Ez „az ember“ nem hagy nyugton...
Sok könyvben olvastam, hogy nem az volt, akinek tartották, és sokszor ma is tartják.
Számtalanszor átéltem, hogy egyeseknek megnedvesedett a szemük, ha csak a nevét hallották. Mások, ha abba a Könyvbe beleolvasnak, amelyet Róla írtak, azt mondják, olyan, mint egy szép mese...
Én „tovább” olvasok.
Nem annyira a tudományra figyelek, hanem Rá.
És, ha nyitott szemmel olvasok, akkor egy olyan „emberre” találok, aki kortársaival valami utánozhatatlan módon tudott beszélni: finoman és melegszívűen, megértően, de egyértelműen, kihívóan, mélyenszántóan és radikálisan.
Rámutatott a romlásnak induló életre, de jóságosan eltakarta az emberi - belátott és megbánt - gyengeségeket.
Elvonta az embereket a felszínes élettől, és az élet mély vizeire evezett velük.
Mindig meglepte őket. Mindig valami olyat tett, vagy mondott, amire rácsodálkozhattak.
Ő volt az Élet Barátja, sőt azt is mondhatnám, hogy Ő volt az Élet Szerelmese.
Félreértették, pedig egyedül ő ismerte az Életet.
Üldözték, mert másokat szabaddá tett, és nem engedte, hogy valami vagy valaki is rabszolgasorsba döntse őket.
Gyűlölték, mert – és ez volt Benne a forradalmian új! – összehasonlíthatatlanul tudott szeretni, és szeretete állandó szemrehányás volt minden tettetett vagy szűkkeblű szeretetnek.
Megölték, mert azt mondta, hogy Ő Isten Fia, és hogy mi is azok vagyunk. De ez nem tetszett azoknak, akik az emberben csak „véletlen terméket” látnak.
Végül olyan nagy volt az irántunk való szeretete, hogy még a sírból is fölkelt, hogy ezzel bizonyítsa: Minden, amit Istennel, a világgal és az élettel kapcsolatban mondott nekünk, az igaz! Ez a pecsét rá!
Ez a názáreti „ember” ma sem hagy nyugodni.
Noha hosszú éveken át művelem a tudományokat, néha azt kérdezem: Milyen kár, hogy csak az értelmünket műveljük, de a szívünket nem! Pedig jól csak a szívével lát az ember!
Ezt Ő is bizonyítja! Hisz a sírig tartó, sőt azon túlmutató szeretetéről kétezer éve nem szűnt meg beszélni az ember...
Azt kívánom, minden kedves Hívemnek és Olvasómnak, hogy őt se hagyja nyugton a Feltámadott, s ragyogja be örömhírével a szívét!
Stuttgart, 2014. Húsvétján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése