A hiú keresztények olyanok, mint egy szappanbuborék – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Ferenc pápa csütörtök reggel, a Szent Márta Házban mondott szentbeszédében kiemelte, a keresztényeknek el kell kerülniük a feltűnést, amikor jót tesznek.

Ha nincs benned szilárdság, ha nincs benned semmi «konzisztens», te is el fogsz múlni, mint minden – mondta. A szentmise mai olvasmánya kapcsán a pápa a hiúságról beszélt. Olyan kísértés ez, ami nem csak pogányokat érinti, hanem a keresztényeket is, a hit embereit is. Jézus sokat emlegette, korholta azokat, akik dicsekedtek. Azt mondta a törvénytudóknak, hogy ne járkáljanak a nagy tereken (elvárva, hogy az emberek köszöntsék őket), pompás ruhákban, mint valami hercegek. Amikor imádkozol – figyelmeztetett az Úr – ne mutogasd magad, ne azért imádkozz, hogy mások lássák, rejtekben imádkozz a szobádban. Ugyanez érvényes arra is, amikor szegényeknek segítünk: ne verd nagy dobra, tedd rejtekben, az Atya látja és ez elég.

„De a hiú ember azt mondja «nézd, én ezt a csekket az Egyház javára írtam» és mutogatja a csekkét – aztán pedig jól átveri az Egyházat. Ezt teszi a hiú ember: azért él, hogy feltűnjön. Amikor böjtölsz – mondja az Úr ezeknek az embereknek – ne légy búskomor, szomorú, hogy mindenki lássa, hogy böjtölsz; nem, vezekelj örömmel, hogy senki se láthassa. Ilyen a hiúság: a látszatnak élni, azért élni, hogy mások lássanak” – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Azok a keresztények, akik így élnek, – folytatta – azért, hogy mások lássák őket, hogy hiú módon feltűnést keltsenek, olyanok mint a pávák – páváskodnak. Van, aki azt mondja „én keresztény vagyok, én ennek és annak a papnak, nővérnek, püspöknek vagyok az apja, az anyja, az én családom keresztény család”. Ők dicsekszenek, büszkélkednek. De – teszi fel a kérdést a pápa – hogy néz ki az Úrral való kapcsolatod? Hogyan imádkozol? Hogy állsz az irgalmasság cselekedeteivel? Látogatod-e a betegeket? – A valóság. Ezért mondja nekünk Jézus, hogy házunkat, azaz keresztény életünket, sziklára kell építenünk – az igazságra. A hiú emberek ezzel szemben homokra építik házukat, és az a ház összedől, az a keresztény élet elcsúszik – elcsúszik, mert nem képes ellenállni a kísértéseknek.

„Hány keresztény él a látszatnak! Az ő életük olyan, mint egy szappanbuborék. Egy szappanbuborék szép! Minden szín megvan benne! De egy másodpercig tart - és utána? Amikor ránézünk néhány síremlékre, azt gondoljuk, ez hiúság, hiábavalóság, mert az igazság az, hogy visszatérünk a csupasz földbe, ahogyan Isten Szolgája VI. Pál is mondta. A puszta föld vár ránk, ez a mi végső igazságunk. Én pedig időközben csak büszkélkedem, vagy teszek is valamit? Teszek-e jót? Keresem-e Istent? Imádkozom-e? – Ilyen «konzisztens» dolgok. A hiúság pedig hazug, fantáziadús és áltatja magát, félrevezeti a hiú embert, mert az először csak úgy tesz, mintha hiúsága valóság lenne, de idővel, a végén el is hiszi. Elhiszi szegény!” – fejtette ki szentbeszédében a Szentatya.

Ez történt Heródessel is, amint a mai Evangélium leírja: nyugtalanság fogta el Jézus kilétével kapcsolatban. A hiúság – mondta a pápa – gonosz nyugtalanságot ültet az ember szívébe, elrabolja a békét. Olyan, mint azok az emberek, akik sokat sminkelik magukat, majd pedig félnek, hogy egy eső az egészet lemossa. A hiúság nem ad békét, – ismételte a pápa – csak az igazság ad békét. Ferenc pápa hangsúlyozta: az egyetlen szikla, amelyre építhetjük életünket, Jézus. És gondoljuk az ördögre, aki a sivatgabn Jézust hiúságra kísértette, amikor azt mondta „gyere velem, menjünk fel a templomra, keltsünk látványt – te leugrassz és aztán mindenki hinni fog benned”. A gonosz lélek tálcán kínálta Jézusnak a hiúságot. A hiúság egy nagyon komoly lelki betegség – mondta a pápa.

„Az egyiptomi sivatagi atyák azt mondták, hogy a hiúság olyan kísértés, amely ellen egész életünkben harcolnunk kell, mert mindig visszatér, hogy elvegye tőlünk az igazságot. Ennek szemléltetésére mondták, hogy olyan ez, mint egy hagyma: kézbe veszed, elkezded pucolni – és pont így pucolod a hiúságot is, egy kis hiúságot ma, egy kicsit holnap és egy egész életen át pucolod magadról a hiúságot, ha le akarod győzni. A végén pedig elégedett leszel, mert legyőzted a hiúságát, megpucoltad a hagymát, de a szaga a kezeden marad. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy ne legyünk hiúk, hogy valódiak legyünk, a valóság és az Evangélium igazságával.

(vt)

Forrás: Vatikáni Rádió