A farizeusok ezt az országot valamiféle földrajzi hellyel azonosították, és úgy gondolták, hogy e birodalom az evilági hatalom és dicsőség vonásait fogja hordozni. A dicsőséget pedig a zsidóság politikai és gazdasági hatalmának felvirágzásában látták. - Jézus elutasítja ezt az elképzelést. Isten országa ugyanis nem evilági birodalom, és nem szembetűnő módon válik valóra, hanem csendben, egyszerűségben és rejtett módon jelenik meg az emberek szívében. Jézus arra is figyelmeztet, hogy az ő személyében és az őt elfogadó emberek lelkében ez az ország már jelen van a történelemben.
A tanítványok elképzelése nem sokban különbözött a farizeusokétól: Isten uralmát ők is csak az evilági hatalom és dicsőség keretei között tudták elgondolni. A szenvedések előre vetődő árnyékában arról álmodoztak, hogy rövidesen megnyilvánul Jézus hatalma, aki kiragadja őket a szenvedés világából és az ellenség kezéből. - Jézus ezt az elgondolást is elutasítja, mert Isten országa nem evilági, hanem lelki birodalom. Nem hagy kétséget afelől, hogy cikázó villámként egyszer majd a végítélet napja is bekövetkezik, de felhívja tanítványai figyelmét, hogy a végső ítélet bekövetkeztéig éppen a szenvedés, a homály és a bizonytalanság világában kell fölfedezniük Isten országának körvonalait.
A jézusi tanítást megfontolván a mai napon arra kérjük Istent, segítsen, hogy helyesen tudjunk gondolkodni országáról. Kérjük őt, tisztítsa meg látványos csodákat fürkésző tekintetünket, és fülünket csiklandoztató hallgatózásunkat, fékezze meg rendkívüli eseményekre vadászó és jövendő mondok, próféták, s látnokok utáni szaladgálásunkat, hogy a szenvedésben, a kicsinységben, az egyszerűségben és a szürke-hétköznapokban is fel tudjuk fedezni Isten uralmának, birodalmának jelenvalóságát, kibontakozását és reményt nyújtó erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése