 |
| "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened." (Lk 15,18) |
A mai evangéliumi szakaszban (Lk 15,1-3.11-32) Jézus
egyik legismertebb példabeszédét halljuk: a tékozló fiú történetét. Ez az
elbeszélés az emberi lélek mélységeit tárja fel, három főszereplőjén keresztül
pedig bepillantást nyerünk az emberi gyengeség különböző formáiba és az isteni
irgalom nagyságába.
1. A kisebbik fiú – Az eltékozolt élet és a megtérés
A kisebbik fiúban sokunk magára ismerhet: merész,
kezdeményező, mégis meggondolatlan és felelőtlen. Az örökségét könnyelműen
eltékozolja, szabad életre vágyik, de végül csak nyomorúságot talál. Azonban
van benne valami különleges: az őszinte bűnbánat. Miután ráébred tévedésére,
nem marad a nyomorban, hanem alázattal visszatér az atyai házhoz.
Ez a történet emlékeztet arra, hogy bármilyen mélyre
is zuhanunk, mindig van út a megtéréshez. Az elveszett öröm akkor talál vissza
a szívünkbe, amikor őszinte vágyat érzünk a visszatérésre, és alázattal kérjük
az Atya bocsánatát.
2. Az idősebb fiú – A kötelességtudó, de keményszívű
testvér
Az idősebb fiú talán közelebb áll azokhoz, akik egész
életükben hűségesen szolgálják az Urat. Kitartó, szorgalmas, igazságos – de
szíve keménnyé válik, amikor testvére visszatér. Irigy és haragos, nem érti meg
az apa örömét.
Néha mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy ítélkezzünk
mások felett, amikor Isten irgalma túláradónak tűnik számunkra. A történet arra
tanít, hogy a keresztény élet nem az érdemek összegyűjtése, hanem az irgalom
közössége. A megtérés felett érzett örömöt nem szabad elhomályosítani az
önigazultsággal és az irigységgel.
3. Az apa – Az irgalmas Atya
Az atya személye a történet igazi középpontja. Ő az,
aki feltétel nélkül szeret és mindig vár. Nem kérdez, nem vádol, csak örül a
visszatérő fiúnak. Az idősebb fiút is türelemmel szólítja meg, hogy megértse:
az igazi öröm nem az igazságosság kérdése, hanem az irgalom ünnepe.
Isten szeretete ilyen: mindig nyitott és befogadó. Ő
mindannyiunkat vár, függetlenül attól, hogy eltékozoltuk-e az örökségünket vagy
egész életünket a szolgálatban töltöttük. Az Atya számára egyformán fontosak
vagyunk, és irgalmával mindannyiunkat átölel.
Az elveszett öröm megtalálása
Ez a vasárnap arra hív, hogy gondolkodjunk el saját
életünkön. Vajon mi hol állunk a történet szereplői között? Érezzük-e a
kisebbik fiú megtérésének örömét? Vagy talán az idősebb fiú keményszívűsége
bujkál bennünk?
Bárhogy is legyen, a történet végső üzenete világos:
Isten szeretete határtalan, és minden elveszett öröm újra megtalálható az Ő
irgalmas karjaiban. Engedjük meg, hogy az Atya öröme újraélessze szívünket ezen
a nagyböjti vasárnapon, és vegyünk részt az irgalom ünnepében!
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése