Mit tanított nekünk ez az út?
Az adventi beszédek és elmélkedések szövegeiből kibontakozik a szóval kifejezhető és a lélekben megtapasztalt igazság: a várakozás nem üszükölés, azaz nem céltalan, reménytelen, tétlen, hanem élő és cselekvő remény. A Rorátés szentmisék hajnali fényében élővé vált az a gondolat, hogy az ünnep nem csak évforduló, hanem Krisztus jelenlétének tudatosabb átélése.
A hívek könyörgései, amelyeket közösen is megfogalmazhatunk volna az online és személyes találkozók során, tanúságtételek arról, hogy mindannyian másképp, mégis azonos szívvel vágyunk a Messiás érkezésére. Ezek a közös imádságok és kérések gondolom a közösség megerősítését is jelentették, amely egészen közel visz minket az egyházi közösség igazi lényegéhez: egymás imában való hordozásához.
A lélek formálódása
Az adventi zarándokút során újra és újra visszatértünk a remény, bocsánat és önátadás gondolatához. Az adventi bevezetők hangsúlyozták, hogy minden apró erőfeszítés, legyen az hajnali ébredés vagy egy személyes esti ima, közelebb visz Jézushoz. A reggeli üzenetek és a lefekvés előtti gondolatok tanúsították, hogy Isten műve az egyszerű dolgokban is jelen van, mint ahogy Betlehem is egy egyszerű hely volt, ahol a legnagyobb csoda megszületett.
Hálával zárjuk az utazást
Az adventi út utolsó állomása mindig a szív csendje, ahol Krisztus születését fogadhatjuk. Ezen az úton nemcsak Jézushoz kerültünk közelebb, hanem reményeink szerint egymáshoz is, egy közösség formálódott a szavak, az énekek és a megosztott gondolatok mentén. A hála, amely szívünkben van, most Betlehem fényében teljesedik ki.
Adjunk hálát az összes megszült gondolatért, az együtt elmondott imákért, a közös várakozásért, amely lényegében nem más, mint a karácsonyi örömhír élő előképe.
Kihívások, lehetőségek
A sorozat egyik nagy kihívása az volt, hogy az online térben miként érhetjük el a Krisztus követők szívét, miként érinthetjük meg lelküket, miként hozhatjuk közel a témát a résztvevők mindennapjaihoz, életviteléhez.
„Közös lelki zarándokutunk tanulsága: Oszd meg véleményed visszajelzés formájában!”
Szeretnék visszajelzést kérni, a résztvevők meglátásait, élményeit, lelkitapasztalatait összegyűjteni. Mert szeretnénk megérteni, hogyan hatott a lelkigyakorlatos elmélkedési sorozat a reggeli üzenet, illetve a lefekvés előtti gondolat és esti ima formájában a résztvevőkre, és milyen módon lehetne még jobban segíteni lelki fejlődésüket a jövőben. Illetve, hogy egyáltalán van-e szükség hasonló kezdeményezésre.
Néhány kérdés, ami segíthet a visszajelzésben, de természetesen ettől el is lehet térni:
o Mi volt az, ami a legjobban megszólította Önt az adventi sorozat során?
o Hogyan segítették a beszédek vagy az imák az adventi készülődését?
o Érezte-e úgy, hogy az online megosztott tartalmak hozzájárultak lelki épüléséhez? Ha igen, hogyan?
o Milyen élmények vagy gondolatok maradtak meg leginkább az Ön számára a programból?
o Van-e olyan terület, ahol úgy érezte, hogy többet is kaphatott volna, vagy más megközelítés segített volna?
o Kérem, hogy osszanak meg egy-két olyan konkrét pillanatot vagy gondolatot, amely különösen mélyen érintette önöket.
o Természetesen a válaszok lehetnek névtelenek is, hogyha igy bátrabban meg tudják osztani gondolataikat.
o Előre is köszönöm, hogy időt szánnak a visszajelzésre.
Miért fontos a visszajelzés?
Ne feledjék az ilyen visszajelzések segítenek megérteni, hogy az online tér miként lehet valódi találkozási pont Isten és az emberek között. Emellett lehetőséget ad arra, hogy önök is reflektáljanak az átélt tapasztalataikra, ami önmagában is lelki épülést eredményezhet. Ezáltal erősödhet a közösség és a programok iránti elköteleződésük, ha egyáltalán van szükség ilyen jellegű kezdeményezésekre.
A visszajelzést levél formában a frszilveszter@gmail.com -ra vagy a https://www.facebook.com/szilveszter.kakucs magán üzenetébe kérném. Hálás köszönet mindazoknak, akik ezt megteszik!
fr. Szilveszter ofm
Esztelnek, 2024. december 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése