Nem az áldozat számít, hanem a szív - Nagyböjti lelki-zarándoklat reggeli üzenete

 3. nagyböjti hét szombat

Vannak napok, amikor egyszerűen elfogy az erőnk. Elfáradunk az emberek viselkedésétől, a közönytől, a rosszindulatú kritikától, az igazságtalanságtól, a hamis vádaskodásoktól, a mások által okozott sebektől…

Mihez nyúlok, ha minden összedől körülöttem? Mikor utoljára komolyan fájt valami, és összetörten álltam Isten előtt – mit kértem Tőle? Gyógyulást? Megoldást? Megértést?

Ózeás próféta szavaiban (Oz 6,1–6) ma a megtört ember sóhaját halljuk: „Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz!”

A Nagyböjt egy ilyen visszatérés ideje. De vajon mit jelent valóban „visszatérni”? Elég a külső vallásos szokások gyakorlása? Isten valami sokkal mélyebbre hív – a szívünkig. Vajon kész vagyok engedni, hogy az ő szava újjáteremtsen belülről?

Vajon ez a SZÓ még képes átformálni az életünket, gyógyítani a szívünket, helyreállítani a megtört kapcsolatokat?

A mai nap arra hív, hogy ne kifelé tekintsünk válaszokat keresve, hanem befelé. Térjünk vissza az Úrhoz, aki nem elutasít, hanem gyógyít – ha engedjük neki.

„Irgalmasságot akarok, nem véresáldozatot, Isten-ismeretet inkább, mint égőáldozatokat.” (Oz 6,6)

A mai ige arra tanít, hogy az Isten nem bosszúálló bíró, hanem gyógyító Atya. Nem véres áldozatokat, hanem szerető szívet, irgalmas lelkületet kíván tőlünk. Nem az számít, hogy hány imát mondtunk el, hanem az, hogy hogyan bánunk egymással, milyen szívvel közeledünk a testvéreinkhez, hogyan gyakoroljuk a megbocsátást.

A választott nép külső áldozatokat mutatott be, de szívük távol maradt Istentől. Viszont Istent nem a formaságok érdeklik, hanem az, hogy valóban ismerjük Őt, bízzunk Benne, és irgalmas szívvel legyünk mások iránt.

Ez az üzenet ma is érvényes: a vallásosságunk nem lehet üres szokás, hanem szívből jövő kapcsolat. Különösen ott, ahol nehéz: a saját közösségünkben, a családban, a munkahelyen. Ott, ahol irigység, széthúzás, rágalom él – ott hív Isten az irgalomra és az újrakezdésre.

Mit tehetek ma másképp?

A nagyböjti időszak nem az ujjal mutogatás ideje, hanem a szív átrendezésének, megtisztításának ideje. Ne csak kívülről gyakoroljuk hitünket, hanem engedjük, hogy Isten Szava belülről alakítson át!

Talán van valaki, akit kerülsz, akitől elfordultál, mert megbántott, mert rossz híredet kelti, mert ezáltal megbotránkoztat másokat veled kapcsolatosan s igy hiteltelené teszi a szent ügyet, amit képviselsz… ha valakiben csalódtál – vidd ezt az érzést Isten elé, és kérd tőle a gyógyulást.

Ma hozd meg a döntést: imádkozol érte, nem szólsz vissza, nem terjeszted tovább a rosszat, hanem irgalmas leszel, mint az Atya. Ez a lelki áldozat sokkal kedvesebb Istennek, mint bármilyen külső cselekedet. Igen, merj lépni a kiengesztelődés útján, legalább egy gondolattal, egy imával, egy jó szóval. A közösségi sebeink nem gyógyulnak meg maguktól, de egy-egy irgalmas lélek elindíthatja a gyógyulást.

Ne feledd: Isten nem a hibátlanságunkat várja, hanem a visszatérő, nyitott szívünket.

Ima:

Urunk Jézus Krisztus, gyógyító Ige, jőj és érints meg minket!

Adj nekünk bátorságot a megbocsátáshoz, alázatot a bocsánatkéréshez, és szelídséget egymás elfogadásához.

Szentlelked által újítsd meg közösségünket, hogy ne egymást sebző emberek legyünk, hanem egymás gyógyítói.

Égi Édesanyánk, Mária, vezess minket vissza a Szent Fiadhoz, hogy általa új életre kelhessünk! Ámen.

Útravaló gondolatok:

„Az Úr nem elítélni akar, hanem meggyógyítani minket – engedjük, hogy megtört szívünket átformálja!”

Ne feledd: „Isten a szívedet kéri, s nem mutatványokra vár.”