Szt. Antal kilenced – Élő hit 3. rész Esztelnek - hanganyag

Minél elevenebb, élőbb valakinek a hite, Isten annál inkább belép az életébe, mígnem mindene lesz, élete egyetlen nagy valósága, akiért érdemes élni, akiért érdemes minden áldozatot meghozni, miként tette Ábrahám is.
...

Jól csak a szívével lát az ember... Imre atya írása

Ez „az ember“ nem hagy nyugton...

Sok könyvben olvastam, hogy nem az volt, akinek tartották, és sokszor ma is tartják.

Számtalanszor átéltem, hogy egyeseknek megnedvesedett a szemük, ha csak a nevét hallották. Mások, ha abba a Könyvbe beleolvasnak, amelyet Róla írtak, azt mondják, olyan, mint egy szép mese...

Én „tovább” olvasok.

Nem annyira a tudományra figyelek, hanem Rá.

És, ha nyitott szemmel olvasok, akkor egy olyan „emberre” találok, aki kortársaival valami utánozhatatlan módon tudott beszélni: finoman és melegszívűen, megértően, de egyértelműen, kihívóan, mélyenszántóan és radikálisan.

Rámutatott a romlásnak induló életre, de jóságosan eltakarta az emberi - belátott és megbánt - gyengeségeket.

Elvonta az embereket a felszínes élettől, és az élet mély vizeire evezett velük.

Mindig meglepte őket. Mindig valami olyat tett, vagy mondott, amire rácsodálkozhattak.

Ő volt az Élet Barátja, sőt azt is mondhatnám, hogy Ő volt az Élet Szerelmese.

Félreértették, pedig egyedül ő ismerte az Életet.

Üldözték, mert másokat szabaddá tett, és nem engedte, hogy valami vagy valaki is rabszolgasorsba döntse őket.

Gyűlölték, mert – és ez volt Benne a forradalmian új! – összehasonlíthatatlanul tudott szeretni, és szeretete állandó szemrehányás volt minden tettetett vagy szűkkeblű szeretetnek.

Megölték, mert azt mondta, hogy Ő Isten Fia, és hogy mi is azok vagyunk. De ez nem tetszett azoknak, akik az emberben csak „véletlen terméket” látnak.

Végül olyan nagy volt az irántunk való szeretete, hogy még a sírból is fölkelt, hogy ezzel bizonyítsa: Minden, amit Istennel, a világgal és az élettel kapcsolatban mondott nekünk, az igaz! Ez a pecsét rá!

Ez a názáreti „ember” ma sem hagy nyugodni.

Noha hosszú éveken át művelem a tudományokat, néha azt kérdezem: Milyen kár, hogy csak az értelmünket műveljük, de a szívünket nem! Pedig jól csak a szívével lát az ember!

Ezt Ő is bizonyítja! Hisz a sírig tartó, sőt azon túlmutató szeretetéről kétezer éve nem szűnt meg beszélni az ember...

Azt kívánom, minden kedves Hívemnek és Olvasómnak, hogy őt se hagyja nyugton a Feltámadott, s ragyogja be örömhírével a szívét!

Stuttgart, 2014. Húsvétján

Szentté avatás ECHOTV

Kivé akarsz válni?

A legszebb ajándék (motivációs film)

Búzaszentelés - Esztelnek - 2014

A-tól z-ig: minden a két új szentről

Ferenc pápa vasárnap szentté avatja XXIII. Jánost (1958–1963) és II. János Pált (1978–2005). Íme minden arról, kik voltak ők. 9.45-től percről percre követjük a római eseményeket.

Europress/AFP

XXIII. János – Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én született egy Bergamóhoz közeli faluban, sokgyermekes parasztcsaládban. 1904-ben szentelték pappá, ezután a bergamói püspök titkára lett, e minőségében járt 1912-ben Magyarországon, a látogatás emlékét őrzi a pesti ferences templom. Az első világháborúban tábori pap volt, 1925-ben bulgáriai, majd 1935-től törökországi és görögországi apostoli delegátus lett.

Zsidók tízezreit mentette meg

A második világháború kitörése Isztambulban érte, a világégés alatt mintegy 25 ezer európai zsidó köszönhette neki életét, mert vízumot állított ki nekik Palesztinába, vagy keresztlevelet adott nekik, eltekintve attól, hogy ténylegesen megkeresztelkedjenek...

Bucsy Levente teljes írása itt olvasható

Barka - Jan Paweł II, lengyel és magyar felirattal

Az Isteni Irgalmasság – Húsvét 2. vasárnapja - „Én Uram, én Istenem!” - hanganyag

A hitnek és a szeretetnek legveszedelmesebb ellensége a kétely: a furdaló kérdés, vajon a föltámadással kapcsolatos hit nemcsak áltatás és önámítás. Ilyenkor az okoskodás, a bizonyítás sem segít tovább, mert ezekbe is belemar a kételkedés. Csak, egy nagy, mindent megmásító élmény számít, mégpedig az, ha az isteni Irgalmasság maga nyilatkozik meg, s érezteti szerető, értünk aggódó jelenlétét életünkben.

.

Az Isteni Irgalmasság – Húsvét 2. vasárnapja - „Én Uram, én Istenem!”

A világ összes katolikus templomában húsvét második vasárnapján az Isteni Irgalmasságot ünneplik. Az egyház legfiatalabb ünnepe ez, hiszen Boldog II. János Pál pápa, akit éppen ma iktatnak a szentek sorába, tizennégy évvel ezelőtt, 2000. április 30-án rendelte el ezt az ünnepet, hogy az irgalom a harmadik évezred útja legyen.
Az ünneppel kapcsolatban érdemes idéznünk Jézus szavait, melyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvashatunk: „Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére”. Ennek következtében az Irgalmasság vasárnapján teljes búcsú nyerhető a szokásos feltételek mellett.

A hitnek és a szeretetnek legveszedelmesebb ellensége a kétely: a furdaló kérdés, vajon a föltámadással kapcsolatos hit nemcsak áltatás és önámítás. Ilyenkor az okoskodás, a bizonyítás sem segít tovább, mert ezekbe is belemar a kételkedés. Csak, egy nagy, mindent megmásító élmény számít, mégpedig az, ha az isteni Irgalmasság maga nyilatkozik meg, s érezteti szerető, értünk aggódó jelenlétét életünkben.
Boldog II. János Pál pápa, akit épen ma, az Isteni Irgalmasság vasárnapján iktatnak a szentek sorába, azt írja: „Az irgalomban gazdag Isten” kezdetű enciklikájában, hogy a húsvéti misztérium magába foglalja az isteni irgalom teljes kinyilatkoztatását. Vagyis annak a szeretetnek a kinyilatkoztatását, amely erősebb a halálnál, és hatalmasabb a bűnnél és mindenfajta rossznál… Amely felemeli az embert a legnagyobb bukásokból, és kiszabadítja a legnagyobb kételyekből és veszedelmekből is. (96. pont)
A mai evangéliumi szakasz egyik főszereplőjét, Tamás apostolt jobban kínozta a Krisztus föltámadásával kapcsolatos kétely, mintsem a többiek megérthették volna, talán Jánost kivéve. Hiszen Tamás volt az, aki a habozó apostoloknak annak idején odakiáltja: „Menjünk mi is, hogy meghaljunk Ővele!”, amikor Jézus nekivág a jeruzsálemi útnak, amely a biztos halálba vezetett. És Jézus nem hagyta magára a kételkedés pillanataiban: Sebét odamutatta neki, hogy a kételkedés sebei begyógyuljanak.

A mai evangéliumi rész, amely beszámol a bűnbánatszentségének az alapításáról is, Tamás apostol két kijelentésére épül: „…én nem hiszem, hacsak nem látom!” (Jn 20,25) és nyolc nappal később „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28). Azonnal észrevesszük a két felkiáltás közti ellentétet. Az első a hitetlenség, pontosabban, a kételkedés megnyilvánulása, a második az Újszövetség egyik legszebb hitvallása.
Emberileg mindenképpen érthető Tamás apostol kételkedése. Megérkezik a többi apostolhoz, akik azzal fogadják, hogy látták az Urat. Lelkesen elmondják neki, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal. Az apostolok szinte büszkék a hitükre. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ők is csak azért hisznek, mert Jézus megmutatta nekik a kezén és az oldalán a keresztre feszítés sebeit. Tamás sem akar többet, mint amit apostoltársai átéltek. Látni szeretné az Urat és megérinteni sebeit.
Amikor Tamás megfogalmazza válaszát, nem zár be minden ajtót, nyitva hagyja szívét a hit előtt, mintha csak azt mondaná, akkor fogom elhinni, ha nekem is személyes tapasztalatom lesz róla, majd ha én is találkoztam a föltámadt Jézussal. 
A keresésnek ez a bizonytalansága azt hiszem mindannyiunkban jelen van, vagy jelen volt. Mi is találkozni szeretnénk Jézussal, mi is meg szeretnénk érinteni őt, beszélni vele, mélyebben szeretnénk hinni benne!
Nem csoda, hogy Tamással is megtörtént, ami megtörtént, a kétely fölébredése, Jézus föltámadása kapcsán. Mert a feltámadásban, és egyáltalán az istenhitben olyan dologról van szó, ami nem értelmünk tevékenységének eredménye, nem emberi okosságunktól függ. Isten és a feltámadt Krisztus hitére nem juthatunk el úgy, hogy hosszasan gondolkodunk a dologról érveket és ellenérveket felsorakoztatva, s végül megállapítjuk azt, hogy Istennek léteznie kell, s hogy Krisztus feltámadt.
Az istenhit Isten ingyenes ajándéka, Isten kegyelme, amit nem lehet kiérdemelni. Kérni lehet, de az ember nem teljesítményei, cselekedetei alapján kapja meg, hanem egyedül Isten szeretetéből kifolyólag. Éppen ezért Tamás hitetlensége, ha úgy tetszik logikus, hiszen Jézus első megjelenésekor, mikor nem volt Tamás közöttük, a társai elbeszélése alapján olyan dologban kellett volna hinnie, amit előtte az emberek soha nem tapasztaltak meg a történelem folyamán: hogy egy agyonkínzott, kivégzett ember magától feltámad. Neki nem adatott meg még a hit ajándéka akkor.

Amikor egy héttel később újra megjelenik az apostoloknak a feltámadt Jézus, azonnal Tamáshoz fordul, hogy válaszoljon annak kételkedésére. A dicsőséges Isten újra leereszkedik, isteni irgalmasságát helyezi előtérbe, és a saját emberi szintjén szólítja meg a kételkedő embert. A találkozás és a megtapasztalás, a sebhelyek megérintésének lehetősége felébreszti a hit pislákoló lángocskáját, és eleven tűzként csap fel az őszinte hitvallásban: én Uram, én Istenem!
Ez a vallomás túllép az emberi gondolkodás határán: Tamás Urának, Istenének ismeri el Jézust, akit eddig csak emberként tapasztalt meg. Pontosan azt ismeri el Jézusban, ami hitünk lényege, hogy Ő valóságos Isten és valóságos ember. Tamás embert lát maga előtt, de az Istent vallja meg. Vagyis ez az érintés, ez a tapintás belső, értelmi, és a kegyelem sodrásába került létfontosságú érintkezés lesz. De nemcsak megpillantja Jézus igazi kilétét, nemcsak magáénak vallja, hanem kifejezi apostoltársainak, hogy most már ő is hisz.
Tamás hitvallása egyben a legmélyebb szeretet megnyilatkozása is, hiszen nemcsak fölismeri Jézust, hanem magáénak is vallja: „Én Uram, én Istenem!” Ez az „én Uram” kifejezés a legszorosabb kapcsolatot jelenti Jézus és Tamás között, mert én Uram, egy zsidó szájából a teremtő Istent, az Örökkévalót jelenti, aki a nemlétezésből hozta elő szerető akaratával az embert. Hogy micsoda mélységeket takar ez a vallomás, azt Tamás majd vértanú halálával mondja ki véglegesen Jézusnak az Egyház színe előtt.

Másodszor, nem kevésbé fontos esemény, hogy Jézus Tamást beiktatja a föltámadást tanúsító apostolok közé. Ezzel új módon teszi őt a közösség részévé. Érdemes megfigyelnünk Szt. János evangélista megjegyzését: amikor az Úr először jelent meg az apostoloknak, Tamás nem volt velük és nem is hitt nekik. Ebből a megjegyzésből kiérződik, hogy távol lenni ettől az apostoli közösségtől annyi, mint távol lenni az igazi húsvéti hittől, mint ahogy teljes húsvéti hitre jutni csak ebbe a közösségbe beiktatva lehet, amint Mária Magdolna, vagy az emmauszi tanítványok és jelen esetben Tamás példája is mutatja, akik az apostolok közösségében érik el a hit teljességét.

Ne feledjük, Jézus azért halt meg – ahogyan Szt. János evangéliuma mondja – hogy Isten szétszóródott fiait egybegyűjtse. Egyházat alapítva: szent vére áldozatából fakadó bűnbocsánattal, a húsvéti megjelenésekben.
Amint láthatjuk az evangéliumokban, az Úr Jézus feltámadása után, meghitt, személyes találkozások egész sorát nyújtja követőinek, s ezeket mindig a nyolcadik napra, vasárnapra, időzíti. Ezzel mintegy előkészíti a születő közösséget, hogy hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra, a közösségben tapasztalják meg követői az Ő jelenlétét. A közösségben, amelyet az apostolok Krisztustól vett tanítása és a kenyértörés tart össze.
S az apostolok, akik a közösségben tapasztalták meg a Föltámadt Krisztus jelenlétét, akik a közösségben jutottak el a húsvéti hitre, nagyon fontosnak tartják a közösség építését, újabb közösségek alapítását, mert így akarnak lehetőséget biztosítani, az igehirdetés és a kenyértörés által, másoknak is a föltámadt Úrral való találkozásra, az Ő jelenlétének a megtapasztalására.
Valamiképpen ezt munkálta, ezt tartotta fontosnak, a ma szentté avatandó nagy pápa, II. János Pál is, pápasága alatt. Ezzel kapcsolatosan mondotta Benedek pápa: „A világban II. János Pál pápa beszédei, személyisége, jelenléte, meggyőző ereje újfajta érzékenységet teremtett az erkölcsi értékek és a vallás szerepének fontossága iránt. Hihetetlen mértékben megnövekedett Róma püspökének jelentősége. A különbözőségek és annak ellenére, hogy nem ismerik el Péter utódjául, mégis minden keresztény elismerte, hogy ő a kereszténység szóvivője a világban. Senki más nem tud úgy beszélni a kereszténység nevében, és nem tud oly erőteljesen hangot adni a keresztény világ aktuális megnyilvánulásainak. A nem keresztények és más vallások számára is ő lett az emberiség nagy értékeinek szóvivője. Képes volt megteremteni a párbeszéd légkörét a különféle nagy vallások között, és felébreszteni a világ iránti közös felelősség érzését…
Képes volt felkelteni az ifjúságban a Krisztus iránti lelkesedést. Valódi újdonság volt ez, csakis egy ilyen különleges karizmával megáldott ember volt képes lelkesedést kelteni a fiatalokban Krisztus, az egyház és a komoly értékek iránt. Az egyházban újfajta szeretetet ébresztett fel az Eucharisztia iránt, új értelmet adott az isteni irgalmasság hatalmas voltának. Elmélyítette Szűz Mária tiszteletét, és ezzel bensőségesebbé, ugyanakkor hatékonyabbá tette az emberek hitét”- fogalmazott Benedek pápa nagy elődjével kapcsolatosan.

Íme ezt teszi Isten irgalma a kétkedő Tamással, II. János Pál pápával és minden kereső emberrel. A feltámadt Jézus újra és újra megjelenik napjainkban is, hogy akik nyitott szívvel keresik, megtalálják. Hitet akar ébreszteni minden emberben.
Ezért írja Szent János az evangéliumi szakasz végén, mintegy összefoglalva evangéliuma megírásának célját: „Ezeket megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne”. Mert az irgalmas Isten: „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen”. (Jn 3,16)

21 csodálatos tény, amit eddig nem tudtál II. János Pálról

 

1. Amikor még fiatalon szerepelt színdarabokban, szó szerint megmentette az egyik előadást fenomenális memóriájával

 

Mindannyian tudtuk, hogy II. János Pál rajongott a színművészetért és az irodalomért, még tinédzser korában is. Amit nem tudtunk azonban az az, hogy egyszer megmentett egy előadást hihetetlen emlékezőtehetségével.

Az egyik szereplő két nappal az előadás előtt kiesett. Gondolom, akkoriban még nem voltak beugrószínészek.

De semmi probléma: a fiatal Karol mindent megragadó elméje alapvetően magába szívta minden egyes szereplő sorait a próbák során. Felajánlotta, hogy elvállalja a szerepet ráadásként. A shownak mennie kell!

2. Amikor kempingezni volt a fiatalokkal, Csűrcsavar leveleit olvasta a tábortűz körül

 

Sokan tudjuk, hogy Wojtyla atya szeretett időt tölteni a szabadban a fiatalsággal plébános korában és egészen végig bíborosként is. A kirándulások titkosak voltak, mert az ilyen jellegű kimozdulásokat a kommunista hatalom tiltotta. Kajakoztak, kenuztak, hegyet másztak és gyakran ünnepelték meg a Szentmisét egy felfordított kenun.

És nyilvánvalóan a tábortűz körül dicsőítéseket énekeltek és olyan könyvekből olvastak fel, mint C.S. Lewis klasszikusa, Csűrcsavar levelei, amely 1942-ben lett kiadva.

3. A kommunisták ironikus módon akarták, hogy ő legyen Krakkó püspöke

 

A kommunista kormány bár engedte, hogy az Egyház Lengyelországban a saját jelöltjeit nevezze meg püspöknek, ha üresedés lép fel, ragaszkodtak ahhoz, hogy elutasítsák azokat a jelölteket, akiket nem szívleltek.

Egészen addig vétózták meg a jelölteket, amíg nem érkezett el a kedvencük: Karol Wojtyla.

Kínos pillanat az, amikor az ember, akit te választottál, pápa lesz, és azután visszatér Lengyelországba, hogy ledöntse a kommunizmust. Valószínűleg a történelem legdurvább alábecsülése. 

A folytatás az "Istenről, vallásról, életről, emberről" - oldalon olvasható

Te győzd le a rosszat jóval - Szent György búcsú Esztelneken - hanganyag

Hosszú szünet után, újra megünnepeltük Esztelneken, ferences templomunk védőszentjének, Szent Györgynek az ünnepét.
Az ünnepi szentmise délután 6 órakor vette kezdetét. Meglepetésszerűen sokan voltak jelen a hívek közül is: gyerekek (ministránsok és a Szent Rita napközi otthon gyerekei) fiatalok és felnőttek egyaránt, bár korábban nem csaptunk nagy „reklámot” neki. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka Csíksomlyóról, fr. Erik, a kegytemplom igazgatója volt és igehirdetését a ma is aktuális Szent Pál-i felszólításra alapozta: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12, 21). Mindezt Szent György életéből vett történetekkel támasztotta alá.

30 dolog, amiről jó tudni a szentté avatás előtt

2014. április 23., szerző: Bucsy Levente

 

Europress/AFP

Miért fontos nekünk a vasárnapi szentté avatás? Mit tett a Szentszék és II. János Pál pápa a nemzetközi, vallásközi vagy „gondolatközi” kapcsolatokért, vagy épp a rendszerváltozásért? Négy „JP II-szakember” négy különböző tudományterületről osztotta meg az általa fontosnak tartott gondolatokat – a Magyar Külügyi Intézet konferenciáján.

A második legaktívabb diplomácia – Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő, Külügyminisztérium

1. A Szentszék nem ugyanaz, mint a Vatikán; előbbi a pápa személye és apparátusa, utóbbi az igazgatásában, „tulajdonában” lévő állam. A Szentszék egy szuverén résztvevője a nemzetközi diplomáciának, a Vatikán pedig egy másik.
2. A Vatikán részt vesz külképviseletein, nunciatúráin, valamint a pápa tanításán keresztül a nemzetközi kapcsolatok alakításában.
3. Diplomáciai célja, hogy gondját viselje az egyetemes egyháznak, és világi kapcsolatain keresztül mindenütt jelen legyen.

A folytatás itt érhető el.

Szent Antal kilenced – Élő hit 2 rész - Hanganyag

A valódi hitre jutás mindig egy bizonyos rejtett, belső lelki folyamat, amely az egyéniségtől függően hosszabb vagy rövidebb ideig tarthat, de mindenképpen egy bizonyos lelki átalakulás, és nem felületes, pillanatnyi misztikus esemény vagy élmény, mint amilyen volt a virágvasárnapi tömeg magatartása.

Szent György búcsú Esztelneken

Esztelneki ferences templom képe

24-én, Csütörtökön van templomunk védőszentjének, 

Szent György vértanúnak az ünnepe, 

 bár a korábbi években Esztelneken nem szokták megülni, mégis arra kérjük a kedves testvéreket, hogy minél többen jöjjünk el és könyörögve kérjük égi pártfogónk közbenjárását településünkért. 

A szentmise előtt, ½ 6-tól megtartjuk a betegekért felajánlott szentségimádásunkat, a kilenced 9-ik alkalmával.

Az Ünnepi szentmise délután 6 órakor kezdődik. Főcelebránsa és ünnepi szónoka fr. Urbán Erik, a Csíksomlyói pápai kis-bazilika templom-igazgatója lesz.

Húsvéti Csendélet Esztelnekről

Húsvéti Csendélet Esztelnekről

Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek... Húsvéthétfő - hanganyag is

Esztelnek - ferences templom

„Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket… ,,Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.''
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket”.

A föltámadt Üdvözítő arra szólítja fel az asszonyokat, hogy siessenek, vigyék hírül…a sir őrei is hírül adják a főpapoknak a sírnál történteket...
A hír érdekes dolog: valami olyan tájékoztatás, ismeret, adat, ami érdekel egyeseket, vagy többeket, esetleg sokakat. Egyik már tudja, de a másik még nem. Nagyon izgató, kellemes, bizsergető érzés továbbadni. Ha igazán általános érdeklődésre tarthat számot, és érdekes, fontos dolog, akkor nagyon gyorsan terjed. "Képzeld, mit hallottam... Nahát, ki hitte volna...", és már szárnyra is kapott. Nincs akadály, távolság, a rádió, televízió, internetnek, facebooknak köszönhetően! Értéküket, súlyukat tekintve a hírek igen eltérőek lehetnek: a jóízű, vagy szaftos pletykáktól kezdve, üzleti, vagy egyéb javakkal kapcsolatos dolgok, de néha élet-halál kérdése lehet, hogy időben értesüljünk valamiről. Lehetnek jó vagy rossz hírek, szenzációk. Manapság sajnos az utóbbiak rendszeresen elborítanak bennünket a Tv. Képernyőjének, az internetnek jóvoltából: természeti katasztrófák, közlekedési szerencsétlenségek, robbantás..., meggyilkolták, megfagyott, elrabolták... Néha pozitív kicsengéssel: életben maradt...!
Híradás volt annak idején az is, hogy Jézus holttestét nem találták az asszonyok a sírban, ahová temették, s miközben siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak, útközben megjelent nekik és arra kérte őket: „Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem”. A hír lényege persze az, hogy Ő föltámadt.
Azért jött az emberek közé, hogy meghirdesse Isten Országának örömhírét, de megölték. Úgy látszott, hogy győztek az ellenséges erők: akkor és ott a farizeusok és zsidó főpapok hatalomféltése, meg nem értése, a felbőszített tömeg kegyetlensége. És lám, nem ezzel fejeződött be Jézus története. Egy ezek fölött álló hatalom: az Isten jósága és szeretete egyszerűen túllépett minden rossz, sötét és gonosz erőn. Legyőzte a halált.
Mit jelent Jézus föltámadása? Azt, hogy az a keresztre szögezett ember isteni életben részesült. Hogy a sírból eltűnt testen megkezdődött az univerzum átistenülése. Hogy a létezés minden képzeletet meghaladó borzalmasságából ajtó nyílik Isten szerető szívéhez - és az élő, föltámadt Jézus ez az ajtó. Hogy a lándzsadöféssel, amely Jézus mellkasát átverte, Isten átszegezte az ember bizalmatlanságát és rettegését. Jézus föltámadásával az Isten iránti gyermeki bizalom új dimenzióba lépett. Isten természetfeletti boldogsága végérvényesen behatolt az ember világába. A föltámadt Jézus jelenlegi, immár örökké tartó állapota egyszerre tartalmazza az ember keresztre-szegzettségét és azt a végleges, visszavonhatatlan és korlátozhatatlan dicsőséget, amely egyedül Isten sajátja. Ezt még a főpapok sok pénze sem akadályozhatja meg.
Igen, Krisztus Urunk feltámadása hitünk és reménységünk alapja. Ezzel ugyanis bebizonyította, hogy Ő valóban az Isten Fia, akiben bízhatunk. Ezért követhetjük őt nemcsak földi életünkben, hanem dicsőséges feltámadásában is.

Ez a hír ma is hír. Hiszen vannak, akik egyáltalán nem hallottak róla, mások nem hiszik el, s van, aki elvileg elhiszi, de az életében nem érvényesül ennek a hite. Manapság egyre inkább elönt minket a kétség, a pesszimizmus a sok rossz, negatív hír láttán, hallatán. Az életben nem érvényesül az igazság, és a jó szándék valahogy mindig alul marad. Általános az a vélemény, hogy az emberiségnek nincs jövője. Az önzés, a pénz, az erőszak győz, s ez előbb-utóbb valami totális katasztrófához vezet.
Pedig a hír igaz! Isten ma is szerető Atyánk. Saját képére teremtette az embert: mindenkiben ott él egy szikra az Isten szeretetéből. Csak az a kérdés, engedjük-e, hogy ez a szikra lángra lobbantsa az életünket?

Hogyan lehet, hogyan érdemes ezt az életbevágóan fontos hírt továbbadni? Hát semmi esetre sem erőszakkal. Az ember választási lehetőségét Jézus maga is tiszteletben tartotta. Senkit sem kényszeríttet, még közvetve sem. Életével tanított. Nekünk is ez a dolgunk. Csak annak lehet hinni, akinek a szavai mögött az élete is ott áll. Élj úgy, hogy rákérdezzenek: mi a kiegyensúlyozott, derűs életednek a titka? És bizony az elég érdekes is manapság, ha valakit nem a pénz, a kényelemszeretet, az élvezet-, és hatalomvágy, a reklámok sugallta pazarlás mozgat, hanem egy másik értékrend.
Sose felejtem el azt a kis történetet, amit első állomáshelyemen egy asszony mesélt az egyik negyedik osztályos hittanosomról és kiscserkészemről: megkérte, hogy vásároljon neki kenyeret. A gyerek el is ment, majd hozta a kenyeret, és illedelmesen átadta a visszajáró pénzzel együtt. A asszony kedveskedni akart és azt mondta, hogy tartsa meg a visszajárót, s majd vásároljon rajta egy csokit. A válasz: köszönöm, de nem kérem, mert ez volt ma a napi jótettem. Igen, létezik más érték rend, vannak, akik fontosnak tartják a jó tettek gyakorlását, csak ezeket nem verik nagydobra.

A feltámadt Jézus minden embert megszólít, mint a sírnál az asszonyokat, és nem maradhatunk vele szemben közömbösek: vagy hiszünk benne és követjük Őt, vagy ellene szegülünk hívásának, illetve küldő szavának: siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek… 
Nyilvánvaló, hogy senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy hívő keresztény legyen. De a szürke hétköznapok közepette tanúskodnunk kell azáltal, hogy komolyan vesszük hitünket és valljuk, hogy emberi problémáinkra is hitünk tanítása alapján találunk megoldást. Ha visszatekintünk kereszténységünk kétezer éves történelmére, akkor minden emberi gyarlóság ellenére egyértelmű, hogy az igazán hitük szerint élő keresztények mennyi jót tettek embertársaiknak, különösen az arra rászoruló árva, szegény, beteg és elhagyatott embereknek, az iskolákon, korházakon, árvaházakon és öregotthonokon illetve egyéb jótékonysági intézményeken keresztül. 
Amikor mi Isten Országát akarjuk építeni, akkor ezzel minden ember igaz javát akarjuk szolgálni, hiszen Isten Országának alaptörvénye a szeretet, a megbocsátás. 
Igazán örömteli dolog, ha ez a "más értékrend" feltűnik, s netán vonzó lesz más számára. És ezzel már terjed is a HÍR.
A feltámadás örömhíre, s még inkább a Föltámadott Krisztus segítsen mindannyiunkat, hogy a húsvét fényét tovább tudjuk sugározni egész életünkkel!

Látta és hitt! - Húsvét-vasárnap - hanganyag

.

 A mai napon, Húsvét első vasárnapján az evangélium két tanítványról számol be, akik a hét első napján, futva igyekeznek a sírhoz, miután tudomást szereztek arról, hogy azt üresen találta Mária Magdolna, aki vasárnap hajnalban meg akarta látogatni a helyet, ahová Jézust temették. Először a fiatalabb tanítvány érkezett a sírhoz, akit Jézus szeretett, ez János volt. Ő sokat tudott az igazi szeretet titkáról. Ehhez hozzátartozott Isten emberszeretete. Erről tudta, hogy ez nemcsak passzív jóakaratot jelent hozzánk emberekhez, hanem folytonos fáradozást, áldozatvállalást is értünk az üdvösség útján. Ezzel kapcsolatosan olvashatjuk a Zsidókhoz irt levélben, hogy Krisztus, „mint a jövendő javak főpapja jelent meg s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való. Nem is bakok vagy borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentjébe, s örök megváltást szerzett” (Zsid 9, 11-14). Krisztus már nem állat áldozatott mutatott be, hanem saját magát áldozta fel. Krisztusban Isten vált áldozattá. Az Újszövetség kezdetén nem az ember mutat be áldozatot Istennek, hanem Isten áldozza fel egyszülött Fiát az emberért. Az áldozat többé nem azt szolgálja, hogy lecsitítsa az istenséget, hanem az embert buzdítja arra, hogy ne legyen ellenséges Istennel és testvéreivel szemben. Kt. Az emberek egymás iránti szeretetét is az jellemzi legjobban, ha egymásért áldozatot is tudnak hozni, ha segítik egymást. A szeretett tanítvány érkezett először a sírhoz, de nem ment be, megvárta Pétert. „Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta az otthagyott gyolcsleplet és hitt”. Az üres sír látványa rögtön a hithez vezette őt. Aki igazán szeret, az többet lát és mélyebben lát, azt látja ami fontos és ami méltó a szeretetre. Az igazi valóság több mint, amit meg tudunk tapintani, amit meg tudunk mérni, és amit hallunk, vagy látunk. János számára, aki oly sokat tudott a szeretetről, elegendő az üres sir látványa ahhoz, hogy eljusson a hithez. Azonnal eljut ahhoz a felismeréshez, amelyről a Szentírás minden lapja beszél, és amire az Úr Jézus nyilvános működése alkalmával többször is utalt. Isten úgy szerette az életet, hogy azt túláradó mértékben teremtette meg. Isten úgy szerette népét, hogy annak rosszasága ellenére hűséges maradt hozzá. Isten a szeretet és az élet Istene. Ő nem azért teremtette az embert és a világot, hogy azután kiszolgáltassa újra a halálnak. Ő nemcsak a választott néphez tartja meg tűzön-vízen keresztül hűségét, hogy azután a nép kiemelkedő tagját, Jézus Krisztust elárulja, magára hagyja, hanem az újszövetségi választott néphez is hű. Szent Fia megtestesülése és kereszthalála a bizonyíték erre. János látott és hitt: ha Isten valóban Isten, akkor itt meg kellett mutatkoznia, hogy ő az élet és a halál Ura. A tanítvány számára, aki megértett valamit a szeretetből, az üres sír nem bizonyítéka ugyan annak, hogy Jézus feltámadt, de támogatást nyújt ehhez a hithez. Igen, az élet megtartotta jogait a halállal szemben. Isten szeretete győzedelmeskedik a hatalom és a gonoszság fölött. Jézus személyével kapcsolatban ez már igaznak bizonyult feltámadásával, számunkra pedig előkép. Ezt a feltámadást mi is remélhetjük. Kt. A két tanítványról szóló elbeszélésnek, amely feltámadási hitünkhöz kapcsolódik, van egy sajátos egyedi vonása, amely megéri, hogy kiemeljük. A középkorban ez a beszámoló egy különleges húsvéti játék alapjaként szolgált. Ebben két ember futott a templomon keresztül Péter és János szerepében. Aki Jánost képviselte, az nyerte meg a versenyt. Ez a résztvevőkben mosolyt, vidámságot, sőt nevetést váltott ki, amely összhangban volt a húsvét hangulatával. A János evangéliumban azt olvassuk, hogy a tanítványokat öröm töltötte el, amikor látták az Urat. (Jn 20,20) Aki hisz Jézus húsvéti győzelmében, az a világ gonoszságát és a halált is kinevetheti. A kereszténység az öröm vallása kezdettől végig, az első bontakozásának a pillanatától kezdve mindmáig. Már a betlehemi pusztában ezekkel a szavakkal adják hírül Jézus születését az angyalok a pásztoroknak: nagy örömet hirdetek ma nektek. A húsvét kiemelkedő módon is az öröm ünnepe. Nem véletlen, hogy a liturgia az alleluját köti össze húsvét ünnepével. Különleges dallammal énekeljük ilyenkor a szertartásban, és kimegyünk örömünkben az utcára is, azért, mert az az öröm, amit húsvétkor megélünk, nem fér be a templom, a házunk falai közé sem, meg kell osztani az egész világgal. Kt. Annak is mély értelmű jelentése van, hogy János evangéliuma megjegyzi, ugyan János ért előbb a sírhoz, ő gyorsabban futott, azonban megvárja Pétert, és őt engedi be először a sírbarlangba. Ez nem mellékes megállapítás, hanem teljesen szándékos. Péter az apostoli kollégium feje, utódai az egyház és a hit egységét fogják szolgálni. Ennek a krisztusi közösségnek fontos feladata lesz. Az egyesek nem elszigetelten fognak eljutni a hithez, hanem a hitközösség egészében. Ennek a későbbiekben is az a feladata, hogy segítse az egyént hitének megvallásában. Mindenki rá van utalva az Egyházra, amit itt most Péter képvisel. János tehát nem olyan hitet akar, amelyet egyénileg szerez meg, és egyéni elképzelése szerint gyakorol, hanem keresi a kapcsolatot a többiekkel, az egészhez akar kapcsolódni. Kétségtelen, mindenkinek egyéni feladata a hit és a látás, felnőtt korban ennek képviseletét nem lehet rábízni másra. Mindenkinek az a feladata, hogy megtalálja hitének személyes formáját. Azonban senki nem kezdi a nulla ponton ennek a feladatnak a megoldását. Mindenki bizonyos értelemben a hit „áramlatában” áll, és a hit különböző kifejezési formái veszik körül. Ez az áramlat, ezek a kifejezési formák mindenki számára előfeltételt, megalapozást jelentenek. Mindenki a nagyobb egészből, az Egyházból él és mindenkinek személyes hitét a nagy egésszel kell összhangba hoznia, ha szükséges, akkor annak megfelelően kell kiigazítania. Ehhez mindenképpen közvetítőre van szükség. Ha valaki rátalált a húsvéti hitre, akkor ismét az egyházra, másokra van utalva. Így a húsvét ünnepe alkalmat ad nekünk arra, hogy amikor nagy örömmel ünnepeljük Jézus győzelmét a halál fölött, arra is figyeljünk, milyen nagy jelentősége van a hívő közösségnek az egyén hitére. Kt. A mai evangélium Jánosról szól, aki Jézus feltámadásának tanúja, azonban a Feltámadottban való hitét hozzákapcsolja az egész Egyházhoz, amelyet itt Péter képvisel. Ezek az összefüggések arra a kérdésre irányítják figyelmünket, hogy mi keresztények mennyire segítjük egymás számára Jézus feltámadásának hitét, a belőle táplálkozó örömet, reménységet. Ennek legnagyobb jelentősége a családban van. Hogyan éli meg a keresztény család Jézus feltámadásának igazságát? Otthoni beszélgetések keretében, amelyekhez az evangéliumi beszámolók adhatják meg az indítást készek, képesek vagyunk-e beszélni a feltámadás tényéről, különösképpen gyerekeinknek, unokáinknak? A korábbi években, az ideit kivéve, jó volt látni, hogy a nagyheti szertartásokra, vagy nagyszombati szentsír látogatásra sok szülő és nagyszülő magával vitte gyerekét, unokáját is. A húsvét eseményének történeti igazsága mellett, jó a húsvéti örömről is beszélni. Mert nagypéntek tragédiájára húsvét vasárnap hajnala, a dicsőséges feltámadás következett, azaz Jézus győzelmeskedett a halálon, és ez a mi győzelmünket is jelenti a mulandóság, a halál fölött. Így Húsvét a mi számunkra győzelmi ünnep. Krisztus győzelme a halál fölött, Isten győzelme a fölött, ami rossz, ami szenvedés, ami félelemmel tölt el, ami korlátoz minket, a legteljesebb szabadság ünnepe. Ezért van az, hogy évről évre megújítjuk ezt a hitet és ezt az örömet, mert ennek minden napunkat be kell ragyognia, és ki kell tartania egész éven át. Kt. Az üres húsvéti sír és az ott hagyott gyolcsleplek láttán, az angyal híradása révén, és a Föltámadt Üdvözítő megjelenései által, a mi dicsőségünk és világosságunk is csak Krisztus lehet, az emberi testben is vakítóan felragyogó Isten, a Feltámadott!

Nagypénteken holló mossa két fiát

Istenem, Te megvizsgáltál... 138 Zsoltar

Íme, a Szeretet! – Nagypéntek - hanganyag

Az egyik magyar jezsuita, aki japánban élt, írta le a következőket: egy zárdában lelkigyakorlatot tartott a kedves nővéreknek. Egész héten a szeretetről beszélt, az Isten és az emberszeretetről. S miután befejezte a lelkigyakorlatot, akkor odamegy hozzá egy fiatal nővér, és azt kérdi: atya, kérem, mondja meg nekem mi a szeretet? Az atyát meglepi a kérdés, hiszen egész héten át egyébről sem beszélt, mint a szeretetről, most kezdje előrül az egészet? Nem kezdett el újra magyarázkodni, hanem a nővért oda vezette a kereszt elé, rá mutatott és így szólt: íme, a Szeretet! 

Mi nem élhetünk az Oltáriszentség nélkül – Nagycsütörtök - hanganyag

A francia forradalom idején tilos volt szentmisét bemutatni, szentmisén részt venni. Mintegy 30 hívő kérésére a pap mégis bemutatta a legszentebb áldozatot egy istállóban. A hatóság emberei tudomást szereztek erről és rajtuk ütöttek. Kérdőre vonták a papot: hogy mert a törvény ellen tenni? Nekem ez a legszentebb kötelességem – válaszolta a pap. Hogy mertek idejönni?- hangzott a hívek felé a kérdés. Egy ősz hajú, idős ember válaszolt: Értse meg, mi nem tudunk szentmise és szentáldozás nélkül élni.

Nagyhét: Íme, a Szeretet! – Nagypéntek

A nagypénteki szertartás egyik legszebb mozzanata a keresztleleplezése. A pap részletenként lebontja a leplet, háromszor mutat rá a keresztre és hív az imádásra, tiszteletre. Ez a szertartás nagyon fontos dologra figyelmeztet bennünket.
Először is arra, hogy nagypéntek a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb napja, az emberi gonoszság és gőg megnyilatkozásának a napja. A történelem folyamán az emberek rengeteg sok gonoszságot követtek el. Amennyi gonoszságot, amennyi kínzást csak ki tudott találni az ember embertársa ellen, azt mind felsorakoztatta ezen a napon Krisztus ellen is: az árulástól kezdve, tagadás, gúny, ostorozás, tövissel való koronázás, kereszthordozás, keresztre-feszítés, s végül a halott oldalának átszúrása.
Basileus Macedon görög császárról jegyezte fel a történelem, hogy egy alkalommal, udvari embereivel szarvas vadászatra ment. Azonban egy anyaszarvas, mely kicsinyét védte, rátámadt a császára, agancsaira vette és vitte magával. A kísérők közt volt egy, akinek megmaradt lélek jelenléte, vadászkésével elvágta a császár övét, amely beleakadt a szarvas agancsába. Így menekült meg a császár a súlyosabb balesettől. Azonban őfelsége nem tudta elviselni, hogy életét nem önmaga, hanem egyik alattvalója mentette meg, ezt nem tudta császári önérzetével összeegyeztetni, ezért megmentőjét perbe fogta, azzal vádolta, hogy gyilkos szándékkal közeledett feléje. Ennek az embernek életével kellett fizetnie, azért mert a császár életét megmentette.

Valami hasonló dolog történt nagypénteken is. A gőgös ember nem tudta elviselni, azt hogy az örök-kárhozattól való megmenekülést, az Istennel való kibékülést egyedül Krisztusnak köszönheti, ezért szembefordult jótevőjével, perbe fogta, hamis vádak alapján elítélte és keresztre feszítette őt.
Jó, ez akkor volt mondhatja valaki, nekem semmi közöm Jézus halálához. Azonban Krisztus haláláért nem vádolhatjuk csupán az akkori embereket, nem ítélhetjük el csak őket. Az ő haláláért minden idők embere felelős, amikor bűnt követ el. Még mi magunk is, amikor bűneinkkel eladjuk, mint Júdás, megtagadjuk, mint Péter, megostorozzuk, kigúnyoljuk, és keresztre feszítjük, mint a római katonák tették. Ezért kell bűnbánatot tartanunk, ezért kell bocsánatot kérnünk Jézustól, mert kereszt halálának mi is okozói vagyunk, hiszen az egész világ bűneit magára véve halt meg.

Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy Nagypéntek egyben a világtörténelem legkegyelemteljesebb napja, a bűntől való megváltás és a mennyország megnyitásának a napja, a vég nélküli Isten szeretet megnyilatkozásának a napja is. Ezen a napon vált valóra, amit Isten Jeremiás próféta által mondott: „Örök szeretettel szerettelek téged…”(Jer 31,3). Ezen a napon teljesedet be, az, amit Szent János evangéliumában olvashatunk: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).
Az egyik magyar jezsuita, aki japánban élt, írta le a következőket: egy zárdában lelkigyakorlatot tartott a kedves nővéreknek. Egész héten a szeretetről beszélt, az Isten és az emberszeretetről. S miután befejezte a lelkigyakorlatot, akkor odamegy hozzá egy fiatal nővér, és azt kérdi: atya, kérem, mondja meg nekem mi a szeretet? Az atyát meglepi a kérdés, hiszen egész héten át egyébről sem beszélt, mint a szeretetről, most kezdje előrül az egészet? Nem kezdett el újra magyarázkodni, hanem a nővért oda vezette a kereszt elé, rá mutatott és így szólt: íme, a Szeretet!

Hát ezért tiszteljük mi a szentkeresztet, ezért juttatjuk kifejezésre Nagypénteken hódolatunkat a szentkereszt előtt.
Igaz ez az a jel, amelynek sokan ellent mondanak. De ez nem lephet meg bennünket, hiszen már Szent Pál idejében a pogányok balgaságnak, a zsidók pedig egyenesen botránykőnek tartották a szentkeresztet. Míg Szent Pál az üdvösség jelének vallotta, és kifejezésre juttatta tiszteletét és hódolatát a kereszt iránt. Mert a kereszt őt és minden keresztényt Jézus Krisztusra emlékezteti. Hiszen a kereszt volt az az oltár, amelyen az Isten Fia a véres áldozatát a Mindenható Istennek bemutatta. A kereszt az a királyi trón, amelyen az Úr végtelen irgalmasságának tanúbizonyságát adta. A kereszt az Üdvözítő halálos ágya, ahol végtelen szeretetből meghalt értünk. A kereszt az a hely, ahol a végtelen türelemnek minta képét láthatjuk. A kereszt a mi hitünk hűséges jele és diadaljelvénye.

Az igazi keresztények mélységes tisztelettel övezik e szent fát, amelyen Isten a mi bűneinkért feláldozta önmagát. Ma, amikor különösképpen kifejezésre juttatjuk tiszteletünket és hódolatunkat a kereszt előtt, akkor arra gondoljunk, amit a Szentatya, Boldog II. János Pál pápa mondott 1983-ban:
„A keresztben rejlik Európa keresztény megújulásának reménye, de ez csak akkor válik valóra, ha mi keresztények, komolyan vesszük a kereszt üzenetét.
A kereszt üzenete: életünket elkötelezzük testvéreinkért, hogy velük együtt eljussunk az üdvösségre.
A kereszt üzenet: a szeretet erősebb, mint a gyűlölet és a bosszú, -nagyobb boldogság adni, mint kapni, -önmagunk elkötelezése jobban hat, mint a puszta követelés.
A kereszt üzenete: a sikertelenségben mindig jelen van a remény, -a sötétségben a csillag, -a viharban a szabadulást jelentő kikötő…
A kereszt üzenete: Isten mindig nagyobb, mint mi, emberek, nagyobb, mint csalódásaink, -a legnagyobb rosszat is a javunkra tudja fordítani, -és az élet mindig erősebb, mint a halál.
Krisztus tanítványaiként arra kaptunk meghívást, hogy a különféle megpróbáltatások közepette élő testvéreinknek, a félelem és a kétségbeesés határán küzdő embertársainknak is elvigyük a kereszt üzenetét, miszerint: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”.
Ma, amikor a kereszt előtti hódolatunkat juttatjuk kifejezésre, Jézus fájdalmára gondolva, a Szent atya, Ferenc pápa szavaival ezt mondjuk magunknak: „Ezt értem tette! Még ha egyetlen lennék is a világon, ezt tette volna értem. Ezt értem tette. Megcsókoljuk a feszületet, és ezt mondjuk: „Értem tetted. Köszönöm, Jézusom. ”

Amikor minden elveszni látszik, amikor „megverik a pásztort, és szétszélednek a juhok” (Mt 26, 31), akkor lép közbe Isten a feltámadás hatalmával. Jézus feltámadása nem egy szép mese vidám vége, nem egy film happy endje, hanem az Atyaisten közbelépése, mert Isten mindig közbeavatkozik, mégpedig abban a pillanatban, amikor az ember talán nem is várja. Jézus feltámad. Feltámadása tehát nem tündérmese, hanem annak bizonyítéka, hogy Isten közbeavatkozik a legnehezebb, a legsötétebb pillanatban.
Amikor minden veszni látszott, a fájdalom pillanatában, amikor oly sokan le akarnak szállni a keresztről, ez a pillanat a legközelebb van a feltámadáshoz. Az éjszaka akkor lesz a legsötétebb, amikor már közeleg a hajnal, a fény közeledtével. A legsötétebb pillanatban közbelép Isten: feltámaszt.

Jézus, aki átment ezen az életen, arra hív, hogy kövessük őt a megaláztatás útján. Amikor életünk során nem találunk kiutat nehézségeinkből, amikor a legsűrűbb sötétség szakad ránk; teljes megaláztatásunkban, amikor törékenyeknek és bűnösöknek érezzük magunkat – ebben a pillanatban kell megnyílnunk az Istenbe vetett reménység felél, amint Jézus tette.

Életét adta értünk - Nagypéntek

Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékezik a Katolikus Egyház. E napon az egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt.

A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolat, valamint a szentáldozás szertartása követik egymást. A templomokban általában délután három órakor, Jézus kereszthalálának időpontjában keresztútjárást is tartanak.

Az igeliturgia részeként a szenvedéstörténetet, a passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, felidézve ezzel Krisztus szenvedését. Az egyetemes könyörgések során az egész egyházért, minden hívő emberért, valamint a nem hívőkért, a világi vezetőkért és a szenvedőkért is imádkoznak a liturgián résztvevők. Az ezután következő kereszthódolat során egyenként vonulnak a hívek a feszület elé, Isten iránti imádatukat térdhajlással vagy a kereszt megcsókolásával fejezik ki. A szertartás után Jézus testét szimbolikusan a szentsírba helyezik, sok helyen a hívek imádkozva őrzik a sírt.

Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartására kéri a híveket. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.

Forrás: Bonumtv.hu

Nagyböjti gondolatok: Április 18. Nagypéntek

Olvass!

Iz 52,13-53,12;

Zsid 4,14-16. 5,7-9;

Jn 18,1-19,42.

Elmélkedj!

Esdd ki számunkra a feltámadottak új lelkesültségét, hogy elvigyük mindenkihez az élet Evangéliumát, amely legyőzi a halált. Add meg nekünk a szent vakmerőséget, hogy új utakat keressünk, s így eljusson mindenkihez a soha el nem múló szépség ajándéka.

Cselekedj!

Felajánlom imáimat és böjtömet családtagjaimért és a bűnösökért

Az elmélkedések gondolatait Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli leveléből válogatta a Bp. Margit krt-i Ferences Plébánia munkatársainak közössége.

Nagyböjti gondolatok: Április 17. Nagycsütörtök

Olvass!

Kiv 12,1-8.11-14;

1Kor 11,23-26;

Jn 13,1-15

Elmélkedj!

Szűz és Anya, Mária, te, aki a Szentlélek ösztönzésére befogadtad az élet Igéjét a te alázatos hited mélységébe, amelyet teljesen odaajándékoztál az Örökkévalónak, segíts, hogy kimondjuk a mi „igen”-ünket, Jézus Örömhíre megszólaltatásának napjainkban minden korábbinál s

Cselekedj!

Végigelmélkedem a szenvedéstörténetet

Az elmélkedések gondolatait Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli leveléből válogatta a Bp. Margit krt-i Ferences Plébánia munkatársainak közössége.

ürgetőbb szükségében.

Szent három nap: Nagycsütörtök

Az esti szentmisével megkezdődik a Szent három nap, hitünk legnagyobb titkának, a megváltásnak három napos ünnepe, mely az egész egyházi év csúcspontjaként tündöklik.

Jeruzsálem - Útólsóvacsora terme - fr. Sz. archívuma

E Szent három nap során ismét átélhetjük Urunk szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumát. Ezek a napok arra szolgálnak, hogy felébresszék bennünk a vágyat, hogy csatlakozzunk Krisztushoz és odaadóan kövessük őt, Aki élete feláldozásig szeretett minket. A ma estével kezdődő szent három nap nem más, mint Isten emberek iránti szeretetének magasztos megnyilvánulása.

A szent három nap nagycsütörtökön az Úr Jézus utolsó Vacsorájának emlékére bemutatott szentmisével kezdődik, bár a délelőtt folyamán is van egy fontos szentmise – a krizma szentelési mise – a püspöki székhelyeken.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az első Szentmise, az első Szentáldozás, az első papszentelés emléknapja - a testvéri szeretet és az egység parancsának estéje. Ezen az estén a templom, különösen is az utolsó vacsora terme. A Szentmisét bemutató pap Jézust képviseli, a hívek, az apostolokat. Jézus ezért ma különösen is nekünk mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem...” Ezért, aki csak teheti, aki lelkileg felkészült rá, ma áldozik.

A Szentmise végén oltárfosztás van. A minden díszétől megfosztott templom a pusztaság és vigasztalanság képét mutatja. A terítőktől megfosztott oltár, mintegy, az apostoloktól elhagyatott, minden emberi vigasztalástól megfosztott Jézus képe. A szentmiseáldozat bemutatása szünetel, egészen addig, amíg az Úr fel nem támad.

Ez a nagy titkokat feltáró nap szentségimádással zárul, az Úr Jézus Getszemáni kerti halálos szenvedésére emlékezve. Máté evangéliumának elbeszélésből tudjuk, hogy Jézus arra kérte tanítványait, hogy virrasszanak vele, ám ők elaludtak. Ezek voltak számára a magány és az elhagyatottság órái, majd következett elfogatása és kálváriájának fájdalmas kezdete.

A pap az Eukarisztiát a Szentmise utolsó könyörgése után a mellékkápolnában rejti el, a tabernákulum üresen áll, hiszen elvitték közülünk a Mestert. Most elkísérhetjük az Úr Jézust a Getszemáni kertbe…

Hit nélkül nem lehet senki sem kedves Isten előtt... - Szt. Antal kilenced - hanganyag

Nagyböjti gondolatok: Április 16. Nagyszerda

Olvass!
Iz 50,4-9a;
Mt 26,14-25.

Elmélkedj!
Az örömteli evangelizáció a liturgiától nyeri el a szépségét, ebben naponta kérhetjük a jó dolgokat.

Cselekedj!
Mai fohászom: Őáltala, Ővele, Őbenne

Az elmélkedések gondolatait Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli leveléből válogatta a Bp. Margit krt-i Ferences Plébánia munkatársainak közössége.

Virágvasárnapi Szentmise - magyar hanggal (2014.04.13.)

Esztelneki Ferences Templom nagy heti programja

1.     A jövő héten: hétfőn, reggel ½ 8-tól lesz szentmise.

2.     Április 15-vel, keddel elkezdődik Szent Antal tiszteletére a nagy kilenced, a szentmise délután 6 órától lesz. Érdemes ügyes-bajos dolgainkban a nagy szenthez fordulni segítségért, mert „Szent Antalnak imájára - Tenger enged, bilincs törik, - Az elveszett tagot, vagyont, - Ifjú és agg visszanyerik”.

3.     Szerdán reggel ½ 8-tól mutatjuk be a szentmisét templomunkban.

4.     Szerdán szeretnénk templomunk és annak környezetének nagytakarítását elvégezni az ünnepekre. Kérjük a kedves testvéreket, fiatalokat és időseket, férfiakat és nőket, hogy aki teheti, jöjjön és segítsen a nagytakarításban.

5.     Szerdán délután 5 és 7 óra között szentgyónási lehetőség azoknak, akik az ünnepekre el akarják végezni szentgyónásukat.

6.     Nagycsütörtökön ½ 6-tól megtartjuk a betegekért felajánlott szentségimádást, a kilenced 8-ik alkalmából és 6 órakor kezdjük az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisét, utána virrasztó szentségimádás.

7.      Nagypénteken a szentsírhoz kitett perselybe összegyűlt pénzbeli adományt a szentföldön élő keresztények megsegítésére juttatjuk el az ott élő ferenceseken keresztül.

8.      Nagypénteken délután 3 órakor kezdődik a Keresztúti ájtatosság és este 6 órától kezdjük az ünnepi liturgiát, vagy népnyelven a csonka misét.

9.      Nagyszombaton délelőtt 10 órától délután 5-ig szentségimádás a szentsírnál. Igyekezzen mindenki legalább néhány percet időzni az oltáriszentség előtt.

10.                        A nagyszombaton este 8 órakor kezdődik a liturgikus szertartás: tűzszenteléssel és befejeződik a feltámadási körmenettel. Aki teheti, hozzon magával gyertyát, mind a tűzszentelés, mind pedig a keresztségi fogadás megújítása és a körmenet miatt.

11.                        Húsvétvasárnap reggel 7 órától lesz az ételszentelés itt a templomban a szentmisék pedig a megszokott vasárnapi sorrend szerint de. ½ 11 és este 6 órától.