„Legyen nekem a te igéd szerint!” – A kimondott igen, amely képes világokat és életeket megváltoztatni.

Názáret - Szilveszter arkhivum 

Mikor hallottuk utoljára Isten szavát úgy, hogy az valóban megérintett bennünket?  Úgy, hogy megállított, elgondolkodtatott, és talán irányt is változtattunk miatta?

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének középpontjában Isten Szava áll – egy olyan szó, amely nem pusztán hang, hanem teremtő erő. Egy szó, amely testté lett. Mária szíve alatt megfogant, élni kezdett, de ma benned és bennem is meg akar foganni és újjá akarja teremteni az életünket.

A kérdés egyszerű és mégis égetően fontos: Isten szava – az „Ige” – tud-e ma is életet fakasztani bennünk, a mi életünkben? Helyesebben fogalmazva, engedjük-e, hogy életet fakasszon a mi életünkben is? Vagy, csak „elhangzik”, és elszáll, mi pedig tovább rohanunk?

A nagyböjt harmadik hetében járunk. Lelki megújulásra kaptunk időt. Isten most is szól hozzánk. A kérdés: figyelünk-e rá? Kész vagyunk-e igent mondani?

A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe azt hirdeti, hogy Isten belépet az ember világába. Nem valami elvont világba, nem a tökéletesbe, nem a nyugodt, harmonikus életbe, hanem a mi életünkbe. Abba a valóságba, ahol van szorongás, bizonytalanság, betegség, háborús zaj, erkölcsi összeomlás, családi széthullás és belső üresség is.

Az első olvasmányban Izajás próféta az ellenség fenyegetése, a király hitehagyása és a nép reményvesztettsége közepette szólal meg (Iz 7,10-14;8,10): „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, Emmánuelnek nevezik – vagyis: Velünk az Isten.”

Ez az ígéret egy mélységesen vigasztaló igazságot hordoz: Isten nem hagy bennünket magunkra akkor sem, amikor minden bizonytalanná válik. Sőt, pont akkor jön el.

Gondoljunk csak a saját életünkre: – amikor a jövő ködös, – amikor elveszítjük a biztonság illúzióját, amikor érezzük a bizonytalanságot a munkahelyen, a világban, a kapcsolatainkban, amikor küzdünk lelki fáradtsággal, testi betegségekkel, erkölcsi kérdésekkel, – amikor azt érezzük, hogy az erkölcsi értékek már nem számítanak, és gyakran azt látjuk: a keresztény hit értékeit ma kinevetik vagy félreértik, – vagy amikor a legmélyebb félelmeinkkel kell szembenéznünk – akkor hangzik el az üzenet: „Velünk az Isten.”

Ez a mondat olyan, mint egy biztos pont a hullámzó tenger közepén: Nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk magunkra hagyva. Isten jelen van – ma is, itt is.

Ott van Mária története. Egy egyszerű fiatal lányé, akinek az élete egyszer csak felborul egy váratlan, szinte felfoghatatlan isteni küldetés miatt. Szent Lukács evangéliumában (Lk 1,26-38) az angyal egy fiatal lányhoz lép be, egy eldugott kis galileai faluban, Isten szavát hozza: foganni fogsz, és Isten Fiát szülöd.

Mária nem ért semmit ebből – és mégis a világ legnagyobb küldetését bízza rá az Isten: fogadd be az Igét! És mit tesz Mária? Kérdez, megijed, emberi módon megrendül – de végül félelmei és kérdései ellenére – bizalmat szavaz Istennek, és kimondja: „Legyen nekem a te igék szerint.” (Lk 1,38)

Ez a mondat ott születik meg, ahol nem minden érthető, nem minden egyértelmű és világos, de ahol valaki teljes szívvel bízik az Istenben, hisz annak, aki megszólítja. Ez a bizalom teszi őt termékennyé, ez hozza el a világ Megváltóját.

Mária példája nekünk is szól: – Nem baj, ha vannak kérdéseink. – Nem baj, ha nem látjuk előre a jövőt. A legfontosabb az, hogy ne zárjuk ki Istent az életünkből, ne utasítsuk vissza az Ő szavát – még akkor se, ha az kényelmetlen, szokatlan, vagy nehéznek tűnik.

Mert az Ő szava ma is sorsfordító lehet – benned és bennem is. A rohanásban, a döntési kényszerek között, a kimerültségben és félelemben nem kell mindenre tudnunk a választ, csak annyit: „Isten szava él és munkálkodik bennünk. Mi pedig bízunk benne.”

A Szentleckében a Zsidókhoz írt levél (Zsid 10,4-10) Jézus lelkületébe enged betekintést. E szerint nem a külsőségekre figyelt, nem a vallásos látszatra, hanem arra, hogy mindenben Isten akaratát teljesítse. Ezért mondja: „Íme, eljövök, hogy teljesítsem a te akaratodat.” (Zsid 10,9) Ez azt jelenti: nem az a fontos, hogy mindent elvégeztünk-e a nap végére. Hanem az, hogy Isten akaratához hűek voltunk-e?

Ez a mondat olyan lelkierőt jelent, amely a mai stresszes, feladatokkal túlterhelt emberi életnek is új értelmet adhat és azt üzeni, hogy: – A mai élet zűrzavarában is lehet Isten szerint élni. – Nem kell tökéletesnek lenni – elég hűségesnek maradni a munkában, a családban, a csendes szolgálatban, az igazság szeretetében. – Nem kell mindent tudni, csak újra és újra igent mondani Isten akaratára.

Ez az ünnep arra tanít: nem a zajban, nem a versenyben, nem a bizonyításban van a megváltás, hanem az igazi, belső igenben. Ez a belső „igen” – Istenre – gyümölcsöt hoz, méghozzá örökkévalót.

Ezért Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe nem pusztán „emlék”. Hanem új lehetőség a mi számunkra: Isten ugyanazzal a teremtő szándékkal fordul ma hozzánk, mint annak idején Máriához, a Názáreti Szűzhöz. Ő készen áll, hogy be „oltson” bennünket új, krisztusi élettel, mint a kertész tavasszal a vadhajtást egy nemes fáról származó oltóággal.
„Gyümölcsoltó Boldogasszony” – milyen szép és találó magyar kifejezés! A kertész „beolt” egy új, nemes hajtást a vad fába, hogy jó gyümölcsöt hozzon. Isten ugyanígy oltja be életünk valóságába az Ő igéjét – hogy valódi, tartós, jó gyümölcs teremjen bennünk és általunk. De ehhez kell egy beleegyezés – egy kimondott „igen”.

Mit jelent mindez a hétköznapokra nézve?

Mi az, amit Isten ma „be akar oltani” az életedbe? - Talán egy megbocsátás. - Talán egy újrakezdést egy kapcsolatban. - Talán egy csendes belső megtisztulást. - Vagy épp egy hívást – valamilyen szolgálatra.

A megtestesülés csodája nemcsak akkor történt meg, hanem ma is megtörténhet. Minden egyes alkalommal, amikor Isten szava és az ember „igenje” találkozik – valami új születik. Nem feltűnő, de valódi: egy mosoly, egy kiengesztelődés, egy jó cselekedet.

A nagyböjti napok éppen erről szólnak: felismerni, hogy Isten szava ma is dolgozik bennünk, és mi – ha akarjuk – válhatunk „Máriává”, akik befogadják, őrzik, hordozzák, és továbbadják az Igét.

És igen – nem mindig ideális a talaj. A társadalmi közeg gyakran ellenséges, a hit megfárad, közöny és elutasítás is előfordul a közösségeinken belül is. De egy gyümölcsoltó, magvető kertész is tudja: a legmostohább földbe is érdemes vetni, a legvadabb fába is érdemes oltani, ha a mag, ha az oltvány életet hordoz. Isten számít ránk. A mi „igenünk” nélkül nincs gyümölcs.

Bár a világ ma nem mindig fogadja örömmel az evangéliumot, sőt, gyakran elutasítja, vagy közönnyel fordul felé – mégis, Isten ma is velünk akar lenni. Bennünk és általunk akar jelenlévővé válni a világban. Ehhez csak annyi kell, hogy "igen"-t mondjunk.

---

Befejezésül így fohászkodjunk Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz:

Gyümölcsoltó Boldogasszony, Esztelneki Szűz Mária,
te, aki szíved csendjében meghallottad Isten szavát,
és kimondtad az igent, amely életet hozott a világra –
taníts minket is nyitott szívvel hallgatni az Igét,
és bátor szívvel igent mondani Isten hívására.
Segíts, hogy életünk termékeny föld lehessen,
ahol Isten szeretete gyümölcsöt terem.
Ámen.