Az adventi hajnali utunk végéhez érkeztünk. Az adventi időszak korai óráiban, gyertyafénynél gyűltünk össze, hogy a sötétségben fény után vágyó szívünket a Megváltó érkezésére készítsük.
Most, amikor az adventi várakozás a beteljesedés kapujába ér, újra megérthetjük: a csend, a kitartás és a hódoló figyelem a legnagyobb ajándékok, amelyeket magunkkal hozhatunk Betlehembe.
Gondoljunk vissza az elmúlt hetek minden áldozatára: a korai ébredésekre, a gyertyafény mellett mondott imákra, rorátés szentmisékre, a közösségi összetartásra. Ezek mind-mind olyan útjelzők voltak, amelyek elvezettek a Betlehemi Gyermek jászlához.
Ma este egyetlen kérdés él a szívünkben: vajon én magam kész vagyok-e arra, hogy a Megváltó befogadó hajlékra találjon bennem?
Esti ima:
Urunk, Megváltó Jézusunk,
áldással és reménnyel tekintünk vissza adventi utunkra. Köszönjük a hajnalok csendjét, amikor szívünket hozzád emelhettük, és közösségünk hölgyekkel, férfiakkal, fiatalokkal és idősekkel együtt még inkább a te jelenlétedbe kapaszkodott.
Kérünk, áldd meg azokat, akik velünk tartottak ebben a lelki zárandoklatban. Hozzád visszük áldozataikat, könyörgéseiket, örömeiket és fájdalmaikat. Végezd be bennünk adventi munkádat, hogy nyitott szívvel és tiszta lélekkel fogadhassunk téged karácsony szent éjjelén.
Irgalmas Atyánk, állítsd meg a világ háborúit, állítsd le a gyilkos fegyverek zaját, és hozz áldott békét minden nép és nemzet közé! Tégy minket is békéd eszközévé, hogy szereteted fényét áraszthassuk másokra.
Jézusunk, Betlehemi Gyermek, légy életünk fénye, áldásunk forrása és örök reményünk! Maradj velünk ma éjjel és örökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése