A mai napon mindazokra a
szentekre és boldogokra emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de a magyar
földön éltek, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Névtelen magyar szentek ők,
egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény
erényeket. Vannak köztük olyanok, akiket népi kegyelet és ember emlékezetet
meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és
szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar
földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten
színe előtt.
+++
SZENT DIDÁK (1400-1463)
Spanyol földön szegény szülőktől
született. Gyermekkora óta vonzódott a szent életre. Mihelyt felserdült, egy idős
pap irányítása alatt remeteéletet élt a városka határában épült Szent Miklós
kápolna mellett. A nagy tisztelet elől menekülve belépett az arizafai ferences
kolostorba, melyben Szent Ferenc fiai (obszervánsok) szigorú szabályzat alatt
éltek. Szerette az egyszerű munkákat.
Sokszor saját ételéről mondott
le, hogy a szegényeken segítsen. Ima közben néha elragadtatásba esett.
Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték hithirdetőnek, és megbízták az épülő
kolostor vezetésével. A vértanúság titkos vágyával ment a misszióba. A
vértanúságot ugyan nem nyerte el, de a bennszülötteket százszámra nyerte meg
Krisztus hitének. 1449-ben elöljárói engedélyével újra visszatért hazájába,
majd 1450-ben sok más honfitársával Rómába zarándokolt, hogy részt vegyen
Sienai Bernardin szentté avatásán és részesüljön a szentévi teljes búcsúban. A
szokatlan zsúfoltság, a nagy meleg és hiányos élelmezés következtében járványos
betegség ütötte fel fejét a városban. A ferencesek Aracoeli kolostorukat
kórházzá alakították s Didák lett a kórház vezetője. Hősiesen ápolta a pestises
betegeket, akik közül sokaknak visszaadta imájával egészségét. A római út után
hazatért, de nem az arizafai, hanem az alcala*-i kolostorba. Itt még 13 évet
töltött csendes szemlélődésben, misztikus elragadtatásokban és az irgalmas
szeretet gyakorlásában. Hosszas és kínos betegségét türelemmel viselte. Halálos
ágyán kezébe vette a feszületet és e szavakkal halt meg: „Édes fa, édes szegek,
ó édes terhet hordozó kereszt, mely egyedül voltál méltó az egek Urát és
Királyát hordozni.”
1463. nov. 12-én halt meg,
Alcalában van a sírja. V. Sixtus 1588-ban avatta szentté.
+++
V. Sixtus szentté avatási
bullájából:
„...emlékezünk Szent Ferenc Atyánk Kisebb Testvéreinek családjából az
alázatos, boldog Didákra, aki tudományban nem volt kiváló... mégis Isten őt
választotta ki, az együgyűt és a szent szerzetesi életben laikust. Benne
megmutatta kegyelmének túláradó gazdagságát, mert csodálatos életszentsége, valamint
példája által sokakat vezetett az üdvösség útjára.”
Imádság:
Mindenható, örök Isten, te csodálatos gondviseléseddel azokat választod
ki, akik a világ szemében gyengék, hogy megszégyenítsd az erőseket. Add meg nekünk,
hogy Szent Didák alázatosságát követhessük itt a földön, és vele együtt
örvendezhessünk a mennyben, az örök dicsőségben. Krisztus, ami Urunk által!
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése