Egy biztos: az isteni ítélet nem emberi elképzeléseink szerint zajlik. Isten igazságossága megvilágít mindent, bölcsessége választ ad kérdéseinkre. Ez a nap nem csak az igazságról, hanem az irgalomról is szól. Nekünk is számot kell adnunk életünkről, de nem félelemmel, hanem reménnyel kell tekintenünk az ítélet napjára.
Az első olvasmány üzenetében: Dániel próféta jövendöléseiben a feltámadás és az igazságszolgáltatás képei jelennek meg. A „bölcsek, akik az igazságosságra tanították az embereket”, úgy ragyognak majd, mint a csillagok az égen. Ez a kép az ítélet pozitív oldalát hangsúlyozza: a jutalomra várhatnak azok, akik életükkel másokat is az igazságra vezettek. Isten nem csupán igazságosan ítél, hanem szeretettel és kegyelemmel is, jutalmazva azokat, akik az Ő akaratát követték.
De mit jelent ez a mai ember számára? A modern világban, ahol gyakran az igazság helyett a kényelem és az önérdek kerül előtérbe, a próféta szavai arra hívnak, hogy életünket másokért éljük, hogy cselekedeteink Isten igazságosságát tükrözzék. Ez a tanítás különösen aktuális napjainkban, amikor a világ tele van igazságtalansággal, háborúskodással, széthúzással, rosszindulatú zűrzavar keltéssel, de ennek ellenére a hívő embernek a jó példájával kell válaszolnia.
Az evangéliumban Jézus világosan figyelmeztet: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Ez emlékeztet minket arra, hogy a földi élet mulandó, és eljön az idő, amikor mindenki számot ad. Az Egyház a liturgikus év végén különösen is arra hív, hogy átgondoljuk életünk célját, hogy ne vesszünk el a mindennapok zajában, hanem készüljünk az örökkévalóságra. Jeruzsálem pusztulása az ítélet előképe: minden, ami földi, egyszer véget ér.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A mai világban, ahol az emberek gyakran félnek az ítélettől, Jézus szavai inkább reményt adnak, mint félelmet. Az ítélet napja nem csak igazság, hanem találkozás napja is: találkozás Istennel, aki szeret, aki hűséges, és aki vágyik arra, hogy üdvösségre vezessen minket.
Viszont erre készen kell lenni. Mit jelent készen lenni? Nem arról van szó, hogy rettegve várjuk a végítéletet. Hanem arról, hogy tudatosan élünk, minden napunkkal számolva, és igyekszünk a szeretet parancsát megvalósítani. Ahogy az Egyház tanítja: a szeretet az ítélet mércéje lesz. Máté evangéliumában olvassuk: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.” (Mt 25,40)
Ezért fontos, hogy a hitéletünk ne csupán szavakban, hanem tettekben nyilvánuljon meg. Az imádság, az önvizsgálat és a szentségek vétele segítenek abban, hogy mindig tiszta szívvel álljunk Isten előtt. De ez önmagában nem elég. Ahogyan Szent Jakab apostol írja: „A hit cselekedetek nélkül halott.” (Jak 2,17)
Ebben Árpádházi Szent Erzsébet példája ad eligazítást a mi számunkra.
Ma különösen is Árpádházi Szent Erzsébetre fordítjuk figyelmünket, aki a szeretet szolgálatának szentelte életét. Erzsébet nem csak beszélt az ítélet valóságáról, hanem minden napját úgy élte, mintha találkozna Istennel. Fiatalon megtapasztalta a szenvedést és az elvesztést, de mindez nem keserítette meg a szívét. Ehelyett a szegények, betegek, és szükséget szenvedők mellett állt, és minden tettével a szeretet tanúja lett.
Szent Erzsébet tudta, hogy a szeretet az, ami örökké megmarad. Amikor lemondott világi javairól, és a betegeket ápolta, akkor tulajdonképpen Krisztust szolgálta. Az ő életének tanulsága ma is érvényes: nem számít, mennyink van, vagy milyen körülmények között élünk, mert minden ember képes a szeretetre és a jóságra. Az ítéletre való készülés legjobb módja, ha mi is így éljük az életünket.
Ha valaki megértette, mit jelent az életet Isten ítéletére irányítani, az Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Erzsébet fiatalon lett özvegy, és azonnal felismerte, hogy a földi vagyon, hatalom és kényelem semmi az Isten országához képest. Ő nem csupán szavakkal, hanem egész életével tanított minket arra, hogyan készüljünk az ítéletre.
Számára nagyon fontos volt:
1. Az igazságosság szolgálata: Erzsébet életének központi gondolata volt, hogy az igazságosságot ne csak hirdessük, hanem éljük is. Az özvegyek, árvák és szegények iránti szeretete megmutatta, hogyan lehet az isteni igazságosságot megjeleníteni a mindennapi életben. Ő nem csak alamizsnát adott, hanem az emberek életébe reményt hozott, mert mindenben Istent látta.
2. Az alázat és az egyszerűség: Erzsébet királyi származása ellenére alázatos maradt. Férje halála után lemondott gazdagságáról, hogy teljesen a szegények és betegek szolgálatának szentelje életét. Ez az alázat ma is példa lehet számunkra, akik gyakran túlságosan ragaszkodunk földi dolgainkhoz.
3. A hitből fakadó cselekedetek: Erzsébet életében a hit nem volt passzív, nem volt tétlen. Minden cselekedete abból fakadt, hogy mélyen hitt Isten igazságosságában és irgalmában. Tudta, hogy egyszer mindent Isten előtt kell elszámolnia, és ezért minden napját úgy élte, mintha az ítélet napjára készülne.
A már mondottakból a következőket tanulhatjuk meg:
1. Életünk legyen tanúságtétel: Dániel próféta szavai és Erzsébet élete arra hívnak, hogy ne csak beszéljünk az igazságról, hanem cselekedjünk is. Az ítélet napja nem arról szól, hogy mit gondoltunk, hanem arról, hogyan éltünk és mit tettünk.
2. Ne féljünk az ítélettől: Az evangélium üzenete a reményről szól. Jézus nem azért jön el újra, hogy elítéljen, hanem hogy beteljesítse Isten szeretetét. Az ítélet napja találkozás Istennel, aki minden hibánkat és gyengeségünket az Ő irgalmába burkolja.
3. A szeretet mindenek felett: Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldája arra tanít, hogy az ítéletkor Isten a szeretetünket fogja nézni. Nem azt kérdezi majd, hogy milyen gazdagok, sikeresek vagy híresek voltunk, hanem hogy mennyit szerettünk.
4. Készüljünk a mindennapokban: Az ítéletre való készület nem egyszeri esemény, hanem életforma. Minden egyes nap lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és jobban szeressük embertársainkat.
Befejezésül elmondhatjuk, hogy az ítélet napja nem rémületet kell, hogy keltsen bennünk, hanem örömmel kell várnunk, mint egy találkozást Istennel, aki szereti azokat, akik szeretik Őt. Árpád-házi Szent Erzsébet élete példát ad nekünk arra, hogyan élhetünk úgy, hogy minden napunk az ítélet napjára való készület legyen. Imádkozzunk, hogy mi is ilyen életet élhessünk: igazságosat, alázatosat és szeretettel teljeset, hogy az ítélet napján mi is a csillagokhoz hasonlóan ragyoghassunk az örökkévalóságban. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése