December 2., kedd
(Szent Lúciusz, Szent Szilvánusz)
Iz 11,1–10; Zs 71; Lk 10,21–24
Csendes magunkba fordulásra indít bennünket ez a szentírási mondat: vajon bennünk milyen lélek lakozik? Várakozásunk, elesettségünk, reményeink, örömeink idején egyaránt közelebb juthatunk Hozzá, Akin egész életében az Úr Lelke nyugodott.
Mennyire szükségünk, szükségem van arra, hogy újra megszülessen, s az oly sok rossz hír között ennek örömhírét is továbbadja a világ! Mi Őrá várunk, Ő pedig arra, hogy szívünk minden érzelmével Hozzá fussunk.
Sötétek és titokzatosak az adventi éjszakák, imáink és énekeink kétségbeesve, sürgetve kiáltanak a várva várt Vendég után.
Milyen csodálatos lenne, ha az éjszaka bennünk is lassan-lassan átfordulna hajnali pirkadattá! Itt az idő, hogy felismerjük: a várakozás nem elég: Jézus rejtett jelenléte minden pillanatnak értelmet, minden tevékenységnek célt ad.
Ennek örömét hordozzuk ebben a szent időszakban: Jézus életének nincs olyan pillanata, amely ne értünk lenne. Valóban Isten Lelkének hordozója volt.
Adjon mindannyiunknak boldogító, gyümölcsöző, Lélek-közeli Adventet!
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése