Év végi hálaadás: „A múlt hálája és a jövő reménye: Krisztus világosságában”

Kedves Testvérek! Az év utolsó napján, Szent Szilveszter pápa ünnepén, hálaadó szentmisére gyűltünk össze. Ma este, amikor lezárjuk a 2024-es esztendőt, köszönetet mondunk Istennek az elmúlt év minden áldásáért, jóságáért, megbocsátásáért. Ugyanakkor bocsánatot kérünk mindazért, amit hibáztunk, amit elmulasztottunk, és amivel megbántottuk Istent vagy embertársainkat. A mai szentírási szakaszokkal és Szent Ferenc atyánk imájával készüljünk fel arra, hogy Isten kezébe helyezzük életünket, és bizalommal induljunk el a 2025-ös esztendő új távlatai felé. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…  

Kedves Testvérek!
„Itt az utolsó óra!” – hangzik el az első János-levél (1Jn 2,18-21) figyelmeztetése. Az óév utolsó napján könnyen magunkénak érezzük e szavakat. Az év utolsó órái mindig különös időszakot jelentenek: a visszatekintés, az elmélkedés és az előre tekintés idejét.

Az elmúlt évet szemlélve eszünkbe jutnak örömeink, sikereink, áldások, amelyeket Istentől kaptunk. Köszönjük a családi és közösségi összetartozást, az apró és nagyobb csodákat, amelyekben részesültünk. Új gyermekek születtek, kapcsolatok épültek, álmok váltak valóra. Ezek mind Isten jóságának jelei az életünkben. Hálát adunk és dicsőítjük az Urat mindenért, mert minden jó forrása ő maga.

De az év végén nemcsak az örömöket és sikereket kell szemügyre vennünk, hanem gyengeségeinket, hibáinkat is. Hány olyan alkalom volt, amikor nem éltünk a lehetőségeinkkel? Hányszor mulasztottuk el, hogy szeretetet mutassunk, megbocsátsunk, vagy segítséget nyújtsunk? Mindannyian éreztük már, hogy a sötétség néha befedi szívünket, pedig az evangélium emlékeztet: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.” (vö Jn 1,1-18)

Bocsánatot kérünk Istentől és embertársainktól azokért a bűnökért, amelyeket elkövettünk az elmúlt esztendőben. Alázattal ismerjük be, hogy néha nem az igazság útján jártunk, hanem a könnyebb utat választottuk, vagy a magunk érdekeit helyeztük másoké fölé. A szentleckéből hallottuk: „Semmiféle hazugság nem származik az igazságból.” Hívjuk meg az igazság Lelkét, hogy vezessen minket, és törekedjünk az Istenhez és embertársainkhoz való hűségre.

Előre tekintve a 2025-ös esztendőre, könyörögjünk Isten segítségéért. Kérjük, hogy vezessen minket hitünkben, növelje szívünkben a reményt és a szeretetet. Könyörögjünk a világ békéjéért, az összefogásért és az együttműködésért. Egy olyan világért, ahol az emberek nemcsak felismerik az igazságot, hanem élik is azt. Szent Ferenc atyánk szavaival imádkozunk: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet.”

Az új esztendő reménye azonban a mindennapok apró lépéseiből születik meg. Kedves házaspárok, figyeljetek egymásra! Találjatok időt az őszinte beszélgetésre, a közös imádságra. Szülők, tanítsátok gyermekeiteket a hitre szavaitokkal és életpéldátokkal egyaránt. Gyerekek, értékeljétek szülőiteket, és hallgassatok tanácsaikra. Egyedülállók, ne feledjétek, hogy Isten mindnyájatokat szeretettel hív a közösségbe. Betegek, higgyetek abban, hogy szenvedésetek nem hiábavaló: Krisztus veletek van a legnehezebb pillanatokban is.

Bátorításra van szükségünk mindannyiunknak, hiszen a minket körülvevő világ nem mindig támogatja hitünket. A háborúk, a zűrzavar, az emberek rosszasága ellenére azonban Isten igazsága és szeretete soha nem hagy el minket. Az evangélium szavai emlékeztetnek: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” Legyünk azok, akik befogadják az Igét, és hitünkkel, reményünkkel és szeretetünkkel mutassuk meg a világnak, hogy az igazság élő és jelen van közöttünk.

Ez a szentmise nemcsak lezárása egy évnek, hanem kezdete is valami újnak. Az evangélium szavai szerint: „Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Isten Igéje velünk van, és mindazoknak, akik befogadják, hatalmat ad arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Kérjük Istent, hogy ebben az új esztendőben mindig befogadó szívünk legyen, hogy életünket az ő igazsága, békéje és szeretete vezérelje.

Hálával és reménnyel lépjünk át az új esztendőbe, bízva Isten gondviselésében, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ámen.

Hívek könyörgése
Testvéreim! Az év utolsó napján forduljunk bizalommal mennyei Atyánkhoz, és vigyük elé könyörgéseinket, hogy az új esztendőben is megtapasztalhassuk az ő jóságát és irgalmát.
1.    Könyörögjünk Egyházunkért, hogy pásztorai és hívei az evangélium fényében éljenek, és mindig Krisztus szeretetét sugározzák a világ felé!
2.    Könyörögjünk a világi vezetőkért, hogy a békét és az igazságot szolgálva felelősséggel vezessék népeiket a boldogulás útján az áldott béke felé!
3.    Könyörögjünk a házasságban élőkért, hogy egymás iránti szeretetükben megerősödve példát mutassanak a hitben és hűségben!
4.    Könyörögjünk a családokért és az egyedülállókért, hogy életükben megtapasztalják Isten gondviselését és a közösség támogató erejét!
5.    Könyörögjünk az egészségesekért és a betegekért, hogy mindannyian hálát tudjanak adni Isten ajándékaiért, és a szenvedők erőt merítsenek Krisztus keresztjéből!
6.    Könyörögjünk a gyermekekért és a fiatalokért, hogy az evangélium örömhírében növekedve megtalálják életük célját és hivatását!
7.    Könyörögjünk a háborúk borzalmaitól szenvedőkért és a menekültekért, hogy mielőbb megtapasztalhassák a béke és biztonság áldásait!
8.    Könyörögjünk elhunyt testvéreinkért, hogy Isten irgalma által elnyerjék az örök élet boldogságát!
Mennyei Atyánk, hálát adunk neked az elmúlt esztendő minden kegyelméért és ajándékáért. Kérünk, hallgasd meg könyörgéseinket, és vezesd lépteinket az új évben is, hogy életünkben mindig a te szereteted és igazságod legyen a vezércsillag. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

"Új Évi Áldás Esztelnekről – Az Úr Világossága Ragyogjon Fel Mindnyájunk Szívében!"

Kedves Testvérek, Barátaink, Jótevőink és „Szilveszter Barát Blogja” Olvasói!

Az Új Esztendő kapujában, amikor a múlt hálával telt emlékeit és a jövő reményteljes ígéreteit hordozzuk szívünkben, szeretettel köszöntünk Benneteket a ferences testvéri közösség nevében.

„Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől félnék? Az Úr életem oltalma, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1)

Ez az új év legyen számunkra a fény és a szeretet útja! Fogadjuk be Isten világosságát, amely bátorságot ad a nehézségek közepette, reményt gyújt a kétségek sötétjében, és hitet erősít, hogy életünk minden napján Őt követhessük.

Szent Ferenc atyánk imájával forduljunk az Úrhoz:

„Fölséges és dicsőséges Isten,

ragyogd be szívem sötétségét,

és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,

érzéket és értelmet, Uram,

hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.”

Legyen ez az év a hit, a remény és a szeretet megújulásának ideje minden gyermek és szülő, nagyszülő és unoka, fiatal és idős, családos és egyedülálló számára. Hozzon békét a szívekbe, erőt a mindennapokhoz, és Isten áldását minden jóakaratú ember számára!

Imáinkban hordozunk Benneteket, és kérjük, hogy az Úr tegye gyümölcsözővé minden jószándékotokat, erősítsen meg minden megpróbáltatástokban, és töltse be szeretetével minden pillanatotokat az új évben!

Isten békéje legyen Veletek, és az Esztelneki Madonna, a Boldogságos Szűz Mária, valamint Szent Ferenc atyánk vezessen Benneteket közelebb az Ő szent Fiához!

Szeretettel és imával: 

Az Esztelneki Barátok: P. Bernardin ofm és P. Szilveszter ofm

Kelt Esztelneken, 2024 Szilveszter éjjelén 

2024-es év utolsó reggeli üzenete: "Áldd meg, Uram, az új kezdeteket!"

 "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Zöldellő mezőkön terelget, csendes vizekhez vezet, lelkemet felüdíti." (Zsolt 23,1-3)

Kedves Testvérek!
Az Esztelneki Ferences Kolostor csendes reggeléből, a harangszóval és a gyertyafény melegével indul útjára ez az év utolsó reggeli üzenete. Az év utolsó napján, amikor visszatekintünk, hálával vegyes csend szállhat szívünkre. Az örömök és nehézségek, a sikerek és kudarcok mind-mind egy nagyobb kép részei: az életünk útja, amelyen Isten folyamatosan vezet bennünket.

Szent Szilveszter ünnepe számunkra nem csupán az idő múlására emlékeztet, hanem arra is, hogy minden vég egyben egy új kezdet is lehet. Ahogyan a zsoltáros bizalommal vallja: „Az Úr az én pásztorom”, úgy mi is merjük rábízni a jövő ismeretlen ösvényeit. Ez az év vége nem csupán lezárás, hanem lehetőség, hogy új reménnyel induljunk tovább, megújult hittel és szeretettel.

Testvérek, köszönöm, hogy együtt jártuk végig ezt az évet a Szilveszter Barát Blog gondolatai és közössége által. Imádságos szeretettel küldöm minden olvasónak és a világ minden sarkába ezt az üzenetet: merjünk új kezdeteket álmodni, és ezekkel a kezdetekkel hűségesen szolgálni az Úrnak és embertársainknak!

Ahogyan ma reggel a gyertyák fényét látjuk, szívünk is lobbanjon lángra az Isten iránti szeretetben, hogy világosság lehessünk mások számára az új esztendőben!

Béke és áldás kísérje mindannyiótok lépteit a 2025-ös év folyamán!

Imádság:

Uram, Te vagy a pásztorunk, hálásak vagyunk és köszönjük, hogy gondoskodtál rólunk a 2024-es esztendőben is. Vezess minket az új év útjain, hogy minden nap Téged szolgáljunk, és a Te fényedet vigyük a világba. Áldd meg az új kezdeteket, és tedd szívünket készségessé arra, hogy terveidet teljesítsük. Ámen.

Áldott új évet kívánok szeretettel:

Szilveszter Barát

Morfondírozom: A Karácsonyi Jó kívánságok Lelki Mélysége, avagy Kellemest! Boldogot! Áldottat! – kívánjunk?

A hívő ember számára a karácsonyi üdvözletek mögött meghúzódó szavak jelentése nem pusztán nyelvi, hanem lelki tartalommal is bír. Az alábbiakban kifejtem a három kifejezés közötti különbséget:

1.    "Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok":
Ez az üdvözlet inkább a karácsonyi ünnepek külső, világi oldalát hangsúlyozza. A „kellemes” szó a testi-lelki kényelmet, nyugalmat, és örömet sugallja, ami fontos és értékes része az ünnepnek, de nem feltétlenül érinti a karácsony mélyebb, lelki üzenetét. Egy ilyen jókívánság inkább általános és semleges, bárki számára elfogadható, legyen az hívő vagy nem hívő.

2.    "Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok":
A „boldogság” már túllép a puszta kellemes érzéseken. Ez az üdvözlet a belső örömre és elégedettségre helyezi a hangsúlyt, amely karácsonykor a hívő ember számára Krisztus születésének ünnepléséből fakad. A boldogság itt már nem csupán emberi érzelmi állapot, hanem valami mélyebb, az isteni jelenlétből eredő öröm, amely a Megváltó érkezésének hírüladásából fakad.

3.    "Áldott Karácsonyi ünnepeket kívánok":
Ez az üdvözlet a legmélyebb lelki jelentéssel bír. Az „áldott” kifejezés az isteni kegyelemre, a lelki gazdagodásra, és a szenttel való találkozásra utal. Az ilyen jókívánság arra irányítja a figyelmet, hogy karácsony nem pusztán emberi öröm, hanem Isten szeretetének és jelenlétének megünneplése. Ez az üdvözlet nemcsak boldogságot, hanem lelki békét, megújulást és Isten áldását kívánja az ember életére, ami a karácsonyi ünnepek legmélyebb értelmét hordozza. 

Míg a „kellemes” elsősorban a külső körülményekre, a „boldog” a belső emberi örömre, addig az „áldott” az isteni kegyelemre és a karácsony lényegére, Krisztus megszületésére helyezi a hangsúlyt. 

A hívő ember számára az „áldott karácsony” kifejezi az ünnep legmagasztosabb jelentését: a Megváltó születéséből fakadó isteni áldást és szeretetet kívánja a köszöntött személy számára.

Lefekvés Előtti Gondolat: „A Szent Család Nyomában"

Amikor naplementével elül a világ zaja és szép lassan elcsendesülünk, gondolataink gyakran azokra terelődnek, akik a legfontosabbak számunkra: családtagjainkra. Ma, Szent Család vasárnapján, arra kaptunk meghívást, hogy elgondolkodjunk azon, milyen példát adtak nekünk Jézus, Mária és József.

A Szent Család élete nem volt mentes a nehézségektől, és mégis mindenben Isten akaratára támaszkodtak. Mária alázatossága, József bátorsága és Jézus engedelmessége összekovácsolta őket egy szeretetben és egységben élő közösséggé.

Ma este gondoljunk mindazokra, akiknek a családi élete nem probléma mentes: a konfliktusokkal, széthúzással vagy békétlenséggel terhelt családokra. Különösen imádkozzunk azokért, akik a háborúk borzalmai között szenvednek vagy otthonaik elhagyására kényszerültek.

A Szent Család példája arra tanít bennünket, hogy a legnehezebb helyzetekben is kapaszkodjunk Istenbe, aki az egység, a béke és a szeretet forrása. Kérjük az Urat, hogy családunkban és minden családban megvalósulhasson ez a szent hármas.

Esti Ima a Családokért:

Mennyei Atyánk!
Te, aki a Szent Családban megmutattad nekünk a szeretet, az egység és az engedelmesség példáját, áldj meg minden keresztény családot, hogy otthonaikban jelen legyen a Te békéd és irgalmad. Könyörgünk azokért, akik konfliktusokkal és széthúzással küzdenek, hogy szereteted gyógyító ereje visszahozza őket az egység és a béke útjára.

Imádkozunk azokért a családokért, akik háborús borzalmakat élnek át vagy menekülni kényszerültek. Adj nekik erőt, reményt és segítő kezeket, hogy érezzék: nincsenek egyedül.

Hozzád fordulunk a szülőkért, hogy a hitben tudják nevelni gyermekeiket, és a gyermekekért, hogy tiszteljék szülőiket. Könyörgünk, hogy minden család az imádság, a szeretet és a megbocsátás szentélyévé válhasson.

Szent Család, Jézus, Mária és József, könyörögjetek értünk!

Ámen.

Szent Család Vasárnapja: „A Szent Család: Isten-központú élet és a szeretet példája”.

Ma a Szent Családot, Jézust, Máriát és Józsefet állítja az egyház figyelmünk középpontjába. Ők hárman a szeretet és az engedelmesség csodálatos példáját mutatják nekünk. Mária lelkületét az alázatos szolgálat jellemzi, József az Isten akarata előtt meghajló igaz ember, Jézus pedig az Atyának mindvégig engedelmes Fia. Ez az önzetlen kölcsönös szolgálat ma is példát nyújthat minden család számára.

Ahogyan Sirák fiának könyve is tanítja, az istenfélelem és a szülők tisztelete alapja a családi élet boldogságának. Az apostoli tanítás pedig arra hív bennünket, hogy öltsük magunkra a szeretetet, amely a lelki egység tökéletes köteléke. Ebben az ünnepi szentmisében imádkozzunk családjainkért és minden keresztény családért, hogy otthonaikban az imádság, a szeretet és a megbocsátás szelleme uralkodjék.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltók legyünk az ünneplés szent titkaira…

A mai nap ünnepe arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk a Szent Család, Jézus, Mária és József példáján, akik az isteni tervet megértve és elfogadva önzetlenül szolgálták egymást és Isten akaratát. Ebben a családban a szeretet, az egység és az engedelmesség mindenekfelett való volt. Ezek az erények ma is példaként állnak a keresztény családok előtt.

A mai első olvasmány Sirák fiának könyvéből származik, és arra emlékeztet bennünket, hogy a szülők tisztelete és a gyermekek engedelmessége nem csupán emberi erények, hanem Isten parancsa. Az istenfélelem alapja minden családi harmóniának. Azok a gyermekek, akik tisztelik szülőiket, maguk is áldást nyernek Istentől.

Az Pál apostol szavai a szentleckében arra hívnak bennünket, hogy a keresztény családokban a szeretet legyen az egység köteléke. A szeretet képes legyőzni a mindennapok konfliktusait, és összekapcsolja a férjet és a feleséget, a szülőket és a gyermekeket. A keresztény otthon legyen az imádság, a szeretet és a megbocsátás helye.

De vajon hogyan tudjuk ezt a gyakorlatba átültetni? Az alap mindig az Isten-központúság. A Szent Család példájában azt látjuk, hogy mindent az Atya akarata irányít. József nem a saját tervei szerint dönt, hanem engedelmeskedik az angyali útmutatásnak. Mária alázatosan mondja ki: "Legyen nekem a Te igéd szerint." Jézus pedig, még gyermekkorában is, az Atya akaratát keresve él. Ez arra tanít minket, hogy minden családi döntésünkben Isten akaratát keressük, legyen az kicsi vagy nagy kérdés. 

A szeretet és a megbocsátás szükséges ahhoz, hogy a családi kapcsolataink ne csupán fennmaradjanak, hanem fejlődjenek is. A mindennapokban sokszor megbántjuk egymást szavainkkal vagy tetteinkkel, de a megbocsátás és az alázat segít helyreállítani a kapcsolatot. Pál apostol arra emlékeztet, hogy legyünk irgalmassak, jóindulatúak és türelmesek. Egy keresztény családban a szeretetnek kell első helyen állnia, mert „a szeretet soha el nem múlik”. 

A hitben való nevelés szintén kulcsfontosságú. A Szent Család otthona az imahely és a lelki fejlődés helye volt. Jézus már gyermekként is megismerte a Szentírás értékeit. A mai keresztény szülők feladata, hogy gyermekeiket hitben neveljék, beszéljenek nekik Jézusról, olvassanak velük Bibliát, mutassanak nekik példát az imádságban és a szentmisén való részvételben. 

A közös imádság együttes erőforrás lehet. A családoknak fontos, hogy együtt imádkozzanak, legyen az egy reggeli nap indító ima vagy egy esti elcsendesedés, hálaadás. Az ima nem csupán megerősíti a családi kapcsolatokat, hanem lehetőséget ad arra is, hogy mindenki kifejezze háláját és kéréseit Isten előtt. Egy ilyen közös lelki gyakorlat elhozhatja a békét és az egységet az otthonainkba. 

Végül, de nem utolsó sorban, a mások felé történő szolgálat is elengedhetetlen része a keresztény életnek. A Szent Család nem zárkózott be saját körébe, hanem nyitott volt mások felé. Gondoljunk arra, hogyan fogadta József és Mária a napkeleti bölcsőket vagy a pásztorokat. A keresztény családoknak is nyitottnak kell lenniük arra, hogy segítsenek a rászorulókon, legyen az egy kedves szó, egy mosoly, vagy konkrét támogatás. Jézus azt mondja: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, velem tettétek.” 

Kedves Testvérek, a Szent Család példája által Mária alázatossága arra hív bennünket, hogy elfogadjuk Isten akaratát az életünkben. József engedelmessége arra tanít, hogy ne féljünk meghallani Isten szavát, és Jézus engedelmessége arra ösztönöz, hogy minden helyzetben az Atya akarata szerint éljünk.
Szent II. János Pál pápa szavai legyenek bátorítás számunkra: „Tegyétek otthonaitokat az imádság, a szeretet és a megbocsátás szentélyévé! Így világosság lesztek a világ számára.”

Imádkozzunk ma azért, hogy családjaink a szeretet és az egység forrásaivá váljanak, és hogy mi magunk is hozzájáruljunk ehhez imádságunkkal, önzetlen szeretetünkkel és engedelmességünkkel.
Ámen.

Hívek könyörgése
Pap: Testvéreim! Forduljunk bizalommal mennyei Atyánkhoz, aki a szeretet és a béke forrása, és kérjük őt, hogy áldja meg családjainkat és közösségeinket!
1.    Könyörögjünk a családokért, hogy a Szent Család példáját követve életük központjává tegyék Istent, és az ő szeretetében találjanak egységet és békét!
2.    Imádkozzunk azokért a családokért, akik nehézségekkel küzdenek, akik széthúzással, konfliktusokkal vagy anyagi problémákkal terheltek, hogy Isten gyógyító szeretete vezesse őket újra az egység útjára!
3.    Könyörögjünk a problémás családokért, valamint azokért, akik a válás szélére kerültek, hogy megtapasztalják Isten irgalmát és megtalálják a megbékélés lehetőségét!
4.    Imádkozzunk a szülőkért, hogy hitben neveljék gyermekeiket, és példát mutassanak számukra az imádság, a szeretet és a megbocsátás által!
5.    Könyörögjünk minden keresztény közösségért, hogy támogassák a családokat hitük megerősítésében és szolgálatukban!
Pap: Mennyei Atyánk! Te a Szent Család példáján keresztül megmutattad nekünk az igazi szeretet, engedelmesség és szolgálat útját. Kérünk, hallgasd meg kéréseinket, és áldd meg családjainkat, hogy otthonaikban mindig jelen legyen a Te békéd és szereteted. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Ima a családokért:
Mennyei Atyánk!
Hálával telve állunk előtted ezen az ünnepi napon, amikor a Szent Család példája által tanítottál minket az engedelmesség, a szeretet és az egység fontosságára. Könyörgünk plébániánk közösségéért és minden családért, hogy otthonaikban jelen legyen a Te békéd, irgalmad és szereteted.
Különösen imádkozunk azokért a családokért, akik a háború borzalmai között szenvednek, vagy menekülni kényszerülnek. Adj nekik erőt és reményt, és nyiss szíveket, hogy segítséget kaphassanak a rászorulók.
Hozzád fordulunk a problémákkal küzdő és a megosztottsággal terhelt családokért is, hogy gyógyító szereteted visszahozza őket az egység és béke útjára. Áldd meg a szülőket, hogy a hitben tudják nevelni gyermekeiket, és a gyermekeket, hogy tiszteljék szülőiket.
Kérünk, tedd a mi otthonainkat is az imádság, a szeretet és a megbocsátás szentélyévé, hogy a világ számára is fény legyünk. Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

Lefekvés előtti gondolat: „Éjszakai fény a Bennünk élő Világosságból”

Ahogy a nap a végéhez közeledik, úgy mi is elcsendesedünk, és visszatekintünk azokra a pillanatokra, amelyekben Isten világossága megmutatkozott a szívünkben. Ma, Aprószentek ünnepének napján, különösen fontos ezt a világosságot szemünk előtt tartani: bár ártatlan és törékeny életek is áldozattá váltak, mégis az isteni jelenlét sosem huny ki. A sötétség kísérthet, bánthat, de sosem győzheti le teljesen azt a fényt, amelyet Krisztus hozott el nekünk.

Az esti csend segít felismerni, hol van szükségünk leginkább Isten irgalmára és megbocsátására. Heródes bosszúja és önzése az emberi bűn legsötétebb oldalát tárta elénk. Ugyanakkor 1Jn 1,5–2,2 arra emlékeztet, hogy Isten maga a Tiszta Világosság, akiben nincs semmi homály – és amikor megvalljuk bűneinket, képes és kész megbocsátani. A mai nap talán tanulság lehet: életünk legdrágább kincseit, a ránk bízottakat – legyenek akár gyermekeink, rászoruló felebarátaink vagy önmagunk törékeny lelke – őrizzük figyelmes szívvel, Isten sugallataihoz igazodva.

Vezessen hát minket ez az isteni Világosság, hogy letehessük a nap terheit, megnyugodjunk, és felkészüljünk az új napra, amelyben Krisztus fénye nyíltan és biztonságban ragyoghat tovább.

Esti ima:

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked ezt a napot, köszönjük a világosságot, amit hoztál számunkra.

Bocsásd meg mulasztásainkat, hibáinkat, gyengeségeinket,

és vezess bennünket az irgalom útján!

Kérünk, óvd és védelmezd mindazokat, akik a Te szeretetedre szorulnak,

különösen a kicsinyeket és a védteleneket.

Add, hogy szívünkben megőrizhessük világosságodat,

és a holnapot is Veled kezdve,

békességben, reményben és szeretetben élhessünk.

Ámen.

Reggeli üzenet: „A világosság diadala az ártatlanok szenvedésében”

 

Aprószentek ünnepe

„Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1,5)

A mai nap megemlékezünk azokról a kicsiny ártatlanokról, akiket Heródes féltékenysége és hataloméhsége ragadott el (vö. Mt 2,13–18). Ez a tragédia az emberi bűn legsötétebb vonását tárja elénk: amikor a saját önzésünk elhomályosítja szemünket és nem vesszük észre a másik méltóságát, értékét.

A Szentírás 1Jn 1,5–2,2 szakasza ugyanakkor világosan rámutat: Isten világosság, és nincsen benne semmi sötétség. Ez a ragyogó, tiszta világosság az, ami leleplezi a bűn gonoszságát, ugyanakkor gyógyító erőként is jelen van az életünkben. Isten nem azért mutat rá emberi törékenységünkre, hogy elítéljen vagy szégyenkezésbe taszítson, hanem hogy bűnbánatra, megtérésre és kiengesztelődésre hívjon. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igazságos, megbocsátja bűneinket” – hangzik az ígéret (1Jn 1,9).

Aprószentek ünnepén a legkisebbek szenvedésére tekintünk. Az ő ártatlanságuk Krisztus szenvedését és szeretetét is tükrözi, aki meghalt értünk, hogy megváltson minden bűntől, legyen az bármilyen sötét. A mai evangéliumi szakaszban Mária és József figyelmesek Isten szavára, és időben menekülnek Jézussal. A mi életünkben is szükség van erre a figyelmes hallgatásra, amikor Isten világosságának fényében felismerjük, hová vezet minket, és hogyan szeretné oltalmazni tisztaságunkat, méltóságunkat.

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus, aki megszántad a világot és szeretetből ártatlanságod áldozatát adtad, kérünk, őrizd meg szívünkben a te világosságodat! Segíts, hogy a bűn sötétjében is bátran rád tudjunk hagyatkozni, és mindig készek legyünk szavakkal és tetteinkkel vigaszt nyújtani azoknak, akik gyöngék vagy védtelenek. Ámen.

Lefekvés előtti gondolat – Szent István vértanú ünnepén

Ma, amikor az Egyház Szent István vértanút állítja elénk, különösen is elgondolkodhatunk azon, hogy a betlehemi jászol meghitt békéje együtt jár az áldozatvállalás kihívásával. 

Szent István vértanú példáját nézve láthatjuk, hogy a hit nemcsak szavakban, hanem tettekben is megmutatkozik. Ő tudatosan vállalta, hogy bátran tanúságot tesz Krisztusról, és ezért életét is feláldozta.
Ma talán nem kell vérünket ontanunk, mégis előfordul, hogy a hitünk miatt értetlenkedéssel vagy gúnnyal találkozunk. Istvánhoz hasonlóan nekünk is szükségünk van a Szentlélek erejére, hogy békével, türelemmel válaszoljunk a támadásokra, és a megbocsátás nyelvén szóljunk. 

Karácsony ünnepének lángja ne aludjék ki a hétköznapokban sem: merjünk szolgáló szeretettel fordulni mások felé, vállalva a kisebb-nagyobb áldozatokat, sőt, a fájdalmasabb helyzetekben is a megbocsátás lelkületét. Így válik a betlehemi Jézus valódi életformát adó Urrá szívünkben. 

Most, nyugovóra térve, gondoljuk végig, miképpen valósult meg e napon az áldozatkész, krisztusi szeretet az életünkben.

Esti ima

Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm Neked a mai nap minden kegyelmét,
az örömet és a nehézséget egyaránt.
Szent István vértanú példája erősítsen meg engem,
hogy hitben, reményben és szeretetben kitartsak
akkor is, ha bírálat vagy közöny övez.
Add, hogy a Szentlélek erejével képes legyek
megbocsátani mindazoknak, akik megbántanak,
és szolgáló szeretettel forduljak embertársaim felé.
Kérlek, őrizz meg engem és szeretteimet,
tölts el bennünket békéd ajándékával,
hogy nyugodt szívvel pihenjünk le.
Ámen.

Az Esztelneki Barátok megkésett Karácsonyi Köszöntője!

 „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” (Jn 1,14)

Szeretett jótevőink, barátaink, ismerőseink, a plébánia hívei, a „Szilveszter Barát Blogja” kedves olvasói és minden jóakaratú ember!

Noha már túl vagyunk a Karácsony ünnepének napjain, a Megváltó születésének örömhírét mi, esztelneki ferencesek szeretnénk továbbra is szívünkben hordozni, és Veletek megosztani. 

Biztatásul álljon előttünk Karl Rahner teológus rövid imádsága:

„Szeressük az Igét, aki testté lett, és szeressük egymást is,
hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert,
mióta maga az Isten emberré lett.”

Karácsony üzenete – hogy Isten közel jött hozzánk, megtestesült a Fiúban – nem csupán néhány ünnepi napra szól. Mindannyiunk számára remény, öröm és meghívás arra, hogy figyelmünket egymásra fordítsuk, és a bennünk élő Szeretetet továbbadjuk embertársainknak.

Ahogy a betlehemi csillag fénye ragyogta be az éjszakát, úgy maradjon jelen a ti életetekben is Isten világossága, és vezessen titeket a mindennapok útjain. Köszönjük, hogy támogattatok és támogattok bennünket – lelki és anyagi értelemben egyaránt –, s mi imádságos szeretettel gondolunk Rátok és családjaitokra.

Legyen ez a rövid köszöntés mindnyájatok számára egy újabb hívás, hogy közösen folytassuk a krisztusi szeretetben való növekedést és a béke terjesztését.

Áldott, békés, Krisztus-közeli ünnep utáni időszakot kívánunk mindenkinek!

P. Bernardin ofm és P. Szilveszter ofm

Esztelnek, 2024 Karácsonya

Szent István vértanú: a karácsonyi szeretet hatékony és áldozatkész.

Karácsony örömét még alig ízleltük meg, máris Szent István vértanúra emlékezünk. Az Egyház ezzel rámutat arra, hogy a betlehemi jászol békéje és öröme mellett megjelenik a hitért hozott áldozat is. Szent István, az első vértanú, arra hív, hogy életünk ne csak szavakban, hanem tettekben is tanúskodjék Krisztusról. Imádkozzunk a mai szentmisében azért, hogy mi is merjünk hűségesen kiállni hitünk mellett, és szeretettel, megbocsátással forduljunk azok felé, akik ellenünk támadnak.

Kedves Testvérek!
Karácsony ünnepét követően az Egyház rögtön Szent István vértanút állítja elénk, akinek életét az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 6,8–10; 7,54–59) ismerhetjük meg. Nem véletlen ez a közelség: a betlehemi jászol meghitt békéje és a szenvedés egyaránt jelen vannak az üdvösség történetében. Emlékeztet bennünket arra, hogy a karácsonyi szeretet nem csupán meghitt érzelem, hanem életté váló, vállalt áldozat és cselekvő odaadás. 

Amikor Szent István példájából merítünk erőt, talán azt gondoljuk: „Nekünk nem kell az életünket áldozni, mi köze lehet az ő történetének a mai világhoz?” Valóban, a legtöbbünknek nem kell szó szerint vértanúságot szenvednie. Ugyanakkor a családban, a munkahelyen vagy ismerősi körben egyre gyakrabban találkozhatunk a hit miatti bírálattal, lekicsinyléssel. Sokszor a legfájóbb, amikor a hivatalosan katolikusnak mondott emberek gúnyolódnak rajtunk. Ilyen helyzetekben nagyon nehéz megőrizni a békét, és kitartani a jóban.

Szent István azonban arra tanít, hogy a hitet erővel és értelemmel kell megvallanunk. Először is ismernünk kell azt, amiben hiszünk: érdemes tanulmányozni a Szentírást, figyelmesen hallgatni az Egyház tanítását, és törekedni a lélekben való elmélyülésre. Minél jobban megértjük, ki is Jézus Krisztus, és mit jelent az Ő örömhíre, annál bátrabban tudunk helytállni, ha félremagyarázzák vagy támadják a hitünket. Ugyanakkor a bátor kiállás soha nem lehet agresszív vagy sértő: mindig szeretetben és tisztelettel történik. Ezáltal tanúságtételünk valódi, krisztusi meghívássá válik a párbeszédre. 

Hallhattuk a szentleckéből, hogy az őt megkövező ellenségekért Szent István imádkozott. A fogukat vicsorgató, gyűlölettől elvakult emberek számára ő a szeretet nyelvén válaszolt – a megbocsátás nyelvén. Ezzel előrevetítette Krisztus keresztáldozatát, amelyben Jézus maga is így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik!” Nekünk is ugyanezt a lelkületet kell elsajátítanunk, ha a karácsony ünnepe nemcsak külsőségekben, hanem szívünk mélyén is teljessé akar válni. A megbocsátásra nem csak a „világ” felől érkező támadásoknál van szükségünk, hanem a hétköznapi konfliktusokban, családon belül vagy baráti körben is. 

Az evangéliumban (Mt 10,17–22) maga Jézus figyelmeztet minket: ha üldözést szenvedünk, ne aggódjunk, mert a Szentlélek megadja, mit és hogyan mondjunk. Ez a biztatás erőt ad minden helyzetben: akár nyíltan, akár rejtettebb módon támadják is a hitünket, ne essünk kétségbe. A Szentlélek akkor is tanítani és vezetni fog bennünket, amikor a legkilátástalanabbnak tűnik a helyzet, hogy a szenvedés közepette is Krisztus szeretete áradhasson belőlünk. 

Karácsonykor a világ Világossága érkezett közénk. Nem pusztán egy kedves Kisded születik, hanem az Emberiség Megváltója, akinek szeretetét a hétköznapokban is tovább kell adnunk. Ez a szeretet nem merül ki csupán udvarias gesztusokban vagy felszínes jókívánságokban: igazi áldozatvállalást kíván. Szent István életével tanúsítja, hogy nincs valóban mély szeretet áldozat nélkül.

Természetesen nem kell kővel való megkövezésre várnunk, de olykor nap, mint nap lemondunk saját kényelmünkről, az önzésünkről, vagy éppen a kéretlen szavakra adott visszavágás csábításáról. Ez is áldozat: amikor nem vágunk oda a bántó szóért, hanem szeretettel és megértéssel fordulunk ahhoz is, aki minket kigúnyol vagy megszól. Ha inkább békével, türelemmel és szeretettel reagálunk a minket ért bántásra vagy gúnyra, akkor Krisztus áldozatával egyesül a mi kis áldozatunk is. Így lesz karácsony a szívünkben egész évben: amikor a mindennapok nehézségeit is Jézusra bízzuk, és kitartunk a megbocsátó, szolgáló szeretet mellett.  

Ez a szolgáló szeretet megmutatkozhat abban, ha a munkatársak rosszallása ellenére is kitartunk az imádságban, hűségesen részt veszünk a szentmisén, segítünk a rászorulóknak, vagy épp meghallgatjuk azt, akire senki sem figyel. Így ragyoghat fel a hétköznapokban is a karácsonykor megszületett „Igazi Világosság”. Nem hangos érveléssel, hanem a szeretet csendes, de erőteljes jelenlétével. Ez a tanúságtétel Szent István öröksége: tudjuk, kiben hiszünk, kitartunk mellette, és készek vagyunk a megbocsátás áldozatára – akkor is, ha ezért esetleg megmosolyognak vagy lenéznek bennünket.

Kedves Testvérek, fogadjuk be Jézust a szívünkbe karácsonykor, és ne csak a karácsonyfa fényénél, hanem a szürke hétköznapokban is tanúskodjunk arról a szeretetről, amely minden embert meghív az üdvösségre. Így lesz valóban mély és Krisztusra mutató a mi áldozatvállalásunk: csendes, de állhatatos, és mindenekfelett szeretetteljes.

Testvérek, a mai szentmisében Krisztus áldozatához kapcsoljuk hozzá a saját életünk áldozatait is. Kérjük Szent István vértanú közbenjárását, hogy legyen bátorságunk akkor is helytállni, amikor hitünket támadás éri. Legyen erőnk szeretni és megbocsátani, mint István tette. Így válhatunk igazi tanúivá a karácsonyi Szeretetnek, és beteljesedik rajtunk Jézus ígérete: a Szentlélek vezet és megerősít bennünket minden helyzetben.
Ámen.

Hívek könyörgése Szent István vértanú ünnepén

Testvéreim! Szent István vértanú tanúsága megerősít bennünket abban, hogy a karácsonyi szeretet nemcsak meghitt érzelem, hanem áldozatvállalás és megbocsátó lélek is. Forduljunk most közösen Mennyei Atyánkhoz, és kérjük Őt, hogy Szent István példáját követve mi is bátran valljuk meg a hitünket, és cselekvő szeretettel szolgáljuk embertársainkat. 

1.    Könyörögjünk az Anyaszentegyházért, hogy a pápától a püspökökön és papokon át a diakónusokig mindenkiben erősödjön meg a krisztusi elhivatottság, és Szent István bátorságával hirdessék az evangéliumot!
2.    Könyörögjünk a világ vezetőiért, hogy az igazság, a szabadság és a szeretet értékei mentén kormányozzanak, és felismerjék: a békét csak a tisztelet és a szolidaritás képes megszilárdítani!
3.    Könyörögjünk mindazokért, akiket a hitük vagy a vallásgyakorlatuk miatt gúnyolnak vagy lekicsinyelnek! Erősítsd meg őket, Urunk, hogy Szent István lelkületével tudjanak helytállni, bátran kitartva a szeretet tanúsága mellett!
4.    Könyörögjünk családjainkért! Add, hogy otthonainkban a karácsonykor megszületett béke, a kölcsönös megbocsátás és a szolgáló szeretet töltse be mindennapjainkat!
5.    Könyörögjünk a keresztény közösségekért, hogy a kölcsönös támogatásban és a közös imádságban újra és újra felfedezzék Krisztus jelenlétét, és Szent Istvánhoz hasonlóan minden áldozatot vállaljanak a szeretetért!
6.    Könyörögjünk a betegekért, a magányosokért és a szenvedőkért, hogy a vigasztaló Szentlélek ereje által érezzék meg Isten közelségét, és találjanak értő, segítő barátokra!
7.    Könyörögjünk elhunyt testvéreinkért, hogy a földi élet küzdelmei után Szent István vértanúval együtt részesüljenek az örök boldogságban! 

Mennyei Atyánk, Szent István vértanú példája arra tanít, hogy a karácsonyi szeretet hatékony és áldozatkész. Tekints ránk jóságosan, és erősíts meg bennünket, hogy életünk minden helyzetében a Te akaratod szerint cselekedjünk, és egymást szolgálva építsük országodat. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Lefekvés előtti gondolat: „A Betlehemi Fény csendje”

Ma éjjel is különös fényesség ragyog a világra: a szeretet fényessége, amely Betlehem csendjében született meg. 

A nap lezárultával most tekintsünk vissza mind arra, amit e szent időben kaptunk: a család, a barátok melegére, a gyertyák és a csengőszó varázsára, a szívünkben felcsillanó békére. 

Ne feledjük: ez a béke nem csak egy napra szól, hanem akkor is él, amikor ismét a megszokott hétköznapokba lépünk. Ha ma volt lehetőségünk örömet, szeretetet átadni és befogadni, azt őrizzük meg lelkünkben, és tegyük ennek fényében meghitté minden napunkat.

Esti ima – „Karácsony Éjszakájának Hálaéneke”

Urunk, Jézus Krisztus,

Te, aki Betlehem éjszakáján testté lettél,

szeretettel fordulunk Hozzád a mai nap végén.

Köszönjük Neked, hogy megvilágosítod világunk sötétségét,

hogy születéseddel reményt és szeretetet hoztál közénk.

Adj nyugalmat a lelkünknek,

hogy megbocsátva másoknak és magunknak is,

békés szívvel hajthassuk álomra fejünket.

Védelmezd otthonunkat és családunkat,

oltalmazd azokat, akik magányban, szegénységben vagy betegségben töltik az ünnepet!

Tölts el minket alázattal, hálával és az igazi ünnep örömével,

hogy Édesanyád és Szent József példáját követve

egyre jobban befogadjunk Téged életünkbe.

Ámen. 

Karácsony: „Betlehem csendes forradalma: Az Ige Testté Lett”

Kedves Testvérek!

Ma azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük Karácsonyt, Urunk Jézus Krisztus születését. A csendes és egyszerű betlehemi éjszaka tanúskodik arról a páratlan csodáról, hogy Isten nem távolról szemléli az embert, hanem egyszülött Fiában közel lép hozzánk. Ahogy Izajás (Iz 52,7–10) vigasztalta a fogságban lévő népet, úgy érkezik most is hozzánk Isten, s hirdeti: nem hagy el bennünket, szeretete örökkévaló. A Zsidókhoz írt levél (Zsid 1,1–6) pedig emlékeztet arra, hogy Isten sokféleképpen szólt hozzánk a próféták által, de Fiában tökéletesen kinyilatkoztatta irgalmát. A János-evangélium (Jn 1,1–18) az örök Ige titkáról beszél, amely testté lett, hogy megvilágosítson minden embert, s hatalmat adjon nekünk, hogy Isten gyermekei legyünk.

Ezen az ünnepi napon merüljünk el annak örömében, hogy Isten örökre magához ölelte világunkat. Karl Rahner szavaival imádkozzunk: „Szeressük az Igét, aki testté lett, és szeressük egymást is, hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett.” Tegyük ezt az ünnepet a hit és a szeretet ünnepévé! 

Most pedig őszinte bűnbánattal készüljünk az oltáriszentség ünneplésére, hogy szívünket méltóan ajánlhassuk fel Istennek.

Kedves Testvérek!

Karácsony misztériumát ünnepelve szívünkben megjelenik a csodálkozás és a hála: vajon hogyan lehetséges, hogy „az Ige testté lett, és közöttünk lakott”? (Jn 1,14) Ez az egyszerű kijelentés az egész keresztény hit legmélyebb titkát hordozza. Nem pusztán arról van szó, hogy Isten egy pillanatra megmutatkozott: Ő valóságosan emberré lett, s ezzel örökre átformálta a történelmet.

Izajás próféta (Iz 52,7–10) egy vigasztalást közvetített a fogságban sínylődő népnek: „Milyen kedves a hegyeken annak a lába, aki örömhírt hoz…” – a Megváltó üzenete pedig túlmutat minden korláton, minden szenvedésen. A Zsidókhoz írt levél (Zsid 1,1–6) ugyanezt erősíti meg: Isten Fiában saját szeretetét és irgalmát ajándékozta nekünk, hogy megszabadítson a bűntől és a haláltól. Szent János evangélista (Jn 1,1–18) pedig szinte kozmikus távlatba helyezi ezt a történetet: „Kezdetben volt az Ige… és Isten volt az Ige.” Ez a kezdettől jelen lévő Ige most testté lesz, hogy átalakítsa szívünket, s a mindennapokat is örök távlatba helyezze.

Mikor ezt az ünnepet mélyen megértjük, felismerjük: Isten ma is közénk jön. Egy olyan világban, amely sokszor céltalannak, üresnek tűnik, és amelyet telezsúfol a rohanás és az anyagiasság, Karácsony azt hirdeti, hogy nincsen elveszett vagy meg nem hallgatott élethelyzet. A betlehemi Kisded értünk született, hogy bárhol éljünk is, a lelkünkben felragyogjon a világossága.

Azt kérdezzük sokszor, hogyan formálja Karácsony a világot és a mindennapjainkat. Ha történelmi visszatekintést teszünk, láthatjuk: a kereszténység indulása egy radikálisan új távlatot adott. Az ókori vallások istenei gyakran távoli, megközelíthetetlen uraknak tűntek; a kereszténység pedig azt állította, hogy maga az Isten lett emberré, egy kisgyermekké, aki osztozik az emberiség sorsában. Ez a közvetlenség olyan erkölcsi és kulturális megújulást eredményezett, amely még a mai napig is formálja a világot: a felebaráti szeretet, a rászorulók megsegítése, a karitatív szolgálatok mind olyan gyümölcsök, amelyekben tükröződik a betlehemi jászol alázatos üzenete.

A középkorban a karácsonyi misztérium előadásai, a Betlehem-jelenetek, amelyek szent Ferenc atyánkkal vették kezdetüket, az egyházi művészet és liturgia mind azt hirdették, hogy Istennek egy gyermeki alakban való eljövetele áthatja a kultúrát, a művészetet és az egész emberi gondolkodást. Azóta is, évről évre milliók tekintenek a Betlehemre: ez az egyszerű, szegényes környezet sokkal többet mond a világi nagyságnál. Rámutat, hogy az igazi szeretet képes minden gőgöt és büszkeséget legyőzni, s az igazi béke nem hatalmi eszközökkel, hanem alázatos jósággal válik valóra.

Az évszázadok során Karácsony üzenete mindenkor a remény és a béke forrása volt. Időnként, a történelem viharai közepette ugyan háttérbe szorult, vagy külsőségekbe fulladt, de a lényeg mindig újra és újra felragyogott: Isten megmutatta, hogy nem hagyja magára népét. A mai, 21. századi világ szintén tele van bizonytalansággal, s az ember gyakran érzi magát társtalannak, magányosnak. Éppen ezért van szükségünk Karácsony titkára: az Isten-Ember eljövetele erőt ad, hogy lássuk: minden pillanatban ott él a szeretet forrása, s ha engedjük, belülről formálja át az életünket.

A próféta vigasztaló szavai, az apostolok tanúsága és az evangélista megrendítő kijelentései azonban mit sem érnek, ha mi nem válaszolunk rájuk. János evangéliumának kezdő sorai egyszerre ígérnek örömet és figyelmeztetnek: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” (vö. Jn 1,11–12) Mit jelent ez a „befogadás”?

Egyrészt azt, hogy merünk hinni abban: Isten valóban képes és akar is részt venni a sorsunkban. Nem egy távoli, elvont lényről van szó, hanem arról a Megváltóról, aki még a legnehezebb helyzetben sem hagy el. Karácsony alázatos példája azt üzeni: nincs olyan mélység, ahová Isten ne tudna leereszkedni értünk.

Másrészt a befogadás azt is jelenti, hogy a hétköznapjainkban utat nyitunk Krisztusnak. A szeretet, az irgalom, a nagylelkűség és a megbocsátás ugyanis nemcsak ünnepi szavak: mindennapi döntésekké kell válniuk. Amikor Jézus megszületett Betlehemben, a világ nem volt barátságos, és ma sem az. Mégis, ez a Gyermek megmutatja, hogy a szeretet győz a bűn, a félelem és a közöny fölött. Ha valóban hisszük, hogy Karácsony csodája értünk is történik, akkor oda kell adnunk neki a szívünket, a terveinket, a nehézségeinket és a fájdalmainkat is.

Az ünnep soha nem maradhat meg a templom falai között. Ahhoz, hogy Jézus születése átalakítsa a közösségünket, konkrét gesztusokra van szükség. Talán sokszor érezzük magunkat tehetetlennek, de a legkisebb jó cselekedetnek is óriási ereje van. Amikor Karl Rahner azt mondja: „Az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett,” arra hívja fel a figyelmünket, hogy Krisztus eljövetele mélyen megnemesíti az emberi kapcsolatokat. Aki belsőleg találkozik az emberré lett Istennel, az megérti, hogy minden ember – a legkisebb is – méltó a tiszteletre és a támogatásra.

Tehát ne csak a saját családunkban, baráti körünkben gondoljunk a szeretet átadására, hanem nézzünk szét: ki az, aki magányos, aki betegségben szenved, vagy segítségre szorul. Az ünnep ragyogó fénye a mások iránti figyelmességben válik a legkonkrétabbá. Lehet, hogy valakinek épp arra van szüksége, hogy meghallgassuk, vagy éppen egy kedves szóval, apró ajándékkal bátorítsuk. Karácsonykor a fény nem csak a gyertyák lángjában kell égjen, hanem a szívünkben is, ahonnan tovább sugározhat a világra.

Kedves Testvérek! Ma, Karácsony napján arra emlékezünk, hogy a menny és a föld összeér: Isten belép az emberi történelembe. A prófétai jövendölések beteljesednek, s a „Világ Világossága” emberi testet ölt. A földi élet már nem reménytelen küzdelem, mert Isten jön és felkínálja az üdvösséget.

Imádkozzunk azért, hogy ez a Karácsony valóban az Ige és a szeretet ünnepe legyen. Fogadjuk be Jézust, ne engedjük, hogy a világ zajai elnyomják a betlehemi jászol csendes, alázatos üzenetét. Emlékezzünk a Zsidókhoz írt levél szavaira: „Sokszor és sokféleképpen szólt hajdan Isten az atyákhoz… de most a Fiában szólt hozzánk” (vö. Zsid 1,1–2). Engedjük, hogy ez a szó átformálja szívünket.

Ma is hirdetjük az angyali kórus üzenetét, amely azt énekelte: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (vö. Lk 2,14) Tegyünk mi is a békéért, a megbocsátásért, a szeretetért. Ha érezzük, hogy valaki ellen haragot táplálunk, merjünk lépni a kiengesztelődés felé. Ha látjuk, hogy valaki nélkülöz, ne féljünk megosztani az ünnep örömét. Ha pedig személyesen nehézségekkel küzdünk, hívjuk be a szívünkbe a Megváltót, akinek számára nincs lehetetlen.

Legyen ez az ünnep valóban a hit és a szeretet ideje! Karl Rahner imádságával forduljunk az Úrhoz: „Szeressük az Igét, aki testté lett, és szeressük egymást is, hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett.”

Kívánom, hogy a betlehemi Kisded születése hozzon mindannyiunk életébe békét, egymás iránti nyitottságot, és adjon erőt a mindennapokhoz. Áldott, kegyelemmel teljes Karácsonyt kívánok mindenkinek! Ámen.

HÍVEK KÖNYÖRGÉSE

Kedves Testvéreim! Karácsony ünnepén örvendezve hirdetjük, hogy Isten Fia emberré lett és közénk költözött. Most forduljunk hozzá bizalommal és kérjük, hogy adja meg nekünk és az egész világnak azt az örömöt, békét és szeretetet, amelyet születésével hozott el.

1. Könyörgünk Szentatyánkért, a pápáért, püspökeinkért és minden lelkipásztorért, akik az egyház közösségét vezetik. Add, hogy tanításuk és példájuk által fáradhatatlanul vezessenek mindannyiunkat a hitben való megújulás útján! 

2. Könyörgünk a világi vezetőkért és mindazokért, akik a közjó érdekében munkálkodnak. Töltsd el őket igazságossággal és bölcsességgel, hogy felelősen vezessék rájuk bízott népeiket, s fáradozzanak a szegénység, a kirekesztés és az igazságtalanság megszüntetésén! 

3. Könyörgünk a világ békéjéért és a háborúk megszűnéséért. Te, aki Betlehem csendes éjszakáján a béke Hercegeként jöttél közénk, űzd el a gyűlöletet a szívekből, és engedd, hogy mindenhol helyreálljon az egyetértés, a bizalom és az áldott béke!

4. Könyörgünk a családokért: a fiatalokért, az idősekért, a szülőkért és a gyermekekért. Erősítsd meg őket a szeretetben és az egymás iránti tiszteletben, hogy otthonaikban mindig tapasztalható legyen a te békéd és örömöd! 

5. Könyörgünk az egyedülállókért, az árvákért és mindazokért, akik magánytól szenvednek. Mutasd meg nekik atyai közelségedet, vezessd közösségbe és oltalmazd őket, hogy átélhessék a karácsonyi örömöt! 

6. Könyörgünk a betegeinkért, az elhagyatottakért és a szegénységben élőkért. Emeld fel őket gyöngéd szereteteddel, segítsd meg őket, és adj közösségeinknek készséges szívet, hogy támogassuk a rászorulókat! 

7. Könyörgünk azokért, akik már eltávoztak az élők sorából, és karácsony ünnepét már nem velünk élik át. Fogadd be őket országod örömébe, hogy színről színre láthassanak téged a mennyei boldogságban! 

Urunk, Jézus Krisztus! Te, aki a betlehemi jászol szerénységében a világ Megváltójaként jöttél közénk, hallgasd meg alázatos kéréseinket! Add, hogy születésed ünnepén mindannyian megtapasztaljuk szabadító kegyelmedet, s életünk szüntelen tanúsággá váljék irgalmadról. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

A szent éjszaka üzenete lefekvés előtt: „A világosság, amely a sötétségbe ragyogott”

Karácsony szent éjjelén összegyűltünk, hogy együtt ünnepeljük a megtestesült Isten Fiának születését. Az éj csendjében, amikor a világ szívében békére vágyik, különleges meghívást kapunk, hogy ne csak külsőségekben, hanem lelkünk mélyén is találkozzunk a megszületett Üdvözítővel.

Izajás próféta szavai évezredekkel ezelőtt reménységet és világosságot hirdettek: „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet látott” (Iz 9,1-6). Ezt a fényt látjuk most mi is, akiknek szívébe Jézus, az égi Kisded világossága akar beköltözni. Ahogy Szent Pál tanítja, Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden ember számára, és arra hív, hogy visszautasítsuk a világ sötétségét, és Krisztus világosságában éljünk (Tit 2,11-14).

Az angyalok által hirdetett jó hír ma is szól: „Nagy örömet hirdetek nektek: Megszületett a Megváltó!” (Lk 2,1-14). Ez az öröm ma este nemcsak egy történelmi esemény ünneplése, hanem élő találkozás azzal az Istennel, aki úgy szeretett minket, hogy emberré lett értünk.
Kérjük együtt, hogy ez az ünnep ne csak külsőségekben ragyogjon, hanem lelkünk mélyére is áradjon be Krisztus fénye. Nyissuk meg szívünket az égi Kisded előtt, aki ma is eljön hozzánk, hogy reményt, békét és szeretetet hozzon minden ember számára.

Most, a szentmise kezdetén, csendesedjünk el, és készítsük fel szívünket, a bűntől megtisztítva, hogy méltóképpen fogadhassuk és ünnepelhessük Krisztust, a világ világosságát.

+++

A szentmise előtti harangszóval kezdetét vette Karácsony szent éjszakája, amikor a menny és a föld egyesül, hogy megünnepeljük az Isten Fiának megtestesülését. Ezen az éjen a világitó csillag a betlehemi jászolhoz vezet minket, ahol a világot megváltó szeretet megszülettetett.

„A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad” – hallottuk Izajás próféta szavait (Iz 9,1). Ez a fény nem más, mint Jézus Krisztus, aki ma is ugyanolyan erővel képes megvilágítani az emberi szíveket, mint az első Karácsony éjjelén.
 
Éppen ezért ma este nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem egy élő találkozást élünk át, ha lelkileg fölkészültünk rá, azzal az Istennel, aki emberré lett, hogy minden embert közel hívjon magához.

A sötétség és a fény küzdelme jellemzi világunkat
Gondoljunk csak arra, hány templom és otthon ablaka világít ezekben az órákban. Mennyi fény hirdeti: „Krisztus Jézus megszülettetett!” De vajon mindezek a fények a lelkek mélyére is eljutnak? Hány ünneplés csupán külsőség, ahol a karácsonyfa ragyogása mellett a szívekben mégis sötétség uralkodik.

Ez a sötétség nem mindig látható, mégis ott rejtőzik a lelkek mélyén: csalódások, megbocsáthatatlannak hitt sérelmek, vagy a modern kor zajában elveszített belső béke formájában. De ma este az égi Kisded arra hív minket, hogy engedjük be az ő fényét a szívünk legrejtettebb zugaiba is.

Az angyalok éneke arra emlékeztet minket, hogy Isten nem hagyja magára az emberiséget. Az ő szeretete által Jézus éppen a legnagyobb sötétségbe hozza el a fényt. Ahogy Szent Pál mondja: „Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). Ez a kegyelem arra hív, hogy lépjünk ki a sötétségből és az öröm és a remény új útján induljunk el a Betlehemi Kisded felé, mer az igazi fény forrása őbenne van.

Ma este Betlehemben vagyunk lélekben. Egy egyszerű jászolban látjuk az égi Kisdedet, aki nem pompával és fényűzéssel jött a világba, hanem alázattal és szegénységben. Mégis, ebben a kicsiny gyermekben van minden fény forrása.
Ez az a fény, amely a pásztorokat is megvilágította, amikor az angyal hirdette nekik a nagy örömhírt: „Ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az égi fény utat mutatott nekik a jászolhoz, ahol megtalálták azt, akire minden ember vágyik: a békét, a reményt és az élet teljességét.

Ez az örömhír ma is élő és aktuális. Jézus ma is meg akar születni az otthonainkban, családjainkban, de mindenekelőtt a szívünkben. Az ő jelenléte nem csupán ideiglenes, mint a karácsonyi gyertyák lángja, min a csillogó villogó ledes égők fénye, hanem örökké tartó, átalakító erő.

Az angyalok szava ma este is arra hív, hogy nyissuk meg szívünket. De hogyan tehetjük ezt meg? Hogyan fogadjuk be Krisztust?
Először is, alázattal. Jézus maga is alázatosan jött el közénk, a legegyszerűbb körülmények között, hogy megmutassa: Isten nem a hatalmasok, nem a pénzben bővelkedők és dicsőségesek között akar lenni, hanem minden ember szívében. Ha követjük az ő példáját, elengedjük büszkeségünket, felhagyunk a gőggel és felismerjük, hogy nélküle a szívünk üres marad.

Másodszor, szeretettel. Az igazi karácsony nemcsak a külsőségekben rejlik, hanem abban, hogy megtapasztaljuk és továbbadjuk Isten szeretetét. Ez a szeretet nem hagyhatja érintetlenül a körülöttünk lévő világot. Ahol fájdalmat látunk, vigasztaljunk; ahol szükséget érzékelünk, segítsünk. Ez az a szeretet, amely megnyitja a szívünket Krisztus befogadására.

Harmadszor, csendben és imádságban. Karácsony szent éjszakájának üzenete arra hív minket, hogy álljunk meg egy pillanatra a világ zajában, és hallgassuk meg Isten halk szavát, amely a szívünkben szól. A csendben találjuk meg azt a belső békét, amelyet Jézus hoz el nekünk.
A betlehemi történet több mint kétezer éve ugyanazt az üzenetet hordozza: Isten szeretete képes legyőzni minden sötétséget. Amikor lélekben a jászolnál térdelünk, nemcsak egy gyermeket látunk, hanem az Isten Fia által adott ígéretet. Ez az ígéret az, hogy soha nem hagy el minket, és minden körülmények között velünk van.

Ahogy visszatekintünk életünk eseményeire, felismerhetjük, hogy Jézus mindig ott volt, még akkor is, amikor nem vettük észre. Ő a mi világosságunk a legsötétebb éjszakákon, a mi erőnk a legnagyobb gyengeségünkben.

Ma este arra kapunk meghívást, hogy ne csak emlékezzünk Jézus születésére, hanem éljük is meg annak valóságát. Nyissuk meg otthonaink ajtaját, fogadjuk szeretettel a testi és lelki rászorulókat, és legyünk a világban a fény hordozói. Legyen ez az ünnep egy új kezdet, ahol Krisztus fénye átformálja életünket, családjainkat és közösségeinket.

Kedves Testvérek, amikor most a szentáldozásban találkozunk az Úrral, mert lelkileg, a szentgyónásban, a bűnbánat segítségével föl készültünk erre a találkozásra, gondoljunk arra, hogy a betlehemi jászolhoz hasonlóan a szívünk is kész lehet befogadni őt. Engedjük, hogy a ma esti csoda ne csak a templom falai között maradjon, hanem otthonainkba és mindennapjainkba is eljusson. Az éjféli szentmise emlékeztet minket arra, hogy minden év Karácsonyának üzenete új lehetőséget ad: közelebb kerülhetünk Istenhez, és a világosság útjára léphetünk. Vigyük magunkkal ennek az éjszakának a békéjét és örömét, és legyünk tanúi Krisztus szeretetének az egész évben.

Krisztus megszületett – örvendezzünk, és éljük meg az ő szeretetét és világosságát mindennapjainkban! Ámen.

Hívek Könyörgése
Testvéreim! Karácsony szent éjszakáján, amikor a betlehemi Kisded születését ünnepeljük, forduljunk bizalommal mennyei Atyánkhoz, aki elküldte hozzánk Fiát, hogy világosságot és békét hozzon a világba. Imádságainkban kérjük Isten kegyelmét az egész emberiség számára, hogy Krisztus születésének örömhíre mindannyiunk szívébe békét és szeretetet hozzon.

1.    Könyörögjünk az Egyházért: Kérjük Urunkat, hogy Egyházunk hitelesen hirdesse Krisztus születésének örömhírét, és legyen a világ világossága minden ember számára!
2.    Könyörögjünk a békéért a világban: Kérjük a Béke Fejedelmét, hogy enyhítse a szenvedők fájdalmát, hallgatassa el a gyilkos fegyverek hangját, szüntesse meg a háborúkat, és hozza el az igazságos békét minden népnek és nemzetnek!
3.    Könyörögjünk a családokért: Kérjük Urunkat, hogy Karácsony szent öröme töltse be minden család életét, erősítse a szeretetet és a megbékélést az otthonokban!
4.    Könyörögjünk a szegényekért és rászorulókért: Kérjük Istent, hogy legyen támasza a szegényeknek, az éhezőknek, az otthontalanoknak és mindazoknak, akik magányosan töltik az ünnepet!
5.    Könyörögjünk a betegekért és szenvedőkért: Kérjük az Úr vigasztaló jelenlétét mindazok számára, akik testi vagy lelki fájdalommal küzdenek, és segítsen nekik Krisztus szeretetének fényében megújulni!
6.    Könyörögjünk önmagunkért és közösségünkért: Kérjük Urunkat, hogy életünk minden napján befogadjuk Jézus világosságát, és tanúságot tegyünk szeretetéről szavainkkal és tetteinkkel!

Mennyei Atyánk, Te elküldted Fiadat, hogy a világ sötétségében világosságot gyújtson. Hallgasd meg könyörgéseinket, és add, hogy a Karácsony öröme és békéje betöltse szívünket és életünket! Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: Advent negyedik vasárnapja 2024. december 22.

 A házszentelések dec. 27-én, pénteken alsó Esztelneken, dec. 28-án szombaton Esztelnek középső részén a gyártól, illetve a gyár melletti utcában kezdünk, dec. 30-án, hétfőn felső Esztelneken Mátyás Jenőtől és 2025. jan. 2-án, csütörtökön Kurtapatakon lesz. Mind a négy nap reggel 9 órától kezdünk. 

Célba értünk: Az Adventi Lelki Utazás Záró Akkordjai és visszajelzés kérés

Ahogy az adventi gyertyák fénye egyre ragyogóbbá vált, lélekben mi is megérkeztünk Betlehemhez. Az „Adventi lelki utazás – Zarándoklat a Betlehemi Kis Jézushoz” mottóval tartott lelkigyakorlatos sorozatunk végéhez ért, és most itt az ideje, hogy végig tekintsünk az út állomásain, tapasztalatainkon és lélekformáló élményeinken.

Mit tanított nekünk ez az út?
Az adventi beszédek és elmélkedések szövegeiből kibontakozik a szóval kifejezhető és a lélekben megtapasztalt igazság: a várakozás nem üszükölés, azaz nem céltalan, reménytelen, tétlen, hanem élő és cselekvő remény. A Rorátés szentmisék hajnali fényében élővé vált az a gondolat, hogy az ünnep nem csak évforduló, hanem Krisztus jelenlétének tudatosabb átélése.
A hívek könyörgései, amelyeket közösen is megfogalmazhatunk volna az online és személyes találkozók során, tanúságtételek arról, hogy mindannyian másképp, mégis azonos szívvel vágyunk a Messiás érkezésére. Ezek a közös imádságok és kérések gondolom a közösség megerősítését is jelentették, amely egészen közel visz minket az egyházi közösség igazi lényegéhez: egymás imában való hordozásához.

A lélek formálódása
Az adventi zarándokút során újra és újra visszatértünk a remény, bocsánat és önátadás gondolatához. Az adventi bevezetők hangsúlyozták, hogy minden apró erőfeszítés, legyen az hajnali ébredés vagy egy személyes esti ima, közelebb visz Jézushoz. A reggeli üzenetek és a lefekvés előtti gondolatok tanúsították, hogy Isten műve az egyszerű dolgokban is jelen van, mint ahogy Betlehem is egy egyszerű hely volt, ahol a legnagyobb csoda megszületett. 

Hálával zárjuk az utazást

Az adventi út utolsó állomása mindig a szív csendje, ahol Krisztus születését fogadhatjuk. Ezen az úton nemcsak Jézushoz kerültünk közelebb, hanem reményeink szerint egymáshoz is, egy közösség formálódott a szavak, az énekek és a megosztott gondolatok mentén. A hála, amely szívünkben van, most Betlehem fényében teljesedik ki.
Adjunk hálát az összes megszült gondolatért, az együtt elmondott imákért, a közös várakozásért, amely lényegében nem más, mint a karácsonyi örömhír élő előképe.

Kihívások, lehetőségek
A sorozat egyik nagy kihívása az volt, hogy az online térben miként érhetjük el a Krisztus követők szívét, miként érinthetjük meg lelküket, miként hozhatjuk közel a témát a résztvevők mindennapjaihoz, életviteléhez. 

„Közös lelki zarándokutunk tanulsága: Oszd meg véleményed visszajelzés formájában!”
Szeretnék visszajelzést kérni, a résztvevők meglátásait, élményeit, lelkitapasztalatait összegyűjteni. Mert szeretnénk megérteni, hogyan hatott a lelkigyakorlatos elmélkedési sorozat a reggeli üzenet, illetve a lefekvés előtti gondolat és esti ima formájában a résztvevőkre, és milyen módon lehetne még jobban segíteni lelki fejlődésüket a jövőben. Illetve, hogy egyáltalán van-e szükség hasonló kezdeményezésre. 

Néhány kérdés, ami segíthet a visszajelzésben, de természetesen ettől el is lehet térni:
o    Mi volt az, ami a legjobban megszólította Önt az adventi sorozat során?
o    Hogyan segítették a beszédek vagy az imák az adventi készülődését?
o    Érezte-e úgy, hogy az online megosztott tartalmak hozzájárultak lelki épüléséhez? Ha igen, hogyan?
o    Milyen élmények vagy gondolatok maradtak meg leginkább az Ön számára a programból?
o    Van-e olyan terület, ahol úgy érezte, hogy többet is kaphatott volna, vagy más megközelítés segített volna?
o    Kérem, hogy osszanak meg egy-két olyan konkrét pillanatot vagy gondolatot, amely különösen mélyen érintette önöket.
o    Természetesen a válaszok lehetnek névtelenek is, hogyha igy bátrabban meg tudják osztani gondolataikat.
o    Előre is köszönöm, hogy időt szánnak a visszajelzésre.

Miért fontos a visszajelzés?

Ne feledjék az ilyen visszajelzések segítenek megérteni, hogy az online tér miként lehet valódi találkozási pont Isten és az emberek között. Emellett lehetőséget ad arra, hogy önök is reflektáljanak az átélt tapasztalataikra, ami önmagában is lelki épülést eredményezhet. Ezáltal erősödhet a közösség és a programok iránti elköteleződésük, ha egyáltalán van szükség ilyen jellegű kezdeményezésekre.

A visszajelzést levél formában a frszilveszter@gmail.com -ra vagy a https://www.facebook.com/szilveszter.kakucs magán üzenetébe kérném. Hálás köszönet mindazoknak, akik ezt megteszik!

fr. Szilveszter ofm

Esztelnek, 2024. december 23.

Lefekvés előtti gondolat: Betlehemi Fényben.

Az adventi hajnali utunk végéhez érkeztünk. Az adventi időszak korai óráiban, gyertyafénynél gyűltünk össze, hogy a sötétségben fény után vágyó szívünket a Megváltó érkezésére készítsük. 

Most, amikor az adventi várakozás a beteljesedés kapujába ér, újra megérthetjük: a csend, a kitartás és a hódoló figyelem a legnagyobb ajándékok, amelyeket magunkkal hozhatunk Betlehembe.

Gondoljunk vissza az elmúlt hetek minden áldozatára: a korai ébredésekre, a gyertyafény mellett mondott imákra, rorátés szentmisékre, a közösségi összetartásra. Ezek mind-mind olyan útjelzők voltak, amelyek elvezettek a Betlehemi Gyermek jászlához. 

Ma este egyetlen kérdés él a szívünkben: vajon én magam kész vagyok-e arra, hogy a Megváltó befogadó hajlékra találjon bennem?

Esti ima:

Urunk, Megváltó Jézusunk,
áldással és reménnyel tekintünk vissza adventi utunkra. Köszönjük a hajnalok csendjét, amikor szívünket hozzád emelhettük, és közösségünk hölgyekkel, férfiakkal, fiatalokkal és idősekkel együtt még inkább a te jelenlétedbe kapaszkodott.
Kérünk, áldd meg azokat, akik velünk tartottak ebben a lelki zárandoklatban. Hozzád visszük áldozataikat, könyörgéseiket, örömeiket és fájdalmaikat. Végezd be bennünk adventi munkádat, hogy nyitott szívvel és tiszta lélekkel fogadhassunk téged karácsony szent éjjelén.
Irgalmas Atyánk, állítsd meg a világ háborúit, állítsd le a gyilkos fegyverek zaját, és hozz áldott békét minden nép és nemzet közé! Tégy minket is békéd eszközévé, hogy szereteted fényét áraszthassuk másokra.
Jézusunk, Betlehemi Gyermek, légy életünk fénye, áldásunk forrása és örök reményünk! Maradj velünk ma éjjel és örökké. Ámen.

Reggeli, adventi üzenet: „A beteljesedés kapujában: Készen a Megváltó fogadására”

 Advent 4. hete hétfő, december 23. 

Elérkeztünk az idei adventi időszak utolsó rorátés szentmiséjéhez. Az elmúlt három hét során hajnali órákban, gyertyafény mellett gyűltünk össze, hogy közösen várjuk a Világosság eljövetelét. Ma, ezen a különleges alkalmon, együtt tekinthetünk vissza az adventi utazásunkra, amely a hit, remény és szeretet mélyítésének ideje volt. Most, amikor karácsony ünnepe már küszöbön áll, figyeljünk oda különösen is az Úr szavára, amely a mai szentírási szakaszokban szól hozzánk. Kérjük Isten kegyelmét, hogy a mai szentmise egy híd lehessen advent várakozása és a karácsony örömteli beteljesedése között.

Visszatekintve az eltelt időszakra, hetekre, napokra, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…

Advent végéhez érkeztünk. A mai olvasmány és evangélium mintegy megkoronázza az elmúlt heteket. Malakiás próféta szavai azt a várakozást idézik meg, amely minden idők hívő szívét áthatotta: „Íme, elküldöm követemet, hogy elkészítse előttem az utat.” Ez a küldött Keresztelő János, aki az evangéliumban megszületik. Szavai, élete és példája mind arra mutatnak, hogy közel van az Úr.

Az elmúlt három hét során mi magunk is olyan hajnali küldöttek voltunk, akik – bár lehet, hogy álmosan, fáradtan – mégis hittel és reménnyel gyűltünk össze. Ez az áldozatunk tanúságtétel volt, hogy életünkben fontos helyet kap Isten. Minden lépés, amit a sötétben megtettünk, a hit apró cselekedete volt, amely erősítette az adventi lelkületet bennünk.

Malakiás próféta (Mal 3,1-4.23-24) képe a tisztító tűzről különösen találó. Az advent olyan időszak, amikor Isten munkálkodni akar a szívünk mélyén, hogy megtisztítson mindattól, ami akadályozza Őt abban, hogy igazán jelen legyen életünkben. A reggeli sötétség, amelyben elindultunk, és a gyertyafény, amelynél a miséket ünnepeltük, kifejezték azt a belső folyamatot, amelyben a sötétség lassan enged a világosságnak.

Az evangélium (Lk 1,57-66) ma arról tanít, hogy Isten ígéretei soha nem késnek. Erzsébet és Zakariás hosszú éveken át imádkozott gyermekért, és az Úr végül beteljesítette ígéretét. Ez nekünk is reményt ad. Talán vannak vágyaink, kéréseink, amelyekre még nem kaptunk választ, de advent arra hív, hogy türelmesen várjunk és bízzunk.

Ahogy Erzsébet és Zakariás háza megtelt örömmel János születésekor, úgy töltse be a mi otthonainkat és közösségeinket is az öröm karácsonykor. A kérdés az, hogy készen állunk-e fogadni Jézust? Keresztelő János születése az adventi várakozás végének jele. Hozzá hasonlóan nekünk is az a hivatásunk, hogy utat készítsünk az Úrnak – először a saját szívünkben, majd mások számára is.

Adventi utazásunk során a gyertyafény, az imádság és a közösség vezetett minket a betlehemi jászol felé. Most, amikor közel van az Úr érkezése, ne hagyjuk, hogy mindaz, amit elnyertünk az elmúlt hetek során, kárba vesszen. Vigyük magunkkal az advent csendjét, a várakozás örömét és a gyertya világosságának melegét a karácsonyba, hogy életünk valóban Krisztus világosságát tükrözze.

Ma, ezen az utolsó rorátén, álljunk meg egy pillanatra, és adjunk hálát az adventi kegyelmekért. A szívünk kész legyen befogadni Jézust, aki minden sötétségünket világossággá, minden félelmünket reménnyé, minden gyengeségünket erővé akarja alakítani. Ahogy Malakiás írja: „Az igazság napja felragyog, és gyógyulás lesz szárnyai alatt.”

Legyen ez a nap annak a jele, hogy mi is készen állunk, készen a beteljesedésre, készen arra, hogy Jézus megszülethessen bennünk és általunk a világban.Ámen.

Hívek könyörgései az utolsó rorátés szentmiséhez

Testvéreim! Adventi, lelki utazásunk végéhez érkeztünk, de a Megváltó eljövetelének öröme még csak most kezd beteljesedni. Most forduljunk bizalommal a mennyei Atyához, és kérjük tőle kegyelmeit, hogy életünkben és közösségünkben Krisztus világossága ragyogjon fel.

1. Könyörögjünk az Egyházért: Add, Urunk, hogy Egyházad minden tagja, a Szentatya, Ferenc pápa, a püspökök, papok és szerzetesek vezetésével hűségesen készüljön Krisztus születésének ünnepére, és életével legyen tanúságtevője a világba érkező világosságnak! 

2. Könyörögjünk a közösségeinkért: Áldd meg, Urunk, közösségünket, amely az adventi hajnali szentmiséken együtt várakozott! Add, hogy a szeretet és a béke karácsonykor és azután is köztünk maradjon! 

3. Könyörögjünk a családokért: Kérünk, Urunk, oltalmazd a családjainkat, hogy otthonainkban a betlehemi jászol szelleme uralkodjék: a szeretet, a remény és a hit! 

4. Könyörögjünk a szenvedőkért és magányosokért: Irgalmas Istenünk, vigasztald azokat, akik magányosan vagy szenvedésben töltik az ünnepeket, és engedd, hogy Jézus születésének öröme megerősítse őket! 

5. Könyörögjünk a betegekért és áldozatot hozókért: Urunk, kérünk, adj gyógyulást a betegeknek, és erőt mindazoknak, akik áldozatot hoztak advent során, hogy továbbra is bizalommal járjanak hitük útján! 

6. Könyörögjünk a világ békéjéért: Urunk, te vagy a béke fejedelme! Kérünk, szüntesd meg a világban dúló háborúkat, némítsd el a gyilkos fegyvereket, és vess véget az ártatlan emberek szenvedésének! Add, hogy az áldott béke megvalósuljon a nemzetek és az emberek szívében! 

7. Könyörögjünk elhunyt szeretteinkért: Fogadd be, Urunk, az örök világosságba mindazokat, akik már elköltöztek közülünk, és részesítsd őket a te szent színed látásában! 

Mennyei Atyánk, te hűségesen vezettél minket adventi utunk során. Az Esztelneki Madonna közbenjárására hallgasd meg könyörgéseinket, és add, hogy a karácsony szent ünnepe lelkünkben a te szereteted fényét gyújtsa meg. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Hegyeken túl X Oláh Gergő - Ami adható - Köszönök mindent...

Lefekvés előtti gondolat: „A fény küszöbén – Betlehem üzenete szívünkben”

Advent negyedik vasárnapja véget ért, és szívünkben már érezzük Karácsony szent ünnepének közelségét. Az adventi koszorú négy gyertyájának fénye immár teljes, jelképezve a beteljesülést, az isteni fény teljes jelenlétét. Ahogyan Betlehem kicsiny, egyszerű városa az örökkévalóság színhelyévé vált, úgy mi is meghívást kapunk, hogy életünk minden apró mozzanatában felismerjük Isten szeretetének jelenlétét.

Mária és Erzsébet találkozása arra emlékeztet bennünket, hogy az élet legnagyobb csodái gyakran a legkisebb dolgokban rejtőznek. Egy szeretetteljes szó, egy őszinte mosoly, egy pillanatnyi elcsendesedés – ezekben is ott van az isteni jelenlét.

Ma este adjunk hálát az adventi időszak kegyelmeiért, és készítsük elő szívünket, hogy holnap is befogadjuk azt a békét és reményt, amit a betlehemi Gyermek hoz el számunkra. Gondoljunk arra, hogy bár a világ sötétsége és nehézségei között élünk, Krisztus világossága mindig képes új életet, reményt és békét gyújtani bennünk.

Esti ima:

Urunk, Betlehemi Gyermek,

Te, aki a kicsinyek és alázatosak között találtál otthonra, készítsd elő szívünket, hogy méltó lakóhelyeddé váljon.

Köszönjük, hogy adventi utunk során mindig mellettünk voltál, és vezettél a remény, a szeretet és a béke ösvényén.

Segíts, hogy életünk minden nehézségében a Te világosságod mutasson irányt,

és hogy mások számára is világító fény legyünk,

akik szavaikkal és tetteikkel szeretetet, vigasztalást és reményt nyújtanak.

Áldd meg családjainkat, közösségünket, és minden jóakaratú embert!

Őrizd meg szívünket békében az éjszaka csendjében,

és készíts fel minket arra, hogy holnap új erővel és örömmel várjuk érkezésed csodáját.

Ámen.

P. s. Jó éjszakát és békés álmokat kívánok, hogy szíveitek Betlehemének gyertyái holnap is fényt és reményt árasszanak! 

Advent 4. vasárnap: Betlehem kicsiny városa: a béke, a remény és az új kezdetek helyszíne

Az adventi koszorún meggyújtott negyedik gyertya jelzi, hogy közel, kézzelfogható közelségben van Karácsony szent ünnepe, a Betlehemi Gyermek születésének csodája. Advent negyedik vasárnapja felragyogtatja szívünkben a várakozás legszebb pillanatát: érezzük, hogy a megváltás fénye érintésre kész. Azonban nemcsak az ünnepre való készülés, hanem az élet mélyebb értelmének felismerése is előtérbe kerül ebben az időszakban.

A mai idők kihívásai sokfélék: a jövőtől való félelem, az anyagi gondok miatti aggódás, a mindennapok stressze, sőt, gyakran a gyűlölet és a megosztottság terhe nehezedik ránk. De adventben újra és újra emlékeztet minket az Egyház arra, hogy a megoldás nem ezekben a sötét érzésekben rejlik, hanem abban a fényben, amit maga Krisztus hoz el közénk.

Ezzel a gondolattal vizsgáljuk meg lelkiismeretünket… 

Advent negyedik vasárnapján megállunk egy pillanatra, hogy átgondoljuk az elmúlt heteket, a várakozásunk útját, és szívünket még inkább felkészítsük a karácsonyi ünnep nagy titkára: az Isten Fia emberré lett, hogy velünk legyen, hogy megváltson minket, és hogy békét hozzon a világba. A mai szentírási szakaszok a betlehemi csodára irányítják figyelmünket, arra a helyre, amely kicsi, elhanyagolt, de Isten tervében kiválasztott, hogy az Üdvözítő születésének színtere legyen.

Betlehem: a legkisebb falucska, mégis kiválasztott. A próféta szavai (Mik 5,1-4a) szerint Betlehem, Efrata legkisebb Júda nemzetségei között, mégis az a hely, ahonnan az Úr uralkodója származik. Ez a mondat először talán csak egy helymegjelölésnek tűnhet, de valójában ennél sokkal többet mond el. Betlehem, egy kicsiny falucska, mégis az örökkévalóság helyszínévé válik, hiszen ebben a "legkisebb" településben valósul meg a legnagyobb csoda: a Megváltó születése. 

Mit tanít nekünk ez? Mikeás szavaiból azt tanulhatjuk meg, hogy Isten gyakran a kicsinyekben, a jelentéktelennek tűnő dolgokban mutatja meg legnagyobb hatalmát. Az Isten országában nem a külső nagyság vagy a látható hatalom számít. Ez a gondolat különösen aktuális a mai világban, ahol sokszor a nagyságot, a hatalmat, az erőt helyezzük előtérbe, miközben megfeledkezünk az egyszerűség és az alázat erejéről. Betlehem alázatos városának kiválasztása arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a szívet nézi, nem pedig a külsőségeket.

Ez a gondolat minket is bátoríthat. Talán úgy érezzük, hogy életünk apró és jelentéktelen a világ nagy forgatagában. Talán csalódottak vagyunk a mindennapok terheivel, az anyagi küzdelmekkel, a stresszel és a félelmeinkkel. De ahogyan Betlehemet Isten tervének középpontjába állította, úgy minket is képes arra használni, hogy békét és reményt vigyünk a világba.

A Zsidókhoz írt levél (Zsid 10,5-10) emlékeztet minket arra, hogy Krisztus nem csupán egy emberi áldozatot hozott, hanem teljesítette az Atya akaratát. 

Jézus földi küldetése tehát nem csupán azért történt, hogy valami életmódbeli változást hozzon, hanem azért, hogy átalakítsa a világot. Ez az áldozat nem külső cselekedet, hanem az Atya akaratának teljes elfogadása, amely minden ember életére érvényes meghívást hordoz: hogy mi is keressük és megéljük Isten akaratát.

Ez a kihívás nem könnyű, különösen akkor, amikor a mindennapi gondok, félelmek és külső nyomások eltérítenének minket az igaz útról. Mégis, Krisztus példája arra hív, hogy merjünk áldozatot hozni és teljes bizalommal hagyatkozni az isteni gondviselésre.

Ez az üzenet arra ösztönöz minket, hogy értékeljük újra életünk célját. A karácsonyi várakozás nem csupán külső készülődést jelent, hanem belső megtérést, szívbéli döntést, hogy Isten akaratának engedelmeskedjünk. A világban tapasztalható gyűlöletet, haragot, pletykát és rosszindulatot csak akkor tudjuk legyőzni, ha Krisztus békéjére építjük életünket. Ő az, aki a föld határáig kiterjeszti hatalmát, és valódi biztonságot, lelki nyugalmat ad.

Az evangéliumban Mária útjáról hallunk (Lk 1,39-45), amikor meglátogatja az áldott állapotban lévő idős rokonát, Erzsébetet. Ez az út nem csupán földrajzi értelemben vett utazás, hanem az isteni terv elfogadásának és a szolgálat iránti készségnek a kifejezése. Mária élete tanúságot tesz arról, hogy a hit nem csupán egy elvont fogalom, hanem egy aktuális, cselekvő erő, amely a szeretet és az önátadás formájában bontakozik ki. Mária köszöntése nyomán Erzsébet háza örömmel és Szentlélekkel telik meg, bizonyítva, hogy ahol Isten jelen van, ott béke és öröm uralkodik. 

Mária és Erzsébet találkozása a hit és az öröm találkozása. Erzsébet felismeri Mária különleges szerepét, és a Szentlélek betölti őt. Mária magatartása a hit igazi példája, ezért mondja Erzsébet: „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”

Ez a jelenet arra bátorit minket, hogy mi is hittel és örömmel fogadjuk az Úr ígéretét. Az adventi időszak végéhez közeledve különösen fontos, hogy a hitünk ne csupán elméleti legyen, hanem az öröm és a cselekvés forrásává váljon. Erzsébet és Mária példája arra buzdít, hogy mi is keressük egymásban a jót, támogassuk egymást a hit útján, és legyünk készek megosztani a bennünk lévő reményt másokkal.

Advent utolsó napjai különleges lehetőséget kínálnak arra, hogy elcsendesedjünk és felkészüljünk Jézus születésének ünnepére. A mai világban, ahol a félelem, a stressz és az anyagi bizonytalanság uralkodik, még inkább szükség van arra, hogy az advent üzenetét komolyan vegyük. Az adventi koszorú negyedik gyertyája a beteljesedés reményét és a világosság teljes eljövetelét jelzi.

Mária példáját követve mi is mondjunk igent Isten akaratára. Betlehem kicsiny városának alázatát és reményét hordozva álljunk készen arra, hogy Krisztus megszülethessen a szívünkben. A mai világban, ahol annyi a sötétség, legyünk mi magunk is a világosság hordozói.

A karácsony nem csupán egy múltbeli esemény ünnepe, hanem az a pillanat, amikor Isten újra belép a világunkba, hogy reményt, békét és szeretetet hozzon. Az adventi időszak utolsó napjai arra bátoritanak minket, hogy engedjük el a félelmeinket, megbocsássunk másoknak, és szívünket megnyissuk Isten szeretete előtt.

Ahogyan Mária örömmel és hittel mondott igent az angyal szavára, úgy mondjunk mi is igent Krisztus hívására. A kicsiny Betlehem tanúsítja, hogy Isten a legkisebb dolgokat is képes naggyá tenni. Bízzunk abban, hogy életünk minden nehézsége közepette Ő a békét és az új kezdetet hozza el számunkra. 

A mai szentmise arra figyelmeztet minket, hogy a Betlehemi Gyermek példáját követve merjünk kicsinyekké válni, hogy nagy dolgok történhessenek az életünkben. Fogadjuk be Krisztust szívünkbe, és legyünk a béke követei a világban. Így lesz az adventünk valódi előkészület Karácsony szent ünnepére, ahol Isten szeretete minden ember számára kézzelfoghatóvá válik.

Imádkozzunk, hogy advent végéhez közeledve mi is készen álljunk arra, hogy befogadjuk az Úr Jézust, aki a világ Megváltója, és hogy az Ő békéje betöltse életünket, családunk és községünk életét. Ámen.

Hívek könyörgése – Advent 4. vasárnapjára

Kedves Testvérek! Az adventi koszorún meggyújtott negyedik gyertya hirdeti, hogy közel van az Üdvözítő születésének ünnepe. Most, amikor szívünket készítjük a Betlehemi Gyermek fogadására, forduljunk Mennyei Atyánkhoz, és kérjük tőle mindazt, amire közösségünknek, családjainknak és mindannyiunknak szüksége van az öröm és béke teljességéhez.

1. Mindenható Istenünk, kérünk, töltsd el Egyházadat örömmel és reménnyel, hogy hűségesen hirdesse Krisztus eljövetelének örömhírét, és vezesse a híveket az igazi békére! 

2. Áldd meg Esztelnek község minden jóakaratú lakóját, különösen a családokat és az egyedülállókat, hogy életükben tükröződjön a Te szereteted és jóságod! 

3. Kérünk, Urunk, hogy a betlehemi Gyermek születésének öröme érintse meg a betegeket, a szenvedőket és a szomorkodókat, és hozzon gyógyulást testükre és lelkükre! 

4. Adj békét és összetartást a családoknak, hogy a karácsonyi ünnep szeretetteljes találkozás és egymás megerősítésének ideje legyen! 

5. Erősítsd meg mindazokat, akik kicsinynek, jelentéktelennek érzik magukat, hogy felismerjék: Te a legkisebb dolgokat is képes vagy naggyá tenni, és életük fontos része a Te üdvözítő tervednek!

6. Fogad országodba minden elhunyt testvérünket, akik már nem lehetnek közöttünk, és ajándékozd meg őket az örök boldogság fényével! 

Mennyei Atyánk, Te a kicsiny Betlehemben mutattad meg szereteted hatalmát és a Megváltó érkezését. Hallgasd meg alázatos könyörgéseinket, és töltsd be szívünket békéddel, hogy Karácsony szent ünnepét tiszta szívvel és hittel ünnepelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.