vasárnap, november 17, 2024

Az évközi 33-ik vasárnap lefekvés előtti gondolata

Kolostor kápolnánk örökmécsese

Tizenegy év… Mennyi öröm, bánat, találkozás és kihívás fér bele ennyi időbe! Ahogy most végigtekintek ezen az úton, mindaz a tapasztalat, amelyet Isten kegyelméből kaptam – akár jó, akár nehéz – egyetlen dolgot igazol: Ő mindig jelen van. Emberek jöttek és mentek, mosolyok és sebek váltakoztak, de Teremtő Istenem hűséges maradt. Az oltáriszentség csöndes közelségében minden kérdésemet, fájdalmamat és reményemet letettem, és mindig meghallgatott.

Ma, Árpád-házi Szent Erzsébet példájára gondolva, újra megerősítem magamban a papszentelési jelmondatom igazságát: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.” Ez a hivatás és küldetés arra hív, hogy nap mint nap másokért éljek, akkor is, ha az nehéz. Erzsébethez hasonlóan megtanultam, hogy az ítélet napjára való készülés nem félelmet, hanem reményt jelent: a reményt, hogy Isten szeretete mindent átölel, ha bűnbánó lélekkel élünk, akkor minden hibánkat kijavítja, és a legnehezebb utakat is céllá formálja.

Ahogy ma elcsendesedem, ezt a gondolatot viszem magammal: „Minden nap, amit szeretettel élek, egy lépés az örökkévalóság ragyogó fényessége felé.” Legyen ez a következő esztendő is Isten kegyelmének tanúsága, hogy bármi történjék, akkor is az Ő hűsége vezet. Jó éjszakát, Uram, veled szeretnék találkozni álmaimban is. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Az évközi 33-ik vasárnap lefekvés előtti gondolata

Kolostor kápolnánk örökmécsese Tizenegy év… Mennyi öröm, bánat, találkozás és kihívás fér bele ennyi időbe! Ahogy most végigtekintek ezen az...