Az egyik magyar jezsuita, aki japánban élt, írta le a következőket: egy
zárdában lelkigyakorlatot tartott a kedves nővéreknek. Egész héten a
szeretetről beszélt, az Isten és az emberszeretetről. S miután befejezte
a lelkigyakorlatot, akkor odamegy hozzá egy fiatal nővér, és azt kérdi:
atya, kérem, mondja meg nekem mi a szeretet? Az atyát meglepi a kérdés,
hiszen egész héten át egyébről sem beszélt, mint a szeretetről, most
kezdje előrül az egészet? Nem kezdett el újra magyarázkodni, hanem a
nővért oda vezette a kereszt elé, rá mutatott és így szólt: íme, a
Szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése