzése tanúsítja.

1    Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
    vigasztalónk és Üdvözítőnk.
2    Aki a mennyekben vagy: az angyalokban
        és a szentekben;
    te világosítod meg őket tudásukban,
    mert te vagy, Uram, a fényesség;
    te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
    te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
    mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
    akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
3    Szenteltessék meg a te neved:
    ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
    hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
    ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága
    és ítéleteid mélysége,
4    Jöjjön el a te országod:
    hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
    és vezess bennünket a te országodba,
    ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
    barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
5    Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
    úgy a földön is:
    hogy teljes szívünkből szeressünk téged és
    szüntelenül reád gondoljunk,
    hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
    hogy teljes elménkből minden szándékunkat
    feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
    s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
    lelkünk és testünk minden rezdülését
    a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
    felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
    erőnkhöz képest iparkodjunk
    mindenkit szeretetedre gyullasztani,
    mások szerencséjén nem kevésbé örülni,
        mint a magunkén,
    szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
    és senkit meg nem bántani.
6    Mindennapi kenyerünket:
    a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust,
    add meg nekünk ma:
    annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és
    tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett,
    és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
7    És bocsásd meg vétkeinket:
    a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
    szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
    s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért
         és közbenjárására.
8    Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
        vétkezőknek:
    és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram,
    hogy teljesen megbocsássunk;
    add, hogy az ellenséget igazán szeressük,
    s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
    senkinek rosszért rosszal ne fizessünk ,
    s azon legyünk, hogy benned mindenkinek
        hasznára legyünk.
9    És ne vígy minket kísértésbe:
    se burkoltba, se nyilvánvalóba,
    se váratlanba, se tartósba.
10    De szabadíts meg a gonosztól:
    a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
    Dicsőség az Atyának...stb.

Forrás: Assisi Szent Ferenc Művei

Nincsenek megjegyzések: