Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson albániai apostoli útjára emlékezett, hálád adva Istennek.A zarándokok reggel szemerkélő esőben gyülekeztek a Szent Péter téren, de szerencsére kezdett kiderülni, mire a Szentatya megérkezett a térre. A pápa szokása szerint körbe járt a zarándokok között, üdvözölve, megáldva a lelkes híveket, megsimogatva a feléje emelt kisgyermekeket.
Visszaérkezve a bazilika előtt elhelyezett fedett emelvényhez, köszöntötte a kihallgatáson jelen levő főpásztorokat, majd egy bibliai szöveg felolvasásával megkezdődött a szerdai általános kihallgatás.
Ferenc pápa visszaemlékezve vasárnapi albániai villámlátogatására, mindenekelőtt hálát adott Istennek ezért az útjáért, amelynek során fizikailag, érintési közelbe került ehhez a néphez. Újra köszönetet mondott az albán főpásztoroknak, papoknak, szerzeteseknek buzgó apostoli munkájukért. Végül háláját fejezte ki az állami hatóságoknak a szívélyes fogadtatásért és útja megszervezőinek.
Nagyon vágyott arra, hogy ellátogasson egy olyan országba, amely az ateista és embertelen rendszer elnyomásától szenvedett, de most már megtapasztalja a békés együttélést a különböző vallású népességben. Buzdítani akarta a népet, hogy folytassa szívósan ezt az utat a közjava érdekében. Utazása középpontjában a vallásközi találkozó állt: ezen örömmel megállapíthatta, hogy a különböző vallásokhoz tartozó személyek és közösségek közti békés és gyümölcsöző együttélés nemcsak kívánatos, hanem lehetséges és megvalósítható. Igazi és gyümölcsöző párbeszédről van szó, amely elkerüli a relativizmust és számol mindenki önazonosságával. A közös cél valamennyi felekezetnél: a jóakarat, hogy keressük a másik, a felebarát javát.
Ferenc pápa ezután örömmel emlékezett találkozójára a papokkal, szerzetesekkel, szeminaristákkal és a világi mozgalmakkal: „megindultan értesült a sok vértanú szenvedéséről. Jelen volt néhány idős személy, akik testükön is megtapasztalták a szörnyű üldöztetést, és akik hősiesen kitartottak Krisztus mellett.” (Meghallgatta két idős túlélő tanúságtételét.) A Jézussal való egység, az ő szeretete volt az erőforrás a vértanúk száméra, hogy szembenézzenek a fájdalmas történésekkel. „Ma is, mint tegnap az Egyház ereje nem a szervezőképességből és a struktúrákból származik, bár ezek is szükségesek, hanem Krisztus szeretete az erőssége! Ez az erő a támaszunk a nehéz pillanatokban, ez lelkesít az apostoli munkában, hogy mindenkinek felajánljuk a jóságot és a megbocsátást, tanúskodva így Isten irgalmasságáról.”
Amikor a repülőtérről Tirana központja felé tartott, Ferenc pápa látta annak a negyven papnak a fényképét, akiket a kommunista diktatúra alatt megöltek, és akinek boldoggá avatási eljárása megkezdődött. Ők a sok száz keresztény és muzulmán hitű személyhez tartoznak, akiket megöltek, megkínoztak, bebörtönöztek, internáltak csak azért, mert hittek Istenben. A sok sötét év során a földig letaposták a vallásszabadságot, amikor tilos volt Istenben hinni, amikor sok ezer templomot és mecsetet leromboltak, raktárrá alakítottak, vagy marxista ideológiát terjesztő mozi helyiséggé alakítottak át. A vallásos könyveket elégették, a szülőknek megtiltották, hogy gyermekeiknek keresztény neveket adjanak. Ezeknek a drámai eseményeknek emlékezete lényeges egy nép jövője szempontjából. A vértanúk emlékezete, akik kitartottak a hitben, Albánia sorsának garanciája. Mert vérüket nem hullatták hiába, mert ez a magvetés a béke és a testvéri együttműködés gyümölcseit termi. Csakugyan ma Albánia nemcsak az Egyház újjászületésének példája, hanem a vallások közötti békés együttélésé is. A vértanúk nem elbukottak, hanem győztesek: hősies tanúságtételük Isten mindenhatóságát tükrözi, aki mindig megvigasztalja népét, és új utakat nyit, a reménység új távlatait.
„A reménységnek ezt az üzenetét, amely a Krisztusba vetett hiten és a múlt emlékezetén alapul, rábíztam az egész albán népre, amely nagy lelkesedéssel élte meg a találkozókat, liturgiákat és üdvözölt, amikor az utcákon elhaladtam. Buzdítottam mindenkit, hogy merítsen új energiákat a feltámadt Úrból, hogy az evangélium kovásza lehessen a társadalomban, és folytassa karitatív és nevelői tevékenységét.”
Ferenc pápa szerdai beszéde végén ismét hálát adott az Úrnak albániai útjáért, buzdította az ország híveit, hogy bátran építsék hazájuk és Európa jövőjét, mindannyiukat Mária, a Jótanács Anyja oltalmába ajánlotta, akit Scutari szentélyében tisztelnek. Ő vezesse útján ezt a vértanú-népet, hogy a múlt kemény tapasztalata jobban megnyissa a testvérek, különösen is a gyengék felé, és tegye a szeretet dinamizmusának főszereplőjévé, amely annyira szükséges a mai társadalmi-kulturális helyzetben.
Miután felolvasta beszédét, Ferenc pápa felszólította a hívősereget, hogy innen köszöntsék a kedves albán népet. Felszólítását kitörő taps kísérte.
(szf)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése