3. nagyböjti hét csütörtök
A nap végén érdemes csendben megkérdeznünk magunktól:
Ma hallgattam-e Isten szavára? Megéreztem-e közelségét a feladataim közben, a
másik emberben, egy váratlan helyzetben? Volt-e pillanat, amikor elnémítottam
magamban a zajt, hogy Ő szólhasson?
És ha nem voltam kész figyelni, ha elfordultam tőle, akkor sem kell elcsüggednem. Mert a mi Istenünk újra és újra megszólít, és nem fárad bele abba, hogy közeledjen hozzánk.
A nap végén ne félj elcsendesedni előtte, és így szólni: „Uram, szólj, mert
hallgat a te szolgád.” Holnap új lehetőséget ad, hogy jobban figyeljünk,
bátrabban éljünk, őszintébben szeressünk.
Esti ima – az Esztelneki Szűzanya közbenjárásával
Urunk, mennyei Atyánk,
köszönöm Neked ezt a napot,
a csendet és a szót,
a próbákat és a kegyelmeket.
Ha ma hallgattam Rád,
és megvalósítottam, amit sugalltál –
legyen érte hála Neked.
Ha viszont süket maradtam a hangodra,
ha elutasítottam a szeretet lehetőségét,
kérlek, bocsásd meg nekem.
Esztelneki Szűzanyánk,
te, aki hűségesen figyeltél Istenre,
taníts minket is nyitott szívvel élni.
Kérd számunkra a kegyelmet,
hogy ne csak hallgassuk az igét,
hanem életünkké váljon az.
Most pedig Rád bízom magam, Uram,
az álmaimat, a gondjaimat, az egész létemet.
Őrizd meg testemet, lelkemet –
és holnap újíts meg, hogy jobban szeresselek.
Ámen.
Útravaló éjjelre:
Az Isten szava ma is elhangzott – holnap rajtam múlik, hogy élet lesz-e
belőle.
Áldott, békés, Isten jelenlétével átszőtt éjszakát kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése