„Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1,5)
A mai nap megemlékezünk azokról a kicsiny ártatlanokról, akiket Heródes féltékenysége és hataloméhsége ragadott el (vö. Mt 2,13–18). Ez a tragédia az emberi bűn legsötétebb vonását tárja elénk: amikor a saját önzésünk elhomályosítja szemünket és nem vesszük észre a másik méltóságát, értékét.
A Szentírás 1Jn 1,5–2,2 szakasza ugyanakkor világosan rámutat: Isten világosság, és nincsen benne semmi sötétség. Ez a ragyogó, tiszta világosság az, ami leleplezi a bűn gonoszságát, ugyanakkor gyógyító erőként is jelen van az életünkben. Isten nem azért mutat rá emberi törékenységünkre, hogy elítéljen vagy szégyenkezésbe taszítson, hanem hogy bűnbánatra, megtérésre és kiengesztelődésre hívjon. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igazságos, megbocsátja bűneinket” – hangzik az ígéret (1Jn 1,9).
Aprószentek ünnepén a legkisebbek szenvedésére tekintünk. Az ő ártatlanságuk Krisztus szenvedését és szeretetét is tükrözi, aki meghalt értünk, hogy megváltson minden bűntől, legyen az bármilyen sötét. A mai evangéliumi szakaszban Mária és József figyelmesek Isten szavára, és időben menekülnek Jézussal. A mi életünkben is szükség van erre a figyelmes hallgatásra, amikor Isten világosságának fényében felismerjük, hová vezet minket, és hogyan szeretné oltalmazni tisztaságunkat, méltóságunkat.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, aki megszántad a világot és szeretetből ártatlanságod áldozatát adtad, kérünk, őrizd meg szívünkben a te világosságodat! Segíts, hogy a bűn sötétjében is bátran rád tudjunk hagyatkozni, és mindig készek legyünk szavakkal és tetteinkkel vigaszt nyújtani azoknak, akik gyöngék vagy védtelenek. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése