Lefekvés előtti gondolat: „Éjszakai fény a Bennünk élő Világosságból”

Ahogy a nap a végéhez közeledik, úgy mi is elcsendesedünk, és visszatekintünk azokra a pillanatokra, amelyekben Isten világossága megmutatkozott a szívünkben. Ma, Aprószentek ünnepének napján, különösen fontos ezt a világosságot szemünk előtt tartani: bár ártatlan és törékeny életek is áldozattá váltak, mégis az isteni jelenlét sosem huny ki. A sötétség kísérthet, bánthat, de sosem győzheti le teljesen azt a fényt, amelyet Krisztus hozott el nekünk.

Az esti csend segít felismerni, hol van szükségünk leginkább Isten irgalmára és megbocsátására. Heródes bosszúja és önzése az emberi bűn legsötétebb oldalát tárta elénk. Ugyanakkor 1Jn 1,5–2,2 arra emlékeztet, hogy Isten maga a Tiszta Világosság, akiben nincs semmi homály – és amikor megvalljuk bűneinket, képes és kész megbocsátani. A mai nap talán tanulság lehet: életünk legdrágább kincseit, a ránk bízottakat – legyenek akár gyermekeink, rászoruló felebarátaink vagy önmagunk törékeny lelke – őrizzük figyelmes szívvel, Isten sugallataihoz igazodva.

Vezessen hát minket ez az isteni Világosság, hogy letehessük a nap terheit, megnyugodjunk, és felkészüljünk az új napra, amelyben Krisztus fénye nyíltan és biztonságban ragyoghat tovább.

Esti ima:

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked ezt a napot, köszönjük a világosságot, amit hoztál számunkra.

Bocsásd meg mulasztásainkat, hibáinkat, gyengeségeinket,

és vezess bennünket az irgalom útján!

Kérünk, óvd és védelmezd mindazokat, akik a Te szeretetedre szorulnak,

különösen a kicsinyeket és a védteleneket.

Add, hogy szívünkben megőrizhessük világosságodat,

és a holnapot is Veled kezdve,

békességben, reményben és szeretetben élhessünk.

Ámen.