Napi gondolatok: De mi mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket… Róm 8,31b-39; Lk 13,31-35

„De mi mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakít bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.”

Arról a szeretetről van szó, amellyel Isten szeret minket, és amelyet Jézus Krisztusban, az ő emberré levésében, értünk elszenvedett halálában és feltámadásában, valamint mennybemenetelében nyilvánított ki.

Nem szakíthatott el minket Krisztus szeretetétől Jézus halála, mert az Atya feltámasztotta őt. Nem szakíthatott el Jézus megdicsőült élete sem, hiszen több napon át megjelent az apostoloknak és szent sebeit mint az isteni irgalom és a bűnbocsánat forrását mutatta föl nekik. Nem szakíthattak el a bukott angyalok és fejedelemségek sem, mert nem tudták Istent megakadályozni irántunk való szeretetében, hanem ő rontotta le a sátán műveit. A teremtett világ sem tudott Isten szeretetének gátat vetni, mert Isten minden teremtményt Krisztus lába alá vetett. Isten szeretete teremtő, mindenható szeretet. Semmi sem riasztja meg, semmi sem bizonytalanítja el, semmi sem tartóztatja fel. (Figyeljük csak meg Jézus válaszát a mai Evangéliumban, amikor Heródes gonosz szándékáról értesítik.)

Nem szakíthat el Isten szeretetétől a mi halálunk sem, mert ígéretet kaptunk rá, hogy Fiához hasonlóan minket is feltámaszt, s ennek zálogát, a Szentlelket máris megadta nekünk. Nem szakíthat el az élet, sem a jelen élet nyomorúságai, mert azokat is megszentelte Krisztus földi élete és üdvösségünkre fordítja, sem az eljövendő élet, hiszen ő maga készít helyet nekünk. Nem szakíthatnak el a bukott angyali fejedelmek sem, mert bár ideig-óráig van még némi látszathatalmuk, mi Jézus Krisztus istenfiúi életében vagyunk beiktatva, és így a mi lábunk alá is vetette őket az Atya. A teremtett világ sem szakíthat el bennünket Istennek Krisztusban kinyilvánított szeretetétől, mert a teremtett világot is Jézus Krisztus uralma alá rendelte, akinek mi társörökösei lettünk.

A természetes és természetfölötti hatalmak nem, egyedül mi magunk vagyunk, akik erőnek erejével kiszakíthatjuk magunkat Isten szeretetéből és akár hátat is fordíthatunk neki. Ezért kizárólag saját magunktól van okunk félni, saját magunkkal szemben van okunk bizalmatlannak lenni. De bizonytalanságunk, állhatatlanságunk ellen van orvosság: az Úristenbe vetett bizalom, az ő szeretetében való elmerülés, uralmának érvényesítése életünk minden területén.

fr. Barsi Balázs ofm