Ma azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük Karácsonyt, Urunk Jézus Krisztus születését. A csendes és egyszerű betlehemi éjszaka tanúskodik arról a páratlan csodáról, hogy Isten nem távolról szemléli az embert, hanem egyszülött Fiában közel lép hozzánk. Ahogy Izajás (Iz 52,7–10) vigasztalta a fogságban lévő népet, úgy érkezik most is hozzánk Isten, s hirdeti: nem hagy el bennünket, szeretete örökkévaló. A Zsidókhoz írt levél (Zsid 1,1–6) pedig emlékeztet arra, hogy Isten sokféleképpen szólt hozzánk a próféták által, de Fiában tökéletesen kinyilatkoztatta irgalmát. A János-evangélium (Jn 1,1–18) az örök Ige titkáról beszél, amely testté lett, hogy megvilágosítson minden embert, s hatalmat adjon nekünk, hogy Isten gyermekei legyünk.
Ezen az ünnepi napon merüljünk el annak örömében, hogy Isten örökre magához ölelte világunkat. Karl Rahner szavaival imádkozzunk: „Szeressük az Igét, aki testté lett, és szeressük egymást is, hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett.” Tegyük ezt az ünnepet a hit és a szeretet ünnepévé!
Most pedig őszinte bűnbánattal készüljünk az oltáriszentség ünneplésére, hogy szívünket méltóan ajánlhassuk fel Istennek.
Kedves Testvérek!
Karácsony misztériumát ünnepelve szívünkben megjelenik a csodálkozás és a hála: vajon hogyan lehetséges, hogy „az Ige testté lett, és közöttünk lakott”? (Jn 1,14) Ez az egyszerű kijelentés az egész keresztény hit legmélyebb titkát hordozza. Nem pusztán arról van szó, hogy Isten egy pillanatra megmutatkozott: Ő valóságosan emberré lett, s ezzel örökre átformálta a történelmet.
Izajás próféta (Iz 52,7–10) egy vigasztalást közvetített a fogságban sínylődő népnek: „Milyen kedves a hegyeken annak a lába, aki örömhírt hoz…” – a Megváltó üzenete pedig túlmutat minden korláton, minden szenvedésen. A Zsidókhoz írt levél (Zsid 1,1–6) ugyanezt erősíti meg: Isten Fiában saját szeretetét és irgalmát ajándékozta nekünk, hogy megszabadítson a bűntől és a haláltól. Szent János evangélista (Jn 1,1–18) pedig szinte kozmikus távlatba helyezi ezt a történetet: „Kezdetben volt az Ige… és Isten volt az Ige.” Ez a kezdettől jelen lévő Ige most testté lesz, hogy átalakítsa szívünket, s a mindennapokat is örök távlatba helyezze.
Mikor ezt az ünnepet mélyen megértjük, felismerjük: Isten ma is közénk jön. Egy olyan világban, amely sokszor céltalannak, üresnek tűnik, és amelyet telezsúfol a rohanás és az anyagiasság, Karácsony azt hirdeti, hogy nincsen elveszett vagy meg nem hallgatott élethelyzet. A betlehemi Kisded értünk született, hogy bárhol éljünk is, a lelkünkben felragyogjon a világossága.
Azt kérdezzük sokszor, hogyan formálja Karácsony a világot és a mindennapjainkat. Ha történelmi visszatekintést teszünk, láthatjuk: a kereszténység indulása egy radikálisan új távlatot adott. Az ókori vallások istenei gyakran távoli, megközelíthetetlen uraknak tűntek; a kereszténység pedig azt állította, hogy maga az Isten lett emberré, egy kisgyermekké, aki osztozik az emberiség sorsában. Ez a közvetlenség olyan erkölcsi és kulturális megújulást eredményezett, amely még a mai napig is formálja a világot: a felebaráti szeretet, a rászorulók megsegítése, a karitatív szolgálatok mind olyan gyümölcsök, amelyekben tükröződik a betlehemi jászol alázatos üzenete.
A középkorban a karácsonyi misztérium előadásai, a Betlehem-jelenetek, amelyek szent Ferenc atyánkkal vették kezdetüket, az egyházi művészet és liturgia mind azt hirdették, hogy Istennek egy gyermeki alakban való eljövetele áthatja a kultúrát, a művészetet és az egész emberi gondolkodást. Azóta is, évről évre milliók tekintenek a Betlehemre: ez az egyszerű, szegényes környezet sokkal többet mond a világi nagyságnál. Rámutat, hogy az igazi szeretet képes minden gőgöt és büszkeséget legyőzni, s az igazi béke nem hatalmi eszközökkel, hanem alázatos jósággal válik valóra.
Az évszázadok során Karácsony üzenete mindenkor a remény és a béke forrása volt. Időnként, a történelem viharai közepette ugyan háttérbe szorult, vagy külsőségekbe fulladt, de a lényeg mindig újra és újra felragyogott: Isten megmutatta, hogy nem hagyja magára népét. A mai, 21. századi világ szintén tele van bizonytalansággal, s az ember gyakran érzi magát társtalannak, magányosnak. Éppen ezért van szükségünk Karácsony titkára: az Isten-Ember eljövetele erőt ad, hogy lássuk: minden pillanatban ott él a szeretet forrása, s ha engedjük, belülről formálja át az életünket.
A próféta vigasztaló szavai, az apostolok tanúsága és az evangélista megrendítő kijelentései azonban mit sem érnek, ha mi nem válaszolunk rájuk. János evangéliumának kezdő sorai egyszerre ígérnek örömet és figyelmeztetnek: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” (vö. Jn 1,11–12) Mit jelent ez a „befogadás”?
Egyrészt azt, hogy merünk hinni abban: Isten valóban képes és akar is részt venni a sorsunkban. Nem egy távoli, elvont lényről van szó, hanem arról a Megváltóról, aki még a legnehezebb helyzetben sem hagy el. Karácsony alázatos példája azt üzeni: nincs olyan mélység, ahová Isten ne tudna leereszkedni értünk.
Másrészt a befogadás azt is jelenti, hogy a hétköznapjainkban utat nyitunk Krisztusnak. A szeretet, az irgalom, a nagylelkűség és a megbocsátás ugyanis nemcsak ünnepi szavak: mindennapi döntésekké kell válniuk. Amikor Jézus megszületett Betlehemben, a világ nem volt barátságos, és ma sem az. Mégis, ez a Gyermek megmutatja, hogy a szeretet győz a bűn, a félelem és a közöny fölött. Ha valóban hisszük, hogy Karácsony csodája értünk is történik, akkor oda kell adnunk neki a szívünket, a terveinket, a nehézségeinket és a fájdalmainkat is.
Az ünnep soha nem maradhat meg a templom falai között. Ahhoz, hogy Jézus születése átalakítsa a közösségünket, konkrét gesztusokra van szükség. Talán sokszor érezzük magunkat tehetetlennek, de a legkisebb jó cselekedetnek is óriási ereje van. Amikor Karl Rahner azt mondja: „Az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett,” arra hívja fel a figyelmünket, hogy Krisztus eljövetele mélyen megnemesíti az emberi kapcsolatokat. Aki belsőleg találkozik az emberré lett Istennel, az megérti, hogy minden ember – a legkisebb is – méltó a tiszteletre és a támogatásra.
Tehát ne csak a saját családunkban, baráti körünkben gondoljunk a szeretet átadására, hanem nézzünk szét: ki az, aki magányos, aki betegségben szenved, vagy segítségre szorul. Az ünnep ragyogó fénye a mások iránti figyelmességben válik a legkonkrétabbá. Lehet, hogy valakinek épp arra van szüksége, hogy meghallgassuk, vagy éppen egy kedves szóval, apró ajándékkal bátorítsuk. Karácsonykor a fény nem csak a gyertyák lángjában kell égjen, hanem a szívünkben is, ahonnan tovább sugározhat a világra.
Kedves Testvérek! Ma, Karácsony napján arra emlékezünk, hogy a menny és a föld összeér: Isten belép az emberi történelembe. A prófétai jövendölések beteljesednek, s a „Világ Világossága” emberi testet ölt. A földi élet már nem reménytelen küzdelem, mert Isten jön és felkínálja az üdvösséget.
Imádkozzunk azért, hogy ez a Karácsony valóban az Ige és a szeretet ünnepe legyen. Fogadjuk be Jézust, ne engedjük, hogy a világ zajai elnyomják a betlehemi jászol csendes, alázatos üzenetét. Emlékezzünk a Zsidókhoz írt levél szavaira: „Sokszor és sokféleképpen szólt hajdan Isten az atyákhoz… de most a Fiában szólt hozzánk” (vö. Zsid 1,1–2). Engedjük, hogy ez a szó átformálja szívünket.
Ma is hirdetjük az angyali kórus üzenetét, amely azt énekelte: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (vö. Lk 2,14) Tegyünk mi is a békéért, a megbocsátásért, a szeretetért. Ha érezzük, hogy valaki ellen haragot táplálunk, merjünk lépni a kiengesztelődés felé. Ha látjuk, hogy valaki nélkülöz, ne féljünk megosztani az ünnep örömét. Ha pedig személyesen nehézségekkel küzdünk, hívjuk be a szívünkbe a Megváltót, akinek számára nincs lehetetlen.
Legyen ez az ünnep valóban a hit és a szeretet ideje! Karl Rahner imádságával forduljunk az Úrhoz: „Szeressük az Igét, aki testté lett, és szeressük egymást is, hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett.”
Kívánom, hogy a betlehemi Kisded születése hozzon mindannyiunk életébe békét, egymás iránti nyitottságot, és adjon erőt a mindennapokhoz. Áldott, kegyelemmel teljes Karácsonyt kívánok mindenkinek! Ámen.
HÍVEK KÖNYÖRGÉSE
Kedves Testvéreim! Karácsony ünnepén örvendezve hirdetjük, hogy Isten Fia emberré lett és közénk költözött. Most forduljunk hozzá bizalommal és kérjük, hogy adja meg nekünk és az egész világnak azt az örömöt, békét és szeretetet, amelyet születésével hozott el.
1. Könyörgünk Szentatyánkért, a pápáért, püspökeinkért és minden lelkipásztorért, akik az egyház közösségét vezetik. Add, hogy tanításuk és példájuk által fáradhatatlanul vezessenek mindannyiunkat a hitben való megújulás útján!
2. Könyörgünk a világi vezetőkért és mindazokért, akik a közjó érdekében munkálkodnak. Töltsd el őket igazságossággal és bölcsességgel, hogy felelősen vezessék rájuk bízott népeiket, s fáradozzanak a szegénység, a kirekesztés és az igazságtalanság megszüntetésén!
3. Könyörgünk a világ békéjéért és a háborúk megszűnéséért. Te, aki Betlehem csendes éjszakáján a béke Hercegeként jöttél közénk, űzd el a gyűlöletet a szívekből, és engedd, hogy mindenhol helyreálljon az egyetértés, a bizalom és az áldott béke!
4. Könyörgünk a családokért: a fiatalokért, az idősekért, a szülőkért és a gyermekekért. Erősítsd meg őket a szeretetben és az egymás iránti tiszteletben, hogy otthonaikban mindig tapasztalható legyen a te békéd és örömöd!
5. Könyörgünk az egyedülállókért, az árvákért és mindazokért, akik magánytól szenvednek. Mutasd meg nekik atyai közelségedet, vezessd közösségbe és oltalmazd őket, hogy átélhessék a karácsonyi örömöt!
6. Könyörgünk a betegeinkért, az elhagyatottakért és a szegénységben élőkért. Emeld fel őket gyöngéd szereteteddel, segítsd meg őket, és adj közösségeinknek készséges szívet, hogy támogassuk a rászorulókat!
7. Könyörgünk azokért, akik már eltávoztak az élők sorából, és karácsony ünnepét már nem velünk élik át. Fogadd be őket országod örömébe, hogy színről színre láthassanak téged a mennyei boldogságban!
Urunk, Jézus Krisztus! Te, aki a betlehemi jászol szerénységében a világ Megváltójaként jöttél közénk, hallgasd meg alázatos kéréseinket! Add, hogy születésed ünnepén mindannyian megtapasztaljuk szabadító kegyelmedet, s életünk szüntelen tanúsággá váljék irgalmadról. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése