 |
| Esztelnek - ferences templom |
„Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket… ,,Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.''
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket”.
A föltámadt Üdvözítő arra szólítja fel az asszonyokat, hogy siessenek, vigyék hírül…a sir őrei is hírül adják a főpapoknak a sírnál történteket...
A hír érdekes dolog: valami olyan tájékoztatás, ismeret, adat, ami érdekel egyeseket, vagy többeket, esetleg sokakat. Egyik már tudja, de a másik még nem. Nagyon izgató, kellemes, bizsergető érzés továbbadni. Ha igazán általános érdeklődésre tarthat számot, és érdekes, fontos dolog, akkor nagyon gyorsan terjed. "Képzeld, mit hallottam... Nahát, ki hitte volna...", és már szárnyra is kapott. Nincs akadály, távolság, a rádió, televízió, internetnek, facebooknak köszönhetően! Értéküket, súlyukat tekintve a hírek igen eltérőek lehetnek: a jóízű, vagy szaftos pletykáktól kezdve, üzleti, vagy egyéb javakkal kapcsolatos dolgok, de néha élet-halál kérdése lehet, hogy időben értesüljünk valamiről. Lehetnek jó vagy rossz hírek, szenzációk. Manapság sajnos az utóbbiak rendszeresen elborítanak bennünket a Tv. Képernyőjének, az internetnek jóvoltából: természeti katasztrófák, közlekedési szerencsétlenségek, robbantás..., meggyilkolták, megfagyott, elrabolták... Néha pozitív kicsengéssel: életben maradt...!
Híradás volt annak idején az is, hogy Jézus holttestét nem találták az asszonyok a sírban, ahová temették, s miközben siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak, útközben megjelent nekik és arra kérte őket: „Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem”. A hír lényege persze az, hogy Ő föltámadt.
Azért jött az emberek közé, hogy meghirdesse Isten Országának örömhírét, de megölték. Úgy látszott, hogy győztek az ellenséges erők: akkor és ott a farizeusok és zsidó főpapok hatalomféltése, meg nem értése, a felbőszített tömeg kegyetlensége. És lám, nem ezzel fejeződött be Jézus története. Egy ezek fölött álló hatalom: az Isten jósága és szeretete egyszerűen túllépett minden rossz, sötét és gonosz erőn. Legyőzte a halált.
Mit jelent Jézus föltámadása? Azt, hogy az a keresztre szögezett ember isteni életben részesült. Hogy a sírból eltűnt testen megkezdődött az univerzum átistenülése. Hogy a létezés minden képzeletet meghaladó borzalmasságából ajtó nyílik Isten szerető szívéhez - és az élő, föltámadt Jézus ez az ajtó. Hogy a lándzsadöféssel, amely Jézus mellkasát átverte, Isten átszegezte az ember bizalmatlanságát és rettegését. Jézus föltámadásával az Isten iránti gyermeki bizalom új dimenzióba lépett. Isten természetfeletti boldogsága végérvényesen behatolt az ember világába. A föltámadt Jézus jelenlegi, immár örökké tartó állapota egyszerre tartalmazza az ember keresztre-szegzettségét és azt a végleges, visszavonhatatlan és korlátozhatatlan dicsőséget, amely egyedül Isten sajátja. Ezt még a főpapok sok pénze sem akadályozhatja meg.
Igen, Krisztus Urunk feltámadása hitünk és reménységünk alapja. Ezzel ugyanis bebizonyította, hogy Ő valóban az Isten Fia, akiben bízhatunk. Ezért követhetjük őt nemcsak földi életünkben, hanem dicsőséges feltámadásában is.
Ez a hír ma is hír. Hiszen vannak, akik egyáltalán nem hallottak róla, mások nem hiszik el, s van, aki elvileg elhiszi, de az életében nem érvényesül ennek a hite. Manapság egyre inkább elönt minket a kétség, a pesszimizmus a sok rossz, negatív hír láttán, hallatán. Az életben nem érvényesül az igazság, és a jó szándék valahogy mindig alul marad. Általános az a vélemény, hogy az emberiségnek nincs jövője. Az önzés, a pénz, az erőszak győz, s ez előbb-utóbb valami totális katasztrófához vezet.
Pedig a hír igaz! Isten ma is szerető Atyánk. Saját képére teremtette az embert: mindenkiben ott él egy szikra az Isten szeretetéből. Csak az a kérdés, engedjük-e, hogy ez a szikra lángra lobbantsa az életünket?
Hogyan lehet, hogyan érdemes ezt az életbevágóan fontos hírt továbbadni? Hát semmi esetre sem erőszakkal. Az ember választási lehetőségét Jézus maga is tiszteletben tartotta. Senkit sem kényszeríttet, még közvetve sem. Életével tanított. Nekünk is ez a dolgunk. Csak annak lehet hinni, akinek a szavai mögött az élete is ott áll. Élj úgy, hogy rákérdezzenek: mi a kiegyensúlyozott, derűs életednek a titka? És bizony az elég érdekes is manapság, ha valakit nem a pénz, a kényelemszeretet, az élvezet-, és hatalomvágy, a reklámok sugallta pazarlás mozgat, hanem egy másik értékrend.
Sose felejtem el azt a kis történetet, amit első állomáshelyemen egy asszony mesélt az egyik negyedik osztályos hittanosomról és kiscserkészemről: megkérte, hogy vásároljon neki kenyeret. A gyerek el is ment, majd hozta a kenyeret, és illedelmesen átadta a visszajáró pénzzel együtt. A asszony kedveskedni akart és azt mondta, hogy tartsa meg a visszajárót, s majd vásároljon rajta egy csokit. A válasz: köszönöm, de nem kérem, mert ez volt ma a napi jótettem. Igen, létezik más érték rend, vannak, akik fontosnak tartják a jó tettek gyakorlását, csak ezeket nem verik nagydobra.
A feltámadt Jézus minden embert megszólít, mint a sírnál az asszonyokat, és nem maradhatunk vele szemben közömbösek: vagy hiszünk benne és követjük Őt, vagy ellene szegülünk hívásának, illetve küldő szavának: siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek…
Nyilvánvaló, hogy senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy hívő keresztény legyen. De a szürke hétköznapok közepette tanúskodnunk kell azáltal, hogy komolyan vesszük hitünket és valljuk, hogy emberi problémáinkra is hitünk tanítása alapján találunk megoldást. Ha visszatekintünk kereszténységünk kétezer éves történelmére, akkor minden emberi gyarlóság ellenére egyértelmű, hogy az igazán hitük szerint élő keresztények mennyi jót tettek embertársaiknak, különösen az arra rászoruló árva, szegény, beteg és elhagyatott embereknek, az iskolákon, korházakon, árvaházakon és öregotthonokon illetve egyéb jótékonysági intézményeken keresztül.
Amikor mi Isten Országát akarjuk építeni, akkor ezzel minden ember igaz javát akarjuk szolgálni, hiszen Isten Országának alaptörvénye a szeretet, a megbocsátás.
Igazán örömteli dolog, ha ez a "más értékrend" feltűnik, s netán vonzó lesz más számára. És ezzel már terjed is a HÍR.
A feltámadás örömhíre, s még inkább a Föltámadott Krisztus segítsen mindannyiunkat, hogy a húsvét fényét tovább tudjuk sugározni egész életünkkel!
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket”.
A föltámadt Üdvözítő arra szólítja fel az asszonyokat, hogy siessenek, vigyék hírül…a sir őrei is hírül adják a főpapoknak a sírnál történteket...
A hír érdekes dolog: valami olyan tájékoztatás, ismeret, adat, ami érdekel egyeseket, vagy többeket, esetleg sokakat. Egyik már tudja, de a másik még nem. Nagyon izgató, kellemes, bizsergető érzés továbbadni. Ha igazán általános érdeklődésre tarthat számot, és érdekes, fontos dolog, akkor nagyon gyorsan terjed. "Képzeld, mit hallottam... Nahát, ki hitte volna...", és már szárnyra is kapott. Nincs akadály, távolság, a rádió, televízió, internetnek, facebooknak köszönhetően! Értéküket, súlyukat tekintve a hírek igen eltérőek lehetnek: a jóízű, vagy szaftos pletykáktól kezdve, üzleti, vagy egyéb javakkal kapcsolatos dolgok, de néha élet-halál kérdése lehet, hogy időben értesüljünk valamiről. Lehetnek jó vagy rossz hírek, szenzációk. Manapság sajnos az utóbbiak rendszeresen elborítanak bennünket a Tv. Képernyőjének, az internetnek jóvoltából: természeti katasztrófák, közlekedési szerencsétlenségek, robbantás..., meggyilkolták, megfagyott, elrabolták... Néha pozitív kicsengéssel: életben maradt...!
Híradás volt annak idején az is, hogy Jézus holttestét nem találták az asszonyok a sírban, ahová temették, s miközben siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak, útközben megjelent nekik és arra kérte őket: „Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem”. A hír lényege persze az, hogy Ő föltámadt.
Azért jött az emberek közé, hogy meghirdesse Isten Országának örömhírét, de megölték. Úgy látszott, hogy győztek az ellenséges erők: akkor és ott a farizeusok és zsidó főpapok hatalomféltése, meg nem értése, a felbőszített tömeg kegyetlensége. És lám, nem ezzel fejeződött be Jézus története. Egy ezek fölött álló hatalom: az Isten jósága és szeretete egyszerűen túllépett minden rossz, sötét és gonosz erőn. Legyőzte a halált.
Mit jelent Jézus föltámadása? Azt, hogy az a keresztre szögezett ember isteni életben részesült. Hogy a sírból eltűnt testen megkezdődött az univerzum átistenülése. Hogy a létezés minden képzeletet meghaladó borzalmasságából ajtó nyílik Isten szerető szívéhez - és az élő, föltámadt Jézus ez az ajtó. Hogy a lándzsadöféssel, amely Jézus mellkasát átverte, Isten átszegezte az ember bizalmatlanságát és rettegését. Jézus föltámadásával az Isten iránti gyermeki bizalom új dimenzióba lépett. Isten természetfeletti boldogsága végérvényesen behatolt az ember világába. A föltámadt Jézus jelenlegi, immár örökké tartó állapota egyszerre tartalmazza az ember keresztre-szegzettségét és azt a végleges, visszavonhatatlan és korlátozhatatlan dicsőséget, amely egyedül Isten sajátja. Ezt még a főpapok sok pénze sem akadályozhatja meg.
Igen, Krisztus Urunk feltámadása hitünk és reménységünk alapja. Ezzel ugyanis bebizonyította, hogy Ő valóban az Isten Fia, akiben bízhatunk. Ezért követhetjük őt nemcsak földi életünkben, hanem dicsőséges feltámadásában is.
Ez a hír ma is hír. Hiszen vannak, akik egyáltalán nem hallottak róla, mások nem hiszik el, s van, aki elvileg elhiszi, de az életében nem érvényesül ennek a hite. Manapság egyre inkább elönt minket a kétség, a pesszimizmus a sok rossz, negatív hír láttán, hallatán. Az életben nem érvényesül az igazság, és a jó szándék valahogy mindig alul marad. Általános az a vélemény, hogy az emberiségnek nincs jövője. Az önzés, a pénz, az erőszak győz, s ez előbb-utóbb valami totális katasztrófához vezet.
Pedig a hír igaz! Isten ma is szerető Atyánk. Saját képére teremtette az embert: mindenkiben ott él egy szikra az Isten szeretetéből. Csak az a kérdés, engedjük-e, hogy ez a szikra lángra lobbantsa az életünket?
Hogyan lehet, hogyan érdemes ezt az életbevágóan fontos hírt továbbadni? Hát semmi esetre sem erőszakkal. Az ember választási lehetőségét Jézus maga is tiszteletben tartotta. Senkit sem kényszeríttet, még közvetve sem. Életével tanított. Nekünk is ez a dolgunk. Csak annak lehet hinni, akinek a szavai mögött az élete is ott áll. Élj úgy, hogy rákérdezzenek: mi a kiegyensúlyozott, derűs életednek a titka? És bizony az elég érdekes is manapság, ha valakit nem a pénz, a kényelemszeretet, az élvezet-, és hatalomvágy, a reklámok sugallta pazarlás mozgat, hanem egy másik értékrend.
Sose felejtem el azt a kis történetet, amit első állomáshelyemen egy asszony mesélt az egyik negyedik osztályos hittanosomról és kiscserkészemről: megkérte, hogy vásároljon neki kenyeret. A gyerek el is ment, majd hozta a kenyeret, és illedelmesen átadta a visszajáró pénzzel együtt. A asszony kedveskedni akart és azt mondta, hogy tartsa meg a visszajárót, s majd vásároljon rajta egy csokit. A válasz: köszönöm, de nem kérem, mert ez volt ma a napi jótettem. Igen, létezik más érték rend, vannak, akik fontosnak tartják a jó tettek gyakorlását, csak ezeket nem verik nagydobra.
A feltámadt Jézus minden embert megszólít, mint a sírnál az asszonyokat, és nem maradhatunk vele szemben közömbösek: vagy hiszünk benne és követjük Őt, vagy ellene szegülünk hívásának, illetve küldő szavának: siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek…
Nyilvánvaló, hogy senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy hívő keresztény legyen. De a szürke hétköznapok közepette tanúskodnunk kell azáltal, hogy komolyan vesszük hitünket és valljuk, hogy emberi problémáinkra is hitünk tanítása alapján találunk megoldást. Ha visszatekintünk kereszténységünk kétezer éves történelmére, akkor minden emberi gyarlóság ellenére egyértelmű, hogy az igazán hitük szerint élő keresztények mennyi jót tettek embertársaiknak, különösen az arra rászoruló árva, szegény, beteg és elhagyatott embereknek, az iskolákon, korházakon, árvaházakon és öregotthonokon illetve egyéb jótékonysági intézményeken keresztül.
Amikor mi Isten Országát akarjuk építeni, akkor ezzel minden ember igaz javát akarjuk szolgálni, hiszen Isten Országának alaptörvénye a szeretet, a megbocsátás.
Igazán örömteli dolog, ha ez a "más értékrend" feltűnik, s netán vonzó lesz más számára. És ezzel már terjed is a HÍR.
A feltámadás örömhíre, s még inkább a Föltámadott Krisztus segítsen mindannyiunkat, hogy a húsvét fényét tovább tudjuk sugározni egész életünkkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése