Vannak az életben olyan pillanatok, amikor egészen egyedül akarsz lenni.
Persze, azoknak, akik életedet mindig árgus szemmel figyelik, azonnal megvan a lesújtó véleményük rólad: „Elzárkózol, különc vagy, megsértődtél...“
Én viszont tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van!
Te csak egy nyugodt sarkot keresel magad körül, ahol – távol a világ zajától – életed filmjét lassan ismét lepergeted, hogy a legszebb élményeket és találkozásokat felidézhesd és belőlük új erőt meríthess!
Vannak az életben olyan pillanatok, amikor minden zaj elől elzárkózol és minden hangos tülekedés és harsogó lárma elől menekülsz.
Persze, azoknak, akik mindig másokkal foglalkoznak, ahelyett, hogy a saját életüket hoznák rendbe, azonnal megvan a véleményük rólad: “Különbnek tartod magad másnál, nem vagy képes kompromisszumokra…”
Én viszont tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van!
Te csupán nyugalmat és csendet akarsz magad körül, hogy végre már ne csak a felszínen élj! Nem akarsz folyton mindenkivel és mindennel alkut kötni! Megcsömörödtél a kevéstől: reggel felkelés, napközben munka, este fáradtan ágyba dőlés – hétfőtől péntekig. Közben tülekedés az elismerésért, koldulás egy jó szóért, sóvárgás mások szeretete után... Nem, ezt mától kezdve már nem akarod!
Ehelyett inkább a nagybetűs Életre akarsz jobban odafigyelni: mit akar Neked most, ebben az időszakban mondani? A mai napon milyen örömhíre van számodra?
Vannak az életnek olyan pillanatai, amikor magad számára is különcnek tűnsz, mert eleged van abból, hogy a hangadók, a mindent jobbantudók, a mások másságát kifogásolók és lejáratók adják meg a hangot. Azok, akik közben a saját életük hangját soha nem hallják meg... Te most épp ezt szeretnéd: végre a saját életed hangját meghallani! De ott motoszkál benned: szabad-e kilógnod a sorból?
Szabad! Én megértelek!
Te valóban más vagy! Neked egy védett sarokra van szükséged, ahol egyedül maradhatsz önmagaddal, hogy visszatalálj igazi lényedhez, és ne veszítsd el igazi éned ebben az embertelen nagy tülekedésben!
Te valóban más vagy! Neked csendre és nyugalomra van szükséged, eleged van a folytonos olcsó, felszínes megalkuvásokból, a többség által elvárt viselkedési kényszerzubbonyból, mások hátad mögötti elmarasztaló véleményéből! Egyedül akarsz maradni Istennel, akitől újra és újra hallani akarod: milyennek is álmodott meg Ő Téged?
Persze, azoknak, akik életedet mindig árgus szemmel figyelik, azonnal megvan a lesújtó véleményük rólad: „Elzárkózol, különc vagy, megsértődtél...“
Én viszont tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van!
Te csak egy nyugodt sarkot keresel magad körül, ahol – távol a világ zajától – életed filmjét lassan ismét lepergeted, hogy a legszebb élményeket és találkozásokat felidézhesd és belőlük új erőt meríthess!
Vannak az életben olyan pillanatok, amikor minden zaj elől elzárkózol és minden hangos tülekedés és harsogó lárma elől menekülsz.
Persze, azoknak, akik mindig másokkal foglalkoznak, ahelyett, hogy a saját életüket hoznák rendbe, azonnal megvan a véleményük rólad: “Különbnek tartod magad másnál, nem vagy képes kompromisszumokra…”
Én viszont tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van!
Te csupán nyugalmat és csendet akarsz magad körül, hogy végre már ne csak a felszínen élj! Nem akarsz folyton mindenkivel és mindennel alkut kötni! Megcsömörödtél a kevéstől: reggel felkelés, napközben munka, este fáradtan ágyba dőlés – hétfőtől péntekig. Közben tülekedés az elismerésért, koldulás egy jó szóért, sóvárgás mások szeretete után... Nem, ezt mától kezdve már nem akarod!
Ehelyett inkább a nagybetűs Életre akarsz jobban odafigyelni: mit akar Neked most, ebben az időszakban mondani? A mai napon milyen örömhíre van számodra?
Vannak az életnek olyan pillanatai, amikor magad számára is különcnek tűnsz, mert eleged van abból, hogy a hangadók, a mindent jobbantudók, a mások másságát kifogásolók és lejáratók adják meg a hangot. Azok, akik közben a saját életük hangját soha nem hallják meg... Te most épp ezt szeretnéd: végre a saját életed hangját meghallani! De ott motoszkál benned: szabad-e kilógnod a sorból?
Szabad! Én megértelek!
Te valóban más vagy! Neked egy védett sarokra van szükséged, ahol egyedül maradhatsz önmagaddal, hogy visszatalálj igazi lényedhez, és ne veszítsd el igazi éned ebben az embertelen nagy tülekedésben!
Te valóban más vagy! Neked csendre és nyugalomra van szükséged, eleged van a folytonos olcsó, felszínes megalkuvásokból, a többség által elvárt viselkedési kényszerzubbonyból, mások hátad mögötti elmarasztaló véleményéből! Egyedül akarsz maradni Istennel, akitől újra és újra hallani akarod: milyennek is álmodott meg Ő Téged?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése