Az angyali üdvözlet evangéliuma (Lk 1,26–38) Isten és ember
találkozásának szent pillanatát tárja elénk. Itt nem a csodák vagy látványos
jelek dominálnak, hanem az istenkeresés csendje, a nyitottság, a meghallásra
való készség. Mária nem ért mindent, de hisz. Nem saját maga akarja meghatározza
Isten útját, hanem engedi, hogy Ő cselekedjen benne és általa . Ebben a
szelíd és alázatos engedelmességben válik ő Isten Anyjává, és az üdvösség
művének első „igen” - mondójává.
Mária példája arra hív, hogy ne akarjuk mi megmondani Istennek,
hogyan cselekedjen az életünkben – inkább figyeljünk, és válaszoljunk hűséggel. Lehet,
hogy csak egy halk belső indíttatást, egy váratlan helyzetet, egy másik által
kimondott szót vagy kérlek lesz az a „hírnök”, amely által megszólíthatjuk az Urat.
Ne álljunk ellen. Ne halogassuk. Mondjuk ki a magunk „igen”-jét – akár
kicsiben, de őszintén. Lehet, hogy pont a mai napon kezdődik el bennünk valami
új.
Feladatunk mára: Figyeljünk tudatosabban a szívünkre és a
csendes indíttatásra – lehet, hogy éppen ott vár ránk Isten meghívása.
Rövid fohász:
Uram, köszönöm, hogy ma is megszólítasz. Adj Mária szívéből nekem
is: alázatot, nyitottságot és készséget, hogy kimondjam: „Legyen meg a Te
akaratod az életemben!” Ámen.
Útravaló mondat a napra:
Egy szívből jövő „igen” képes utat nyitni Istennek a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése