Az új élet útján - Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata, imája

A nap során talán többször is eszünkbe jutott Izajás próféta bátorító üzenete: Isten új eget és új földet ígér. Talán megpróbáltunk nyitott szívvel lépni a másik felé, elengedni egy régi sérelmet vagy békésebb szívvel viszonyulni a mindennapok kihívásaihoz.

Ahogy elcsendesedik a világ, gondoljuk végig: sikerült-e ma új életet kezdeni a szívünkben? Tudtunk-e valamit változtatni hozzáállásunkon, meglátni a jót ott is, ahol eddig csak nehézséget láttunk?

Ne bánjuk, ha nem minden sikerült tökéletesen! Az új élet nem egyetlen nap alatt születik meg bennünk, hanem lépésről lépésre, kitartó törekvéssel, Isten kegyelméből. 

Ma este adjunk hálát minden apró győzelemért, és bízzunk abban, hogy holnap újra megpróbálhatjuk!

---

Esti ima:

Uram, köszönöm Neked a mai napot, minden találkozást és minden próbálkozást, hogy új életet kezdjek szívemben.

Segíts, hogy ne csüggedjek el akkor sem, ha nem mindig sikerül úgy cselekednem, ahogyan szeretném!

Taníts meg újra és újra megújulni, elengedni a régi sérelmeket, és nyitott szívvel elfogadni a másikat.

Kérlek, formálj engem a Te szereteted és békéd hordozójává, hogy ne csak magamért, hanem másokért is tudjak élni.

Égi Édesanyánk, Mária, kísérj minket az új élet útján, és segíts, hogy holnap is elindulhassunk a megújulás ösvényén.

Ámen.

---

Útravaló az éjszakára:

„Isten új életet kínál – légy kész minden nap újrakezdeni!”

„Új eget és új földet teremtek” - Nagyböjti lelki-zarándoklat reggeli üzenete

Mindannyian vágyunk az újrakezdésre, egy jobb és teljesebb életre. Néha úgy érezzük, hogy a mindennapok küzdelmei elnyomják reményeinket, és az élet terhei alatt hajlunk meg. De mi történik akkor, ha Isten maga ígéri meg az újrakezdést? Hogyan formálhatja át életünket az a hit, hogy Isten új eget és új földet teremt számunkra?

Izajás próféta szavai az új eget és új földet ígérik (Iz65,17-21). Isten ígéretében nemcsak a jövő reménye rejlik, hanem a jelen élet átalakulása is. Az új teremtés nemcsak a világ végén vár ránk, hanem már most elkezdődik bennünk, ha megengedjük Istennek, hogy szívünkben és közösségünkben munkálkodjon. 

Az új teremtés öröme túllép a hétköznapi nehézségeken, hiszen Isten nemcsak elméleti vigaszt ígér, hanem valós változást a szenvedéseink és fájdalmaink helyett.

---

Izajás próféta szavai arra bátorítanak bennünket, hogy merjük elhinni: Isten új életet akar adni! De vajon készek vagyunk-e elengedni a régi sérelmeket, haragot és meg nem bocsátást, hogy helyet adjunk ennek az új teremtésnek?

Ma különösen figyeljünk arra, hogy a mindennapi találkozásokban, a közösségi életünkben ne a régi minták szerint cselekedjünk. Ne tápláljuk a széthúzást, az irigységet, a megbocsátani nem akaró lelkületet. Inkább kérjük Isten kegyelmét, hogy bennünk és általunk valósuljon meg az új élet, a szeretet és megbékélés légköre.

Ma próbáljuk tudatosan keresni azokat a helyzeteket, ahol a megbocsátás és a jó szándék új kezdete megvalósulhat. Ha korábban valakivel konfliktusba kerültünk, tegyünk egy apró lépést a kiengesztelődés felé: egy kedves szó, egy őszinte mosoly vagy egy imádság a másikért legyen a kezdete az új kapcsolatnak.

---

Rövid fohász:

Uram, adj nekünk bátorságot és hitet, hogy elfogadjuk a Te új teremtésedet! Segíts elengedni a régi sérelmeket és haragot, hogy szívünkben és közösségeinkben valóban megvalósulhasson az új élet öröme. Égi Édesanyánk, Mária, könyörögj értünk, hogy a te alázatos hiteddel tudjuk Isten ígéreteit elfogadni és megélni. Ámen.

---

Útravaló:

„Isten új életet kínál – engedd, hogy benned is megszülessen!”

Az Atya szeretetének csendje - Lefekvés előtti gondolat

 

Ma, amikor elcsendesedünk és visszatekintünk a napra, gondoljunk az Atya feltétel nélküli szeretetére. Az irgalmas Atya mindig kész megbocsátani és visszafogadni minket, még akkor is, ha hibáztunk és eltékozoltuk kegyelmeit. 

A Laetare-vasárnap öröme nem a tökéletességben rejlik, hanem a visszatérésben, a megbocsátás elfogadásában és az újrakezdés bátorságában. Engedjük, hogy ez az öröm ma éjjel is átjárja szívünket.

Esti ima

Irgalmas Atyám, köszönöm, hogy mindig tárt karokkal vársz vissza, még akkor is, amikor eltékozoltam szereteted ajándékait. Bocsásd meg gyengeségeimet és botlásaimat, és töltsd el szívemet a megbocsátás örömével. 

Adj nekem erőt, hogy másokkal is irgalmas legyek, és ne zárjam be szívemet a harag és a sértettség börtönébe. Add, hogy a Te szereteted világossága vezessen engem minden utamon. Ámen.

Útravaló mondat

Isten szeretete nem a tökéletességünktől függ, hanem a vágyunktól, hogy visszatérjünk hozzá.

Az elveszett és megtalált öröm - Nagyböjt negyedik vasárnapjának reggeli üzenete

"Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened." (Lk 15,18)

"Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened." (Lk 15,18)

A mai evangéliumi szakaszban (Lk 15,1-3.11-32) Jézus egyik legismertebb példabeszédét halljuk: a tékozló fiú történetét. Ez az elbeszélés az emberi lélek mélységeit tárja fel, három főszereplőjén keresztül pedig bepillantást nyerünk az emberi gyengeség különböző formáiba és az isteni irgalom nagyságába.

1. A kisebbik fiú – Az eltékozolt élet és a megtérés

A kisebbik fiúban sokunk magára ismerhet: merész, kezdeményező, mégis meggondolatlan és felelőtlen. Az örökségét könnyelműen eltékozolja, szabad életre vágyik, de végül csak nyomorúságot talál. Azonban van benne valami különleges: az őszinte bűnbánat. Miután ráébred tévedésére, nem marad a nyomorban, hanem alázattal visszatér az atyai házhoz.

Ez a történet emlékeztet arra, hogy bármilyen mélyre is zuhanunk, mindig van út a megtéréshez. Az elveszett öröm akkor talál vissza a szívünkbe, amikor őszinte vágyat érzünk a visszatérésre, és alázattal kérjük az Atya bocsánatát.

2. Az idősebb fiú – A kötelességtudó, de keményszívű testvér

Az idősebb fiú talán közelebb áll azokhoz, akik egész életükben hűségesen szolgálják az Urat. Kitartó, szorgalmas, igazságos – de szíve keménnyé válik, amikor testvére visszatér. Irigy és haragos, nem érti meg az apa örömét.

Néha mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy ítélkezzünk mások felett, amikor Isten irgalma túláradónak tűnik számunkra. A történet arra tanít, hogy a keresztény élet nem az érdemek összegyűjtése, hanem az irgalom közössége. A megtérés felett érzett örömöt nem szabad elhomályosítani az önigazultsággal és az irigységgel.

3. Az apa – Az irgalmas Atya

Az atya személye a történet igazi középpontja. Ő az, aki feltétel nélkül szeret és mindig vár. Nem kérdez, nem vádol, csak örül a visszatérő fiúnak. Az idősebb fiút is türelemmel szólítja meg, hogy megértse: az igazi öröm nem az igazságosság kérdése, hanem az irgalom ünnepe.

Isten szeretete ilyen: mindig nyitott és befogadó. Ő mindannyiunkat vár, függetlenül attól, hogy eltékozoltuk-e az örökségünket vagy egész életünket a szolgálatban töltöttük. Az Atya számára egyformán fontosak vagyunk, és irgalmával mindannyiunkat átölel.

Az elveszett öröm megtalálása

Ez a vasárnap arra hív, hogy gondolkodjunk el saját életünkön. Vajon mi hol állunk a történet szereplői között? Érezzük-e a kisebbik fiú megtérésének örömét? Vagy talán az idősebb fiú keményszívűsége bujkál bennünk?

Bárhogy is legyen, a történet végső üzenete világos: Isten szeretete határtalan, és minden elveszett öröm újra megtalálható az Ő irgalmas karjaiban. Engedjük meg, hogy az Atya öröme újraélessze szívünket ezen a nagyböjti vasárnapon, és vegyünk részt az irgalom ünnepében!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!

Előre állítjuk az órákat: "Új időszámítás – Az elveszett és megtalált öröm"

Máról holnapra, szombatról vasárnapra virradólag előre állítjuk az órákat, és ezzel új időszámítást kezdünk. Az óraátállítás kicsit olyan, mint a tékozló fiú története: amikor ráébredünk, hogy rossz irányba haladtunk, és szeretnénk visszatérni a helyes útra, egy új kezdetre van szükségünk.

Fő gondolat:

A tékozló fiú hosszú időn keresztül a saját útját járta, távol az atyai háztól, míg végül ráébredt hibájára, és vissza akarta fordítani az életét. Ahogy mi most előre állítjuk az órákat, úgy ő is "átállította" saját életét a bűnbánat és az alázat irányába.

Az óraátállítás emlékeztet arra, hogy soha nincs késő új időszámítást kezdeni életünkben. Amikor rájövünk, hogy hibáztunk, és eltékozoltuk az időt, Isten mindig ad egy új esélyt. A megtérés az az óraátállítás, amely a sötétségből a világosság felé vezet.

Üzenet:

Ne féljünk új időszámítást kezdeni! A nagyböjt is erre hív: hogy előre lépjünk a hitben, a szeretetben és az alázatban. Ahogyan az óraátállítás is egy kis kényelmetlenséggel jár, a megtérés sem mindig könnyű, de az Atya nyitott karjai várnak minket.

Zárógondolat:

Ma, amikor az órát előre állítjuk, gondoljunk arra, hogy életünk "átállítása" is lehetséges. Legyen a mai nap új kezdet a hitben, a megbocsátásban és az örömben!

Ima:

Urunk, Idők Ura és Teremtőnk,

Te vagy a kezdet és a vég, minden időszak és változás Mestere.

Te állítod előre és hátra az életünk mutatóit,

hogy újra és újra visszataláljunk Hozzád,

az elveszett örömet és megtalált boldogságot keresve.

Ma különösen hálás szívvel fordulok Hozzád.

Köszönöm, hogy új időszámítást adsz nekem,

nem csak az órák mutatóiban, hanem a szívem mélyén is.

Hálát adok Neked, hogy újra megtapasztalhattam

az igazi jó barátság és emberi jóság ajándékát.

Köszönöm a találkozásokat, amelyekben a Te szereteted csillant meg,

a segítőkészséget, amelyben Rád ismerhettem,

és azokat a szívből jövő beszélgetéseket,

amelyekben megtapasztaltam: nem vagyok egyedül.

Te küldtél mellém barátokat, hogy örömöm teljessé váljon,

és hogy erősítse hitben és reményben gyökerező lépteimet.

Add, Uram, hogy ez az öröm ne legyen múlandó,

hanem maradjon szívemben az új időszámítás hajnalán.

Segíts, hogy a Te irgalmas szeretetedet továbbadjam

mindazoknak, akiket mellém rendeltél.

Taníts, hogy a kapott jóságot megoszthassam másokkal,

és a barátság kötelékeiben felismerjem gondviselő jelenlétedet.

Beléd kapaszkodom, Istenem,

mert Te vagy minden idő és minden kapcsolat forrása.

Te, aki a távolból is visszavezetsz,

adj nekem alázatot, hogy mindig felismerjem:

minden jó és minden baráti szeretet Tőled ered.

Áldott légy, Uram, a megtalált örömért,

a hűséges barátokért és a szívem békéjéért.

Te vagy az én Gondviselőm, a Reményem és a Hálám,

most és mindörökké. Ámen.

„Nem az áldozat számít, hanem a szív” - Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata, imája

Ahogy a nap végéhez érünk, érdemes elgondolkodni azon, hogy a mai napunk valóban az Isten szívéhez vezetett-e minket.

A nagyböjti időszak arra hív, hogy ne csak cselekedjünk, hanem mélyen éljük át Isten irgalmát és szeretetét.

Talán ma is voltak pillanatok, amikor csak a külsőségekre figyeltünk: elmondtuk az imát, elvégeztük a kötelességeinket – de vajon szívből tettük mindezt?

Az Úr azt kéri tőlünk, hogy ne az áldozatainkban bízzunk, hanem abban, hogy a szívünk tiszta, megbocsátó és nyitott marad. 

Engedjük, hogy az Ő szava valóban újjáteremtsen minket – ma is, holnap is, minden nap.

---

Esti ima:

Urunk, Istenünk,

ahogy esteledik, visszatekintünk a napra.

Megvalljuk előtted, hogy olykor

csak a cselekedeteinkre, a látszatra figyelünk,

és elfeledjük, hogy Te a szívünket vizsgálod.

Bocsásd meg nekünk,

ha szeretet nélküli áldozatot hoztunk,

ha ítélkeztünk, vagy éppen közömbösek maradtunk.

Újítsd meg szívünket, hogy ne csupán

a vallásos szokásokat kövessük,

hanem valódi kapcsolatban legyünk Veled.

Segíts, hogy a szeretet vezéreljen

minden szavunkban és tettünkben.

Add, hogy a megbocsátás és az irgalom

szolgálatában éljünk,

ahogyan Te is megbocsátasz nekünk.

Égi Édesanyánk, Mária,

kérünk, könyörögj értünk,

hogy az Úrhoz közeledjünk

tisztán, őszintén, szeretetteljesen.

Ámen.

---

Útravaló gondolat:

„Isten nem a külsőségeket nézi, hanem a szívek igazságát.”

Nem az áldozat számít, hanem a szív - Nagyböjti lelki-zarándoklat reggeli üzenete

 3. nagyböjti hét szombat

Vannak napok, amikor egyszerűen elfogy az erőnk. Elfáradunk az emberek viselkedésétől, a közönytől, a rosszindulatú kritikától, az igazságtalanságtól, a hamis vádaskodásoktól, a mások által okozott sebektől…

Mihez nyúlok, ha minden összedől körülöttem? Mikor utoljára komolyan fájt valami, és összetörten álltam Isten előtt – mit kértem Tőle? Gyógyulást? Megoldást? Megértést?

Ózeás próféta szavaiban (Oz 6,1–6) ma a megtört ember sóhaját halljuk: „Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz!”

A Nagyböjt egy ilyen visszatérés ideje. De vajon mit jelent valóban „visszatérni”? Elég a külső vallásos szokások gyakorlása? Isten valami sokkal mélyebbre hív – a szívünkig. Vajon kész vagyok engedni, hogy az ő szava újjáteremtsen belülről?

Vajon ez a SZÓ még képes átformálni az életünket, gyógyítani a szívünket, helyreállítani a megtört kapcsolatokat?

A mai nap arra hív, hogy ne kifelé tekintsünk válaszokat keresve, hanem befelé. Térjünk vissza az Úrhoz, aki nem elutasít, hanem gyógyít – ha engedjük neki.

„Irgalmasságot akarok, nem véresáldozatot, Isten-ismeretet inkább, mint égőáldozatokat.” (Oz 6,6)

A mai ige arra tanít, hogy az Isten nem bosszúálló bíró, hanem gyógyító Atya. Nem véres áldozatokat, hanem szerető szívet, irgalmas lelkületet kíván tőlünk. Nem az számít, hogy hány imát mondtunk el, hanem az, hogy hogyan bánunk egymással, milyen szívvel közeledünk a testvéreinkhez, hogyan gyakoroljuk a megbocsátást.

A választott nép külső áldozatokat mutatott be, de szívük távol maradt Istentől. Viszont Istent nem a formaságok érdeklik, hanem az, hogy valóban ismerjük Őt, bízzunk Benne, és irgalmas szívvel legyünk mások iránt.

Ez az üzenet ma is érvényes: a vallásosságunk nem lehet üres szokás, hanem szívből jövő kapcsolat. Különösen ott, ahol nehéz: a saját közösségünkben, a családban, a munkahelyen. Ott, ahol irigység, széthúzás, rágalom él – ott hív Isten az irgalomra és az újrakezdésre.

Mit tehetek ma másképp?

A nagyböjti időszak nem az ujjal mutogatás ideje, hanem a szív átrendezésének, megtisztításának ideje. Ne csak kívülről gyakoroljuk hitünket, hanem engedjük, hogy Isten Szava belülről alakítson át!

Talán van valaki, akit kerülsz, akitől elfordultál, mert megbántott, mert rossz híredet kelti, mert ezáltal megbotránkoztat másokat veled kapcsolatosan s igy hiteltelené teszi a szent ügyet, amit képviselsz… ha valakiben csalódtál – vidd ezt az érzést Isten elé, és kérd tőle a gyógyulást.

Ma hozd meg a döntést: imádkozol érte, nem szólsz vissza, nem terjeszted tovább a rosszat, hanem irgalmas leszel, mint az Atya. Ez a lelki áldozat sokkal kedvesebb Istennek, mint bármilyen külső cselekedet. Igen, merj lépni a kiengesztelődés útján, legalább egy gondolattal, egy imával, egy jó szóval. A közösségi sebeink nem gyógyulnak meg maguktól, de egy-egy irgalmas lélek elindíthatja a gyógyulást.

Ne feledd: Isten nem a hibátlanságunkat várja, hanem a visszatérő, nyitott szívünket.

Ima:

Urunk Jézus Krisztus, gyógyító Ige, jőj és érints meg minket!

Adj nekünk bátorságot a megbocsátáshoz, alázatot a bocsánatkéréshez, és szelídséget egymás elfogadásához.

Szentlelked által újítsd meg közösségünket, hogy ne egymást sebző emberek legyünk, hanem egymás gyógyítói.

Égi Édesanyánk, Mária, vezess minket vissza a Szent Fiadhoz, hogy általa új életre kelhessünk! Ámen.

Útravaló gondolatok:

„Az Úr nem elítélni akar, hanem meggyógyítani minket – engedjük, hogy megtört szívünket átformálja!”

Ne feledd: „Isten a szívedet kéri, s nem mutatványokra vár.”

„2025. március 25. – Az IGEN évében, az IGEN napján” - Morfondírozom

El Greco Angyali üdvözlet

2025. március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Azon morfondírozom, hogy a 2025 és 25-ben van-e valami különös, valami üzenet, valami mondanivaló a Biblia, az irodalom, a művészet nyelvén?

És igen, valóban ott van ez a játékos, mégis súlyos „kettő-öt” – 2025 és 25 – mintha egy titkos kód lenne, amit a Teremtő elrejtett a liturgikus idő szövetében, hogy valaki, aki figyel, felfigyeljen rá.

Nézzük meg együtt, mit mondhat ez nekünk a Biblia, az irodalom, a művészet hangján:

Bevezető

Vannak napok, amelyek nemcsak a naptárban jelentenek valamit, hanem a szív mélyén is. Amikor a liturgikus ünnep, a szimbólum és a személyes élet találkozik, akkor valami különös történik: az idő kapuvá válik, ahol az ember találkozhat az Istennel.

2025. március 25. éppen ilyen nap lehet. Nem csak azért, mert Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, hanem mert a dátumban rejlő ismétlődés – 2025 és 25 – mintha figyelmeztetne: „Figyelj! Itt valami történik!”

Talán nem véletlen, hogy ez az ünnep pont most talál meg minket. Talán ebben az évben hív a Szentlélek különösen is arra, hogy mi is kimondjuk:

„Legyen nekem a te igéd szerint.”

---

Az IGEN évében, az IGEN napján

Van, amikor egy dátum nemcsak időpont, hanem üzenet. Van, amikor nemcsak az év, hanem a nap is beszél – s ha figyelsz, a szívedig ér.

2025. március 25. – egy hétköznapnak tűnő dátum. Minden olyan csendes, egyszerű, hétköznapi volt, amikor a délelőtt elindultam a kolostorból a plébánia templomba, hogy annak a 15 ünneplő személynek a jelenlétébe bemutassam a szentmiseáldozatot, mégis benne van a világ fordulópontja.

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, az a pillanat, amikor az Ige testté lett, mert valaki azt mondta:

„Legyen nekem a te igéd szerint.”

És nézd csak: 2025 – és 25.

Kettő és öt. Kétszer is. Mintha hangsúlyozná az ég:

Most van a te időd is. Most van itt az IGEN pillanata.

---

A számok mögötti titok

A 25 a fiatalság, az ébredő erő száma. Egy negyed évszázad – elég idő ahhoz, hogy valami megszülessen.

Egy 2025 már a jövő ízét hordozza – egy jubileumi szent év, amikor sokan keresik a megújulás lehetőségét a „A remény zarándokai”-ként.

S most mindez egy napra esik össze: 2025. március 25-én a Teremtő újra megszólal – csak figyelni kell.

Ez a nap az élet igéjének foganása – a kegyelem kezdete, a csendes forradalom ünnepe.

Isten nem mennydörgéssel jön. Egy egyszerű lányhoz jön. Egy szívhez szól. Egy szobában történik minden.

És ma is így van. 2025 ide vagy oda – a legnagyobb dolgok ma is a szívek csendjében, a lélek mélyén történnek.

---

Művészet és irodalom – az IGEN nyelve

Pilinszky Jánosnak tulajdonított mondat szerint: Aki azt mondja: igen, az Isten nyelvén beszél.

Mária nem ért mindent, de bízni kezd.

El Greco Angyali üdvözlet festményén a fény épp akkor ragyogja be a szobát, amikor Mária remegni kezd. A félelem és a fény egyszerre vannak jelen – mint bennünk is, amikor érezzük: Isten szólít.

Angyal szállt le a világra, s nem is volt zaj, se riadalom, csak egy halk szó: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1,28)

Egy halk szó, egy halk válasz – és minden megmozdul. A menny kitárul, a föld befogad, és a történelem új irányt vesz. Mert Isten nem ordít, csak suttog – de aki meghallja, annak az élete soha többé nem lesz ugyanaz.

---

És most te jössz

2025. március 25. nemcsak egy egyházi ünnep.
      Lehet, hogy a te lelked Gyümölcsoltó napja is.
      Lehet, hogy most szólít az Ige. Most kopogtat. Most kérdezi:
      „Bejöhetek?”
      És te válaszolsz. Nem kell mindent értened.
      Csak egy IGEN-t kell kimondanod.

Lehet, hogy benned is most kezd növekedni valami.

Nem látod még. Nem tudod még, hová vezet.

De Mária sem tudta. Csak bízott.

És ez elég volt Istennek.

---

Befejező imádság:

Üdvözlégy, Mária, a csend hangja!

Segíts, hogy szívünkben is testet öltsön az Isten akarata.

Te, aki igent mondtál akkor is, amikor nem értettél mindent.

Taníts minket is figyelni, elfogadni és bízni.

Segíts, hogy szívünk legyen nyitott az Ige fogadására.

Hogy bennünk is testet öltsön az Isten akarata.

Hogy mi is anyává váljunk – a szeretet anyáivá,

a hit hordozóivá, a remény világra hozóivá.

Gyümölcsoltó Boldogasszony, könyörögj érettünk,

hogy életünk váljon IGEN-né Isten számára.

Ámen.

El Greco Angyali üdvözlet festmény lelő helye itt a: wikimedia.org -on érhető el.

„Térj vissza… és nézz a tekintetébe” - Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata, imája

A nap kezdetén Isten hívása szólt hozzánk: „Térj vissza… és újra élni fogsz!”

Talán ma megindult bennünk valami. Talán csak egy gyámoltalan, gyenge vágy. Vagy egy kis elszántság, hogy holnap másként kezdjük. Vagy csak annyi történt, hogy egyetlen mondat megérintette a lelkünket.

Most, estére érve, tekintsünk vissza: elindultunk-e visszafelé, a megtérés útján? Egy kicsit legalább? Egy lépés? Egy imádság? Egy csendes bocsánatkérés? Egy lemondás? Egy szeretetteljes szó?

Ha igen, akkor már élünk. Újra. Másként.

És most, hogy leszáll az alkony, lélekben álljunk meg a keresztút egyik legfájdalmasabb, mégis legemberségesebb és legmegrendítőbb pillanatánál: amikor Jézus a keresztet hordozva találkozik Édesanyjával, Máriával, a fájdalmak Asszonyával.

Nem hangzik el egyetlen szó sem közöttük, de a tekintetükben minden benne van: fájdalom, szeretet, hűség, remény.

Ez a mai péntek esti pillanat is lehet egy ilyen „találkozás”:

– amikor mi is rátekintünk Krisztusra, aki értünk hordozta a keresztet,

– és megérezzük, hogy Mária tekintete most is kísér minket, fájdalommal, de még inkább anyai szeretettel.

Ha ma nehéz napod volt… ha csendben vitted a magad kis keresztjét… vagy ha ma sem volt erőd megbocsátani, elindulni, visszatérni… ne feledd: Jézus nem fordítja el a tekintetét tőled. Mária sem.

Nézd ezt a pillanatot úgy, mint egy isteni tükröt: – Jézus a kereszttel jön feléd, – Mária téged is néz, – és te itt állsz, a nap végén, talán fáradtan, talán bűnbánóan, de a szíved mélyén új életre vágyva.

Ez a találkozás lehet a te visszatérésed kezdete.
Nem kellenek szavak, nem kell magyarázkodás.
Csak nézz rájuk. És mondd: „Vissza akarok térni. Élni akarok.”

---

Esti ima – A Fájdalmak Asszonyához

Mária, Fájdalmak Anyja,

ott álltál a keresztút szélén, amikor a világ legártatlanabb szenvedését nézted.

Néma voltál, de a szíved beszélt: szeretetből, hűségből, anyai irgalomból.

Kérlek, nézz most rám is úgy, ahogyan Fiadra néztél:

ne a bűneimet, hanem a vágyaimat lásd – hogy visszatérjek, újra kezdjek, élni akarjak Istennek tetsző életet.

Segíts, hogy a keresztjeimet ne tiltakozva, hanem vállalva hordozzam.

Segíts, hogy ha el is esem, ne maradjak a porban.

Segíts, hogy megtanuljam: a szenvedés nem a vég, hanem az új élet kapuja lehet.

Ámen.

---

Esti útravaló gondolatok:

Mária csendje ma is beszél: ahol elfogy a szó, ott kezdődik az igazi szeretet.

A visszatérés csendben kezdődik – egy találkozásban, ahol a szemek beszélnek, és a szív megmozdul.

Ablak a világra, ablak a lélekre – kép elemzés

Kolostor pinceablak - Esztelnek

„Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.” (2Kor 4,6)

A nagyböjti időszak különleges idő: belső utazás a lélek csendjében, ahol Isten világossága finoman, de biztosan utat tör a szív sötétebb zugaiba is. Az Esztelneki ferences kolostor boltíves ablaka mögött – ahogy a képen is látható – rózsaszín ciklámen virág virágzik. A kövek és téglák által körülzárt térből a tekintet egy másik valóságra irányul: a kolostor udvarára, ahol fény van, élet és jelenlét.

Ez a nemrég készült boltíves ablak azonban nemcsak egy falat tör át – egy mélyebb szimbólumról is szól: az emberi lélekről, amely sokszor kőfalak közé zárva él. Falak közé, amelyeket félelmeink, sebeink, bűneink és önmagunk elől való elrejtőzés építettek. És mégis, Isten – aki az első napon szólt, hogy „Legyen világosság!” – nem nyugszik, míg fényt nem juttat oda is, ahová már mi sem merünk benézni.

A nagyböjtben megállhatunk ennél az ablaknál. Megpihenhetünk a belső csendben, és figyelhetjük, ahogyan a fény lassan megérinti a lelket. A virág – ott az ablakpárkányon – hirdeti: van élet még a zárt terekben is. Van remény, ha csak egy résnyi fény is elér. Van újjászületés, ha megnyitjuk a lelkünk ablakát Isten felé.

A ciklámen egyszerű szépsége szól hozzánk: nem kell harsány színekben tündökölnöd ahhoz, hogy Isten meglásson. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy virágozhass. Csak engedd, hogy a fény – akár egy ablakon keresztül – elérjen. Az isteni világosság nem kényszerít, hanem hív: „Nyisd meg szíved ablakát. Hadd jöjjön be a világosság, amely benned akar ragyogni.”

---

💭 Elmélkedési kérdések:

• Milyen falakat emeltem az utóbbi időben a szívem köré?
• Melyik az a terület az életemben, amelyre már nem hiszem, hogy fény juthat?
• Milyen „ablakokat” nyithatok ki Isten felé ebben a nagyböjtben?

Térj vissza… és újra élni fogsz! - Nagyböjti lelki-zarándoklat reggeli üzenete

Volt már olyan, hogy úgy érezted: valahol félrecsúszott az életed? Hogy valami elromlott – talán nem is látványosan, de belül, mélyen –, és már csak sodródsz, miközben próbálod tartani a látszatot? 

Olykor csak a lelked csendjében hallod: „Ez így nem mehet tovább…” Isten Igéje ma gyógyító szóként szólít meg: Térj vissza! Nem vádol, nem kárhoztat, hanem gyógyítani akar. Hiszed, hogy az Ő szava újjáteremthet ma is?

„Térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!” (Oz 14,2)

Ozeás próféta a bukás okára világít rá: nem a körülmények, nem mások hibái, hanem a bűn. Minden eltávolodás Istentől sebet üt az emberi szíven és a közösségek szövetén is. Isten mégis gyöngéden hív: „meggyógyítom elpártolásukat, és szívből szeretni fogom őket.” (v.5)

Ez az ígéret a miénk is. A gyógyulás nem ott kezdődik, hogy mások változnak meg körülöttünk, hanem amikor mi tesszük meg az első lépést: vissza Istenhez.

---

Ahogyan Ozeás a végveszélyben lévő Szamariához szólt, ma hozzánk, Európához, hazánkhoz, egyházközségeinkhez, családjainkhoz kiáltna. Olyan világban élünk, ahol az igazságot kigúnyolják, a hűséget nevetségessé teszik, a szeretetet kihasználják.

És közben a plébániák falain belül is sok a seb: rosszindulat, széthúzás, rágalmak, hallgatás a bűnről, bezárkózó lelkület…

Mit tenne Ozeás ma? Talán ezt mondaná:

„Ne a többiekre nézz, hanem önmagadra! Kezdd el te a megtérést, a kiengesztelődést, a csendes szeretet gyakorlását!”

A mai napra egy gyakorlati lépés: Keress meg valakit, akivel régóta nem vagy jóban. Ne mentegetőzz, ne vádolj. Csak egy mondat: „Ne haragudj.” – ez a megtérés első lépése lehet.

---

Fohász:

Urunk, add, hogy ne másokat akarjunk megváltoztatni, hanem önmagunkat nyissuk meg a Te újjáteremtő kegyelmed előtt. Segíts, hogy a szívünkből fakadjon bocsánat, alázat és a szeretet igazi cselekedetei.

Égi Édesanyánk, Mária, taníts minket Jézushoz visszatérni minden eltévelygésünk után. Légy közbenjárónk a bűnbánat útján! Ámen.

---

Útravaló mondat:

A megtérés nem mások megváltoztatásával kezdődik, hanem az én szívem nyitásával Isten felé.

„Isten szava ma is kopogtatott – vajon kinyitottam-e ma a szívemet?” - Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata, imája

3. nagyböjti hét csütörtök

A nap végén érdemes csendben megkérdeznünk magunktól:

Ma hallgattam-e Isten szavára? Megéreztem-e közelségét a feladataim közben, a másik emberben, egy váratlan helyzetben? Volt-e pillanat, amikor elnémítottam magamban a zajt, hogy Ő szólhasson?

És ha nem voltam kész figyelni, ha elfordultam tőle, akkor sem kell elcsüggednem. Mert a mi Istenünk újra és újra megszólít, és nem fárad bele abba, hogy közeledjen hozzánk. 

A nap végén ne félj elcsendesedni előtte, és így szólni: „Uram, szólj, mert hallgat a te szolgád.” Holnap új lehetőséget ad, hogy jobban figyeljünk, bátrabban éljünk, őszintébben szeressünk.

---

Esti ima – az Esztelneki Szűzanya közbenjárásával

Urunk, mennyei Atyánk,

köszönöm Neked ezt a napot,

a csendet és a szót,

a próbákat és a kegyelmeket.

Ha ma hallgattam Rád,

és megvalósítottam, amit sugalltál –

legyen érte hála Neked.

Ha viszont süket maradtam a hangodra,

ha elutasítottam a szeretet lehetőségét,

kérlek, bocsásd meg nekem.

Esztelneki Szűzanyánk,

te, aki hűségesen figyeltél Istenre,

taníts minket is nyitott szívvel élni.

Kérd számunkra a kegyelmet,

hogy ne csak hallgassuk az igét,

hanem életünkké váljon az.

Most pedig Rád bízom magam, Uram,

az álmaimat, a gondjaimat, az egész létemet.

Őrizd meg testemet, lelkemet –

és holnap újíts meg, hogy jobban szeresselek.

Ámen.

---

Útravaló éjjelre:

Az Isten szava ma is elhangzott – holnap rajtam múlik, hogy élet lesz-e belőle.

Áldott, békés, Isten jelenlétével átszőtt éjszakát kívánok!

„Nem kong, bong, borong már… vagy mégis?” - Elmélkedés egy harang alatt

Esztelnek - plébániatemplom harangja

1. Mit látunk valójában?

A kép az Esztelneki plébánia templom tornyának belsejébe készült. Középpontjában egy nagy, öreg harang függ méltóságteljesen, körülölelve és tartószerkezetté ácsolt új, vaskos gerendákkal, melyek biztonságot és stabilitást sugároznak. 

A harang felirata – „Egységben az erő” – utal eredetére: három falu közössége adományozta. A háttérben egy ívelt ablakon keresztül a világosság szűrődik be, jelezve a külvilág jelenlétét, a remény lehetőségét.

Első látásra a kép nosztalgikus hangulatot kelt: az idő patinája a harang testén, az öreg falak és a vaskos gerendák a múlt súlyát idézik meg. Mégis, a harang némasága vagy elhalkuló hangja fájdalmas hiányt, csendet közvetít – nem csak akusztikait, hanem lelkit is. A fény és sötét kontrasztja, a harang monumentalitása és az emberi hiány szomorúságot ébreszt, de egyben csendre, elmélyülésre is hív.

---

2. Mi szólal meg a némaságban?

Ez a harang már nem csak egy eszköz. Jelképpé vált. Egy közösség hangja volt – most egy kihívás hangja lett: figyel-e még valaki?

A harang korábbi feladata: hívni az élőket, siratni a halottakat, jelezni a vészt – mindez a szentség és az élet ritmusába ágyazott. Ma azonban a hangja sokak számára észrevétlen marad: „az idősek már nem hallják, a fiatalok mást hallgatnak.” A harang még mindig teszi a dolgát, de egy süket világban. Elődje, az elkobozott 349 éves öreg harang „borzalmas halált osztogató” háborús kellék lett, s fájó ellentéte annak a békének, amelyet az új harang próbálna közvetíteni – sikertelenül?

Szimbólumai:

• A harang: Isten hangja, az idő múlása, az örökkévalóságra való figyelmeztetés.
• A fa és vasszerkezet: az emberi munka és hit által épített támasz.
• Az ablakon beszűrődő fény: Krisztus világossága, aki átjárja a múlt emlékeit is.
• A csendes, mozdulatlan állapotban lévő harang: a hallgatás, amely szól – ha érted, hogy mit mond a némaság.

Ez a kép emlékeztet és kérdez: Mire figyelünk? Milyen hangok uralják életünket? Mi az, ami igazán megszólít még bennünket?

---

3. Ha belépnék a képbe…

Ha belépnék e kép világába, egy poros kis padra ülnék le a toronyban. Nézném a harangot, megérinteném az öntöttvasat, és hallgatnám – a csendet. Azt a csendet, amely nem üres, hanem súlyos. Az idő, az elmúlt életek, az elhangzott és elmaradt harangszavak súlyával.

És imádkoznék. Nem hangosan, csak lélekben:

„Uram, taníts meg hallgatni Téged, amikor más zajok uralják világomat. Hadd szóljon hozzám a harang, ha már más nem tud.”

Bibliai rész, ami ide illik:

„Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” (Zsid 3,15)

---

4. A kép, mint lelki tükör – Mit mutat meg nekem önmagamról?

Ha sokáig nézem ezt a képet, rájövök, mennyire elszoktunk a valódi csendtől. A harang ugyanúgy szól – de én más vagyok. Nem az a kérdés, megszólal-e, hanem hogy én hallom-e még? Elgondolkodom: vajon az én életem „harangja” szól még másokhoz? Vagy én is némulok lassan, akár észrevétlenül?

Ez a kép segíthet:

• újra felfedezni a belső csend értékét,
• felismerni az örökségeinket – és felelősségünket,
• elmélyíteni az imát, amely nem szavakban, hanem figyelemben születik meg.

---

Záró gondolat:

Ez a harang egy lelki örökség. Egy közösség, egy történelem, egy hit és egy hívás hangja. Még ha nem is halljuk mindig, azért szól. Kérdés: figyelünk-e? És ha igen, merjük-e továbbadni másoknak?

Ne csak hallgasd, éld is meg a szót! - Nagyböjti lelki-zarándoklat reggeli üzenete

3. nagyböjti hét csütörtök
„Közel van hozzád az Úr, a te Istened”

Milyen hatással van ránk az Isten szava? Nap mint nap halljuk az evangéliumot, olvassuk a Szentírást, imádkozunk. De vajon beengedjük-e szívünk legmélyére, hogy átformálja az életünket? Vagy csak kívülről érint meg, mint egy jól ismert dallam, amit dúdolunk, de nem értünk? A mai nap arra hív, hogy ne csupán hallgatói, hanem cselekvői legyünk az isteni szónak. Mert csak akkor képes az újjáteremtés erejével hatni, ha engedjük, hogy egészen átjárja lelkünket.

---

 „Hallgassatok szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Azt az utat járjátok, amelyet parancsoltam nektek, hogy jó dolgotok legyen!” (Jer 7,23–28) – mondja az Úr Jeremiás próféta által.
Milyen egyszerű, mégis mennyire nehéz ez: hallgatni Istenre. Nem csak meghallani, hanem komolyan venni, engedelmeskedni neki. A prófétai szó mai világunkban is eleven: Isten nem hangos zajban, nem harsány véleményekben, hanem a csendben szól hozzánk. De gyakran süketek vagyunk rá. Nem akarunk figyelni, vagy csak azt halljuk meg, ami kényelmes. Pedig Isten szava életet ad, rendet teremt a káoszban, reményt a kiábrándultságban.

---

 „Hol van olyan nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk?” – teszi fel a kérdést Mózes. A válasz ma is érvényes: sehol! Egyedül a mi Istenünk az, aki ennyire közel jön hozzánk: igében, szentségekben, a másik emberben. Ez a közelség azonban kötelez is minket.
Nézzünk körül a közösségünkben: hol van szükség Isten szavára? Talán egy testvérnek, akit kizártunk a szívünkből? Egy helyzetben, ahol igazságtalanul ítélkeztünk? Egy alkalomnál, amikor a rágalom és rosszindulat hangja erősebb volt bennünk, mint az evangéliumé? Ma tedd meg azt az egy lépést: hallgasd meg figyelmesen Isten szavát, és váltsd tetté! Egy bocsánatkérés, egy jó szó, egy lemondás mások javára – ez már az isteni közelség jele benned.

---

Ima – fohász:
Esztelneki Szűzanya, Te, aki csendben és hittel fogadtad Isten szavát, taníts minket is nyitott szívvel hallgatni és engedelmesen válaszolni rá! Segíts, hogy ne keményedjék meg a szívünk, hanem legyen készséges az irgalomra, megbocsátásra és a jóra. Kérd számunkra Fiad kegyelmét, hogy szavát ne csak hallgassuk, hanem életre is váltsuk! Ámen.

---

Útravaló gondolat:

Isten szava nem hang – hanem élet. 

Éld úgy a mai napot, hogy mások is meglássák: Hozzád közel van az Úr!

Áldott, kegyelmekben gazdag napot kívánok e szomorkás, borongós reggelen – legyen valóban Isten szavának gyümölcsöző meghallása és megélése a mai nap ajándéka.

Isten ma is közel volt. Észrevettem? - Nagyböjti lelkizarándoklat esti gondolata, imája

3. nagyböjti hét, szerda

Ahogy elcsendesedik az este, érdemes megállni egy pillanatra, és visszatekinteni a napunkra. Milyen sok minden történt… Talán volt benne feszültség, csendes öröm, kudarc, vagy épp egy-egy jó szó, ami gyógyított.

Reggel arra emlékeztünk, hogy Isten szava nem idézett a könyvekből, hanem élő jelenlét. Ma Isten közel volt hozzád – nem elvontan, hanem nagyon is valóságosan.

Ott volt abban az emberben, aki megbántot – és ott volt a lehetőség, hogy megbocsáss.

Ott volt a csöndben, amikor fáradtan ránéztél egy gyertyára vagy egy feszületre.

Ott volt a pillanatban, amikor nem válaszoltál vissza bántóan.

És ott volt a vágyban is, hogy holnap jobban szeress.

Isten közel van – talán csendben, de mindig hűségesen. A kérdés az, hogy ma mi mennyire voltunk közel hozzá?

---

Esti ima – az Esztelneki Madonna közbenjárásával

Esztelneki Szűzanya,
köszönöm a mai napot, minden pillanatát – a jót és a nehezet is.
Köszönöm, hogy Jézus szava ma is elhangzott hozzám,
és hogy a szívem ajtaját újra megnyithattam előtte.

Könyörögj értem, hogy holnap nyitottabb legyek az élő Isten közelségére.
Ha ma elhibáztam valamit, kérlek, segíts, hogy holnap újrakezdhessem.
Ha ma valamit jól tettem, legyen belőle mások számára is áldás.

Őrizd meg álmaimat békében,
és járj közben mindazokért, akik ma este szomorúan, fáradtan vagy haraggal fekszenek le.
Taníts minket megbocsátani és újra bízni.
Add, hogy a plébániai közösségünk egyre inkább a szeretet és az irgalom tere legyen.

Ámen.

---

Éjszakai útravaló

A nap végén csak egy dolog számít igazán: közelebb kerültem-e ma Istenhez?

Elmélkedés egy ablakon innen és túl – „A Tűzvész után: Megmaradni és Újjászületni” - Kép elemzés

1. A kép felszíni, nyilvánvaló jelentése

Első ránézésre egy festett üvegablak tárul elénk, amely Szent Ferencet ábrázolja, karjában a keresztre feszített Krisztust tartva, szelíden és áhítattal. Az alak mögött színes mozaikszerű vitrália mintázata feszül – világos, vidám színek, amik mintha azt üzennék: a szenvedés mögött is ott ragyog a fény. 

Az ablak nyitva van, és egy tavaszias udvarra tekintünk ki. A zöld fű, a napfény, a felújított kolostorépület vörös teteje és kőfalai biztonságot, újrakezdést sugároznak. 

Előtérben, vázában barkaágak jelennek meg – Virágvasárnap szimbóluma –, ami a szenvedés kezdetét és a remény felragyogását hirdetik.

A kép első látásra békét áraszt. A nyugalom, a természet csendje, az imádkozó szent jelenléte – mind együtt egy szelíd, bensőséges világot kínálnak.

---

2. A kép mögöttes, mélyebb rétegei

De ha tovább időzünk, a kép elkezd beszélni hozzánk. A tűzvészből megmaradt kolostorrész és a Szent Ferencet ábrázoló üvegablak között lelki párhuzam feszül: az, ami a lángokon keresztül maradt meg, ma közösséget épít. Ferenc, aki Krisztust tartja, nem csupán egy ábrázolás – ő az élő tanúság, hogy a kereszt nem pusztulást, hanem újjászületést hoz.

Az ablak szimbolikus határvonal: bent a csend, az imádság, a szentek példája; kint az élet, a világ, a közösség. A nyitott ablak azt üzeni: a szemlélődés és a tevékeny szeretet nem választható szét. Amit bent megélünk, annak kint is hatnia kell.

A barkaágak különösen fontos üzenetet hordoznak: az élet virágzik ott is, ahol nem várnánk. A barka, amely a húsvét ígérete, egyben az új élet ígérete is. Mint a kolostor, amely romjaiból lett újra élettel teli.

---

3. Meghívása a szemlélődésre – Ha belépnél a képbe…

Képzeld el, hogy belépsz a képbe. Talán a kis udvaron állsz, a fűben, és felnézel az ablakra. A szent szeme téged néz. Érzed, hogy nem vagy egyedül. A múlt sebein keresztül világít át Isten jelenléte.

Lehet, hogy te lennél a barkaág – kicsi, törékeny, de a tavasz hírnöke. Lehet, hogy te vagy a megmaradt kő – kemény, de mégis építőanyag Isten országában.

A kép azt üzeni: Isten nem a tökéleteset keresi, hanem azt, ami hűségesen megmaradt a tűz után is. Egy seb, amit hordozol, nem gyengeség, hanem hely, ahol Krisztus fénye áttörhet.

Bibliai szakasz, ami ide kapcsolódhat:

• „Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják.” (Zak 13,9)
• „Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram…” (Zsolt 18,3)
• „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)

---

4. A kép hatása a szemlélődőre

Ez a kép nem csupán szép, hanem tanít is. Aki hosszabban szemléli, felfedezheti a kontrasztokat: kő és üveg, múlt és jelen, seb és újjáépülés, csend és közösség. Észrevehetjük, hogy a fény átszűrődik a szent alakján – mintha Isten világossága éppen őrajta keresztül áradna ki az udvarra.

Ez a kép vezetheti imádságainkat – nemcsak az elmélyülés csendje felé, hanem arra is bátorít, hogy elhiggyük: ami bennünk törött, az Isten kezében nem akadály, hanem egy új kezdet lehetősége. A tűzvész utáni megmaradás nem csupán történelmi emlék, hanem személyes üzenet is: „Megőriztelek. Mert szükség van rád.”

---

Befejező gondolat:

Ez a kép lehetne akár egy lelki tükröződés is: mindannyiunk életében van egy „tűzvészből megmaradt fal”, egy „Szent Ferenc ablak”, és egy „virágvasárnapi barka”. Kérdés: észrevesszük-e? Meglátjuk-e magunkban azt, amit Isten újra szeretne építeni?

Isten közelsége: ajándék vagy megszokás? - Nagyböjti lelki-zarándoklat reggeli üzenete

 

Reggeli üzenet – 3. nagyböjti hét, szerda 

Voltál már úgy, hogy a legértékesebb dolgokat észre sem vetted? Azt, amit nap mint nap használsz, már alig becsülöd. Pedig, ha egyszer elveszítenéd, fájdalmasan hiányozna… Ilyen lehet az egészség, az oxigén, amit beszívunk, a családtagjaink, barátaink vagy – talán leginkább – Isten közelsége. A mai szentírási szakasz (MTörv 4,1.5–9) arra hív, hogy újra felfedezzük azt a hatalmas ajándékot, amit kaptunk: Isten szól hozzánk, és velünk akar maradni!

De vajon ebben a szóban, ebben a jelenlétben hiszünk-e még annyira, hogy engedjük, hogy átformáljon minket? Tudunk-e ma újra úgy hallgatni Rá, mintha először szólna hozzánk?

---

„Tartsd meg a parancsokat… mert ezek a te bölcsességed és értelmed…” – mondja Mózes. A nép kiválasztott: olyan Istenük van, aki beszél hozzájuk, és vezetni akarja őket. Ez a közelség nem természetes – ajándék.

A mai ember könnyen elfelejti ezt. Sokszor úgy élünk, mintha Isten szava nem lenne több egy szép idézetnél. Pedig ez a szó útmutatás, világosság, életre hívás. Nem elmélet, hanem gyakorlati iránytű – a kapcsolatokban, döntéseinkben, a plébániai közösség mindennapjaiban.

---

A kérdés most nem az, hogy Isten közel van-e – mert ő mindig közel van –, hanem az, hogy mi válaszolunk-e erre a közelségre.

Különösen most, a nagyböjt idején, jó lenne újra komolyan venni a hallott igét. Ne csak másokra alkalmazzuk – vegyük személyesen magunkra, vegyem magamra!

Ne adjunk helyet a közösségeinkben a széthúzásnak, a rágalmazásnak, a hallgatag gyűlölködésnek! Ahelyett, hogy irigyelnénk egymást, keressük, hogyan tudnánk Isten szavát együtt élővé tenni.

Kérdés a mai napra: Ki az, akinek megbocsáthatnék ma? Kinek tehetnék jót szóval, hallgatással, vagy épp egy kis figyelemmel?

---

Fohász az Esztelneki Madonnához:

Esztelneki Szűzanya,

aki hűségesen őrizted Fiad szavát szívedben,

taníts minket is hallgatni, megőrizni és továbbadni Isten élő igéjét!

Segíts, hogy a plébániai közösségünk ne széthúzásban, hanem testvéri szeretetben éljen,

és nagyböjti utunkon közelebb kerüljünk Jézus húsvéti győzelméhez. Ámen.

---

6. Útravaló gondolat

Isten közel van – de én közelebb lépek-e hozzá?

„Az igen, ami tovább él bennem” - Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata és „Esti Imája”

Egy nap, amelyet Mária „igen”-jének fényében éltünk végig, most csendesen véget ér. Talán volt ma egy pillanat, amikor megsejtettünk valamit Isten akaratából. Talán volt egy kis „igen”, amit ma ki tudtunk mondani: egy türelmes szó, egy elhalasztott panasz, egy csendes imádság, egy segítő gesztus. Nem volt látványos, de szívből jött. És ez a legfontosabb.

Mária ma este is tanít: Isten nem a nagy szavakat, hanem a hűséges szívet keresi. Az ünnep nem ér véget, csak átalakul: most az a feladatunk, hogy Mária lelkületével zárjuk le a napot, és holnap is az ő bátor bizalmával induljunk tovább.

Elalvás előtt érdemes megkérdezni magunktól:

👉 Mi volt ma az én „igen”-em Isten felé?

👉 És hol hagytam ki a lehetőséget, hogy válaszoljak neki?

Holnap új nap, új lehetőséggel. De ma este még egyszer megállunk, és Mária szívvel imádkozunk.

---

Esti ima – Mária csendes hűségével

Istenem,

köszönöm ezt az ünnepet,

amely újra emlékeztetett:

egy egyszerű, tiszta szívből kimondott „igen”

meg tudja változtatni a világot.

Ma én is próbáltam válaszolni Neked,

tettekben, gondolatban, csendben.

Talán nem volt tökéletes,

de szerettem volna Veled lenni.

Most, amikor elcsendesedik a világ,

szívemet Máriához kapcsolom,

és vele együtt mondom:

„Legyen meg a Te akaratod.”

Adj nyugalmat,

és ébreszd fel bennem a vágyat,

hogy holnap is Veled kezdjek,

Veled járjak,

és Neked mondjak újra „igent”.

Ámen.

---

Útravaló a csendhez:

Isten ma is elvetette a kegyelem magját – rajtam múlik, hogy holnap is kihajt-e.

Áldott, békés éjszakát kívánok Gyümölcsoltó Boldogasszony oltalma alatt!