A mai idők kihívásai sokfélék: a jövőtől való félelem, az anyagi gondok miatti aggódás, a mindennapok stressze, sőt, gyakran a gyűlölet és a megosztottság terhe nehezedik ránk. De adventben újra és újra emlékeztet minket az Egyház arra, hogy a megoldás nem ezekben a sötét érzésekben rejlik, hanem abban a fényben, amit maga Krisztus hoz el közénk.
Ezzel a gondolattal vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…
Advent negyedik vasárnapján megállunk egy pillanatra, hogy átgondoljuk az elmúlt heteket, a várakozásunk útját, és szívünket még inkább felkészítsük a karácsonyi ünnep nagy titkára: az Isten Fia emberré lett, hogy velünk legyen, hogy megváltson minket, és hogy békét hozzon a világba. A mai szentírási szakaszok a betlehemi csodára irányítják figyelmünket, arra a helyre, amely kicsi, elhanyagolt, de Isten tervében kiválasztott, hogy az Üdvözítő születésének színtere legyen.
Betlehem: a legkisebb falucska, mégis kiválasztott. A próféta szavai (Mik 5,1-4a) szerint Betlehem, Efrata legkisebb Júda nemzetségei között, mégis az a hely, ahonnan az Úr uralkodója származik. Ez a mondat először talán csak egy helymegjelölésnek tűnhet, de valójában ennél sokkal többet mond el. Betlehem, egy kicsiny falucska, mégis az örökkévalóság helyszínévé válik, hiszen ebben a "legkisebb" településben valósul meg a legnagyobb csoda: a Megváltó születése.
Mit tanít nekünk ez? Mikeás szavaiból azt tanulhatjuk meg, hogy Isten gyakran a kicsinyekben, a jelentéktelennek tűnő dolgokban mutatja meg legnagyobb hatalmát. Az Isten országában nem a külső nagyság vagy a látható hatalom számít. Ez a gondolat különösen aktuális a mai világban, ahol sokszor a nagyságot, a hatalmat, az erőt helyezzük előtérbe, miközben megfeledkezünk az egyszerűség és az alázat erejéről. Betlehem alázatos városának kiválasztása arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a szívet nézi, nem pedig a külsőségeket.
Ez a gondolat minket is bátoríthat. Talán úgy érezzük, hogy életünk apró és jelentéktelen a világ nagy forgatagában. Talán csalódottak vagyunk a mindennapok terheivel, az anyagi küzdelmekkel, a stresszel és a félelmeinkkel. De ahogyan Betlehemet Isten tervének középpontjába állította, úgy minket is képes arra használni, hogy békét és reményt vigyünk a világba.
A Zsidókhoz írt levél (Zsid 10,5-10) emlékeztet minket arra, hogy Krisztus nem csupán egy emberi áldozatot hozott, hanem teljesítette az Atya akaratát.
Jézus földi küldetése tehát nem csupán azért történt, hogy valami életmódbeli változást hozzon, hanem azért, hogy átalakítsa a világot. Ez az áldozat nem külső cselekedet, hanem az Atya akaratának teljes elfogadása, amely minden ember életére érvényes meghívást hordoz: hogy mi is keressük és megéljük Isten akaratát.
Ez a kihívás nem könnyű, különösen akkor, amikor a mindennapi gondok, félelmek és külső nyomások eltérítenének minket az igaz útról. Mégis, Krisztus példája arra hív, hogy merjünk áldozatot hozni és teljes bizalommal hagyatkozni az isteni gondviselésre.
Ez az üzenet arra ösztönöz minket, hogy értékeljük újra életünk célját. A karácsonyi várakozás nem csupán külső készülődést jelent, hanem belső megtérést, szívbéli döntést, hogy Isten akaratának engedelmeskedjünk. A világban tapasztalható gyűlöletet, haragot, pletykát és rosszindulatot csak akkor tudjuk legyőzni, ha Krisztus békéjére építjük életünket. Ő az, aki a föld határáig kiterjeszti hatalmát, és valódi biztonságot, lelki nyugalmat ad.
Az evangéliumban Mária útjáról hallunk (Lk 1,39-45), amikor meglátogatja az áldott állapotban lévő idős rokonát, Erzsébetet. Ez az út nem csupán földrajzi értelemben vett utazás, hanem az isteni terv elfogadásának és a szolgálat iránti készségnek a kifejezése. Mária élete tanúságot tesz arról, hogy a hit nem csupán egy elvont fogalom, hanem egy aktuális, cselekvő erő, amely a szeretet és az önátadás formájában bontakozik ki. Mária köszöntése nyomán Erzsébet háza örömmel és Szentlélekkel telik meg, bizonyítva, hogy ahol Isten jelen van, ott béke és öröm uralkodik.
Mária és Erzsébet találkozása a hit és az öröm találkozása. Erzsébet felismeri Mária különleges szerepét, és a Szentlélek betölti őt. Mária magatartása a hit igazi példája, ezért mondja Erzsébet: „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
Ez a jelenet arra bátorit minket, hogy mi is hittel és örömmel fogadjuk az Úr ígéretét. Az adventi időszak végéhez közeledve különösen fontos, hogy a hitünk ne csupán elméleti legyen, hanem az öröm és a cselekvés forrásává váljon. Erzsébet és Mária példája arra buzdít, hogy mi is keressük egymásban a jót, támogassuk egymást a hit útján, és legyünk készek megosztani a bennünk lévő reményt másokkal.
Advent utolsó napjai különleges lehetőséget kínálnak arra, hogy elcsendesedjünk és felkészüljünk Jézus születésének ünnepére. A mai világban, ahol a félelem, a stressz és az anyagi bizonytalanság uralkodik, még inkább szükség van arra, hogy az advent üzenetét komolyan vegyük. Az adventi koszorú negyedik gyertyája a beteljesedés reményét és a világosság teljes eljövetelét jelzi.
Mária példáját követve mi is mondjunk igent Isten akaratára. Betlehem kicsiny városának alázatát és reményét hordozva álljunk készen arra, hogy Krisztus megszülethessen a szívünkben. A mai világban, ahol annyi a sötétség, legyünk mi magunk is a világosság hordozói.
A karácsony nem csupán egy múltbeli esemény ünnepe, hanem az a pillanat, amikor Isten újra belép a világunkba, hogy reményt, békét és szeretetet hozzon. Az adventi időszak utolsó napjai arra bátoritanak minket, hogy engedjük el a félelmeinket, megbocsássunk másoknak, és szívünket megnyissuk Isten szeretete előtt.
Ahogyan Mária örömmel és hittel mondott igent az angyal szavára, úgy mondjunk mi is igent Krisztus hívására. A kicsiny Betlehem tanúsítja, hogy Isten a legkisebb dolgokat is képes naggyá tenni. Bízzunk abban, hogy életünk minden nehézsége közepette Ő a békét és az új kezdetet hozza el számunkra.
A mai szentmise arra figyelmeztet minket, hogy a Betlehemi Gyermek példáját követve merjünk kicsinyekké válni, hogy nagy dolgok történhessenek az életünkben. Fogadjuk be Krisztust szívünkbe, és legyünk a béke követei a világban. Így lesz az adventünk valódi előkészület Karácsony szent ünnepére, ahol Isten szeretete minden ember számára kézzelfoghatóvá válik.
Imádkozzunk, hogy advent végéhez közeledve mi is készen álljunk arra, hogy befogadjuk az Úr Jézust, aki a világ Megváltója, és hogy az Ő békéje betöltse életünket, családunk és községünk életét. Ámen.
Hívek könyörgése – Advent 4. vasárnapjára
Kedves Testvérek! Az adventi koszorún meggyújtott negyedik gyertya hirdeti, hogy közel van az Üdvözítő születésének ünnepe. Most, amikor szívünket készítjük a Betlehemi Gyermek fogadására, forduljunk Mennyei Atyánkhoz, és kérjük tőle mindazt, amire közösségünknek, családjainknak és mindannyiunknak szüksége van az öröm és béke teljességéhez.
1. Mindenható Istenünk, kérünk, töltsd el Egyházadat örömmel és reménnyel, hogy hűségesen hirdesse Krisztus eljövetelének örömhírét, és vezesse a híveket az igazi békére!
2. Áldd meg Esztelnek község minden jóakaratú lakóját, különösen a családokat és az egyedülállókat, hogy életükben tükröződjön a Te szereteted és jóságod!
3. Kérünk, Urunk, hogy a betlehemi Gyermek születésének öröme érintse meg a betegeket, a szenvedőket és a szomorkodókat, és hozzon gyógyulást testükre és lelkükre!
4. Adj békét és összetartást a családoknak, hogy a karácsonyi ünnep szeretetteljes találkozás és egymás megerősítésének ideje legyen!
5. Erősítsd meg mindazokat, akik kicsinynek, jelentéktelennek érzik magukat, hogy felismerjék: Te a legkisebb dolgokat is képes vagy naggyá tenni, és életük fontos része a Te üdvözítő tervednek!
6. Fogad országodba minden elhunyt testvérünket, akik már nem lehetnek közöttünk, és ajándékozd meg őket az örök boldogság fényével!
Mennyei Atyánk, Te a kicsiny Betlehemben mutattad meg szereteted hatalmát és a Megváltó érkezését. Hallgasd meg alázatos könyörgéseinket, és töltsd be szívünket békéddel, hogy Karácsony szent ünnepét tiszta szívvel és hittel ünnepelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése