A keresztény élet egyszerű: meghallgatni Isten Igéjét és gyakorlatba
helyezni azt – az Evangéliumot nem csupán olvasni kell, hanem mindig fel
kell tennünk magunknak a kérdést, hogy szavai hogyan érintik életünket –
fejtette ki kedd reggeli homíliájában a Szentatya.
A szavak, amelyek (Jézus) ajkáról származtak, újnak tűntek, újnak tűnt a tekintély, amivel mondta azokat. Olyan szavak voltak ezek, amelyek megérintették az ember szívét, amelyek által sokan megértették az üdvösség erejét, amit ezek a szavak hirdettek. Ezért – jegyezte meg Ferenc pápa – a tömeg követte Jézust. Voltak azonban olyanok is, akik érdekből követték őt, nem tiszta szívvel, hanem csak azért, hogy ők jobbak legyenek. Ez a felállás kétezer év múltán sem sokban változott: manapság is sokan hallgatják Jézust úgy, mint az a kilenc evangéliumi leprás, akik visszanyert egészségüknek annyira örültek, hogy közben megfeledkeztek Jézusról, aki egészségüket visszaadta.
„De Jézus továbbra is beszélt a néphez és szerette őket, szerette a tömeget, mégpedig olyannyira, hogy egy adott ponton azt mondta «ezek, akik engem követnek, az az óriási tömeg, ezek az én anyám és testvéreim» és hozzátette: «azok, akik hallgatják Isten Igéjét, és gyakorlatba is helyezik azt.» Ez a jézuskövetés két feltétele: meghallgatni Isten Igéjét és gyakorlatba ültetni azt. Ez a keresztény élet, semmi több. Egyszerű-egyszerű. Talán mi egy kicsit nehezebbé tettük sok olyan magyarázattal, amit senki se ért meg, de a keresztény élet ilyen: meghallgatni Isten Igéjét és tettekre váltani azt” – nyomatékosította Ferenc pápa homíliájában.
Íme, hogy miért feleli Jézus annak, aki szólt neki, hogy szülei keresik: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.” (Lk 8,21) És Isten igéjének meghallgatásához, Jézus szavának meghallgatásához – mondja a pápa – elég kinyitnunk a Szentírást, az Evangéliumot. Ezeket az oldalakat azonban nem elolvasni kell, hanem meghallgatni. „Meghallgatni – javasolja a pápa – azt jelenti, hogy elolvasom, és azt mondom «Mit is mond ez számomra, az én szívemben? Mit mond nekem Isten ezekkel a szavakkal?». És életünk megváltozik.
„Valahányszor kinyitjuk az Evangéliumot, elolvasunk egy részt és feltesszük magunknak a kérdést: «Isten beszél hozzám ez által. Üzen ez nekem valamit? És ha igen, mit üzen?» – ezt jelenti meghallgatni Isten igéjét, meghallgatni azt fülünkkel és szívünkkel, megnyitni szívünket Isten szavára. Jézus ellenségei hallgatták szavát, de az volt a szándékuk, hogy hibát kapjanak benne, hogy Jézus elcsússzon és elveszítse tekintélyét. Soha nem tették fel azonban magunknak a kérdést: «Mit mond nekem Isten ezekkel a szavakkal?» És Isten nem egyszerűen csak mindenkihez szól – persze, igen, Isten mindenkihez szól, – de egyenként mindenkihez. Az Evangéliumot közülünk minden egyes ember számára írták” – emelte ki a Szentatya homíliájában.
Természetesen – folytatja Ferenc pápa – gyakorlatba ültetni azt, amit meghallgattunk, nem egyszerű, mert sokkal könnyebb, ha az ember nyugodtan éli az életét, anélkül, hogy gondja lenne arra, amit Isten szava megkíván tőle. Konkrét útmutatást adnak ehhez – emlékeztet – a parancsolatok és a boldogmondások. Illetve mindig számíthatunk Jézus segítségére, akkor is, amikor a szívünk bár meghallgatja Isten szavát, de úgy tesz, mintha nem értené. Ő irgalmas és megbocsát mindenkinek, megvár mindenkit, mert türelmes.
„Jézus befogad mindenkit, azokat is, akik meghallgatják Isten igéjét, majd elárulják azt. Gondoljuk Júdásra! «Barátom» (Mt 26,50) – mondja neki Jézus, amikor Júdás elárulja őt. Az Úr mindig magvetőként szórja Igéjét, csak nyitott szívet kér, hogy meghallgassuk és jóakaratot, hogy tettekre váltsuk. Ezért tehát legyen a mai nap imádsága, amit a zsoltárban is hallottunk: «Vezess engem parancsaid ösvényére» (Zsolt 119/118, 35a), ami a Te Igéd ösvénye, hogy vezetéseddel megtanuljam tettekre váltani szavadat” – zárta kedd reggeli szentbeszédét Ferenc pápa.
(vt)
Forrás: Vatikáni Rádió
A szavak, amelyek (Jézus) ajkáról származtak, újnak tűntek, újnak tűnt a tekintély, amivel mondta azokat. Olyan szavak voltak ezek, amelyek megérintették az ember szívét, amelyek által sokan megértették az üdvösség erejét, amit ezek a szavak hirdettek. Ezért – jegyezte meg Ferenc pápa – a tömeg követte Jézust. Voltak azonban olyanok is, akik érdekből követték őt, nem tiszta szívvel, hanem csak azért, hogy ők jobbak legyenek. Ez a felállás kétezer év múltán sem sokban változott: manapság is sokan hallgatják Jézust úgy, mint az a kilenc evangéliumi leprás, akik visszanyert egészségüknek annyira örültek, hogy közben megfeledkeztek Jézusról, aki egészségüket visszaadta.
„De Jézus továbbra is beszélt a néphez és szerette őket, szerette a tömeget, mégpedig olyannyira, hogy egy adott ponton azt mondta «ezek, akik engem követnek, az az óriási tömeg, ezek az én anyám és testvéreim» és hozzátette: «azok, akik hallgatják Isten Igéjét, és gyakorlatba is helyezik azt.» Ez a jézuskövetés két feltétele: meghallgatni Isten Igéjét és gyakorlatba ültetni azt. Ez a keresztény élet, semmi több. Egyszerű-egyszerű. Talán mi egy kicsit nehezebbé tettük sok olyan magyarázattal, amit senki se ért meg, de a keresztény élet ilyen: meghallgatni Isten Igéjét és tettekre váltani azt” – nyomatékosította Ferenc pápa homíliájában.
Íme, hogy miért feleli Jézus annak, aki szólt neki, hogy szülei keresik: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.” (Lk 8,21) És Isten igéjének meghallgatásához, Jézus szavának meghallgatásához – mondja a pápa – elég kinyitnunk a Szentírást, az Evangéliumot. Ezeket az oldalakat azonban nem elolvasni kell, hanem meghallgatni. „Meghallgatni – javasolja a pápa – azt jelenti, hogy elolvasom, és azt mondom «Mit is mond ez számomra, az én szívemben? Mit mond nekem Isten ezekkel a szavakkal?». És életünk megváltozik.
„Valahányszor kinyitjuk az Evangéliumot, elolvasunk egy részt és feltesszük magunknak a kérdést: «Isten beszél hozzám ez által. Üzen ez nekem valamit? És ha igen, mit üzen?» – ezt jelenti meghallgatni Isten igéjét, meghallgatni azt fülünkkel és szívünkkel, megnyitni szívünket Isten szavára. Jézus ellenségei hallgatták szavát, de az volt a szándékuk, hogy hibát kapjanak benne, hogy Jézus elcsússzon és elveszítse tekintélyét. Soha nem tették fel azonban magunknak a kérdést: «Mit mond nekem Isten ezekkel a szavakkal?» És Isten nem egyszerűen csak mindenkihez szól – persze, igen, Isten mindenkihez szól, – de egyenként mindenkihez. Az Evangéliumot közülünk minden egyes ember számára írták” – emelte ki a Szentatya homíliájában.
Természetesen – folytatja Ferenc pápa – gyakorlatba ültetni azt, amit meghallgattunk, nem egyszerű, mert sokkal könnyebb, ha az ember nyugodtan éli az életét, anélkül, hogy gondja lenne arra, amit Isten szava megkíván tőle. Konkrét útmutatást adnak ehhez – emlékeztet – a parancsolatok és a boldogmondások. Illetve mindig számíthatunk Jézus segítségére, akkor is, amikor a szívünk bár meghallgatja Isten szavát, de úgy tesz, mintha nem értené. Ő irgalmas és megbocsát mindenkinek, megvár mindenkit, mert türelmes.
„Jézus befogad mindenkit, azokat is, akik meghallgatják Isten igéjét, majd elárulják azt. Gondoljuk Júdásra! «Barátom» (Mt 26,50) – mondja neki Jézus, amikor Júdás elárulja őt. Az Úr mindig magvetőként szórja Igéjét, csak nyitott szívet kér, hogy meghallgassuk és jóakaratot, hogy tettekre váltsuk. Ezért tehát legyen a mai nap imádsága, amit a zsoltárban is hallottunk: «Vezess engem parancsaid ösvényére» (Zsolt 119/118, 35a), ami a Te Igéd ösvénye, hogy vezetéseddel megtanuljam tettekre váltani szavadat” – zárta kedd reggeli szentbeszédét Ferenc pápa.
(vt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése