Morfondírozom: A Karácsonyi Jó kívánságok Lelki Mélysége, avagy Kellemest! Boldogot! Áldottat! – kívánjunk?

A hívő ember számára a karácsonyi üdvözletek mögött meghúzódó szavak jelentése nem pusztán nyelvi, hanem lelki tartalommal is bír. Az alábbiakban kifejtem a három kifejezés közötti különbséget:

1.    "Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok":
Ez az üdvözlet inkább a karácsonyi ünnepek külső, világi oldalát hangsúlyozza. A „kellemes” szó a testi-lelki kényelmet, nyugalmat, és örömet sugallja, ami fontos és értékes része az ünnepnek, de nem feltétlenül érinti a karácsony mélyebb, lelki üzenetét. Egy ilyen jókívánság inkább általános és semleges, bárki számára elfogadható, legyen az hívő vagy nem hívő.

2.    "Boldog Karácsonyi ünnepeket kívánok":
A „boldogság” már túllép a puszta kellemes érzéseken. Ez az üdvözlet a belső örömre és elégedettségre helyezi a hangsúlyt, amely karácsonykor a hívő ember számára Krisztus születésének ünnepléséből fakad. A boldogság itt már nem csupán emberi érzelmi állapot, hanem valami mélyebb, az isteni jelenlétből eredő öröm, amely a Megváltó érkezésének hírüladásából fakad.

3.    "Áldott Karácsonyi ünnepeket kívánok":
Ez az üdvözlet a legmélyebb lelki jelentéssel bír. Az „áldott” kifejezés az isteni kegyelemre, a lelki gazdagodásra, és a szenttel való találkozásra utal. Az ilyen jókívánság arra irányítja a figyelmet, hogy karácsony nem pusztán emberi öröm, hanem Isten szeretetének és jelenlétének megünneplése. Ez az üdvözlet nemcsak boldogságot, hanem lelki békét, megújulást és Isten áldását kívánja az ember életére, ami a karácsonyi ünnepek legmélyebb értelmét hordozza. 

Míg a „kellemes” elsősorban a külső körülményekre, a „boldog” a belső emberi örömre, addig az „áldott” az isteni kegyelemre és a karácsony lényegére, Krisztus megszületésére helyezi a hangsúlyt. 

A hívő ember számára az „áldott karácsony” kifejezi az ünnep legmagasztosabb jelentését: a Megváltó születéséből fakadó isteni áldást és szeretetet kívánja a köszöntött személy számára.