Egyetlen lélek sem követte nagyobb tökéletességgel, mint Mária, itt a földön Üdvözítőnk eme tanítását: „Szükséges mindenkor imádkozni és meg nem szűnni.” (Lk 18,1) „Senkitől sem vehetünk – úgymond Szent Bonaventura – jobb példát arra nézve, senkitől sem tanulhatjuk meg inkább, hogy mily szükséges az imádságban való állhatatosság, mint éppen Máriától.” (Spec. c. 4.) Nagy Albert azt állítja, hogy Jézus Krisztus után az ő Anyja az imádság erényét tökéletesebben gyakorolta, mint az összes emberek, kik valaha éltek és élni fognak, (Sup. Miss. 80.) és pedig azért, mivel megszakítás nélkül és állhatatosan imádkozott; élte első pillanatától fogva gyakorolta magát az imádságban, mert már születésekor teljes mértékben birtokában volt észbeli tehetségeinek. Ezért is Mária már mint három éves kis gyermek a templomba akart elvonulni, hogy ott jobban gyakorolhassa az imádságot. Ott, miként Szent Erzsébet kijelentette, a nap három különböző szakában, sőt éjfélkor is imádkozott, amikor felkelt, hogy Istent a templom oltára előtt imádja. (S. Bonev. de vit. Chr. c. 3.) Hogy Jézusnak szenvedéseit nagyobb áhítattal vehesse fontolóra, Mária gyakran meglátogatta ama helyeket, hol Krisztus született, szenvedett és eltemettetett. Amellett mindig összeszedett maradt imádságában, menten mindennemű szórakozottságtól és rendetlen hajlamoktól, miként Karthausi Dénes mondja. (E laud. Virg. lib. 2. a. 8.) Mivel a boldogságos Szűz oly igen szerette az imádságot, ennél fogva a magány iránt is a legbensőbb szeretettel viseltetett, úgy hogy még a szüleivel való gyakori együttlétet is kerülte, miként ezt ő maga kinyilvánította Szent Brigittának. Szent Jeromos Izaiás (7,14) eme szavairól: „Íme egy szűz méhében fogan és fiat szül és neve Emmánuelnek fog hívatni,” megjegyzi, hogy ama szó, mely a zsidó szövegben a szüzet jelzi, tulajdonképp magányos szüzet jelent, úgy hogy szerinte már Izaiás hirdette volna Máriának a magány iránt való szeretetét. PPEK / Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége 113 Richárd szerint (Lib. 1. c. 6.) Máriát az angyal a magány iránt való szeretetének érdemeiért üdvözölte ilyképpen: „Az Úr teveled!” Ferreri Szent Vince (Serm. in Vig. Nat.) azt állítja, hogy az Isten Anyja sohse hagyta el a házat, kivévén, ha a templomba ment, s akkor is igen szerényen és lesütött szemekkel sietett végig az utcákon. Azt mondja a Szentírás, hogy Mária Erzsébet meglátogatásakor sietve ment, miből Szent Ambrus szerint megtanulhatják a fiatal leányok, hogy kerülniük kell lehetőleg a nyilvános megjelenést. Szent Bernát is arra tanít bennünket, hogy a boldogságos Szűz az imádság és magány iránt való szereteténél fogva mindig lehető gonddal kerülte az emberekkel való társalgást, úgy hogy ez okból a Szentlélek gerlicének hívta: „Szépek orcáid, mint a gerlicéi;” (Én 1,9) mert – úgymond Vergello – a gerlice is magányosan él és jelképezi a léleknek Istennel való legbensőbb egyesülését. (Ap. S. Bon. dist. 7.) Mária oly magányosan élt e földön, akár egy pusztaságban, mert róla mondta a Szentlélek az Énekek énekében (3,6): „Kicsoda ez, ki feljő a pusztából, mint fűszerek füst oszlopa?” mihez Rupert hozzáteszi: „Felemelkedel tehát, mivel szereted a magányt.” Már Philo tanította, hogy Isten egyedül a magányban szól a lélekhez. Isten maga is tudtunkra adja ezt Oseas által (2,14): „A pusztába viszem őt és szívéhez szólok.” Ezért kiáltott fel Szent Jeromos: „Ó boldog puszta, hol Isten bizalmasan beszélhet övéihez, hol társalog velük.” „Ez onnan van – mondja Szent Bernát – mert a magány és csend, melyet a pusztában élvezünk, arra kényszeríti a lelket, hogy gondolataival eltávozzék a földtől és az égi javakról elmélkedjék.”
Boldogságos Szűz, édes Anyánk, Mária! eszközöld ki számunkra az imádság és magány szeretetét, hogy menten a teremtmények iránt való minden vonzalomtól, szívünket teljesen Istenhez és az égre irányíthassuk, hol egy napon meglátni remélünk s téged és Fiadat az egész örökkévalóságon át szerethetünk. „Jöjjetek át hozzám mindnyájan, kik engem kívántok és gyümölcseimtől teljetek el.” (Sir 24,26) Mária gyümölcseit erényei képezik. Előtted, ó Mária! nem volt egyetlen lélek sem hasonló hozzád, utánad sem lesz egy hozzád fogható sem. Te az összes asszonyok közt egyedül jobban megnyerted Jézus Krisztus tetszését, mint a többi együttvéve.
Nec primam similem visa es nec habere sequentem; Sola sine exemplo placuisti, foemina, Christo!
Nem volt párja előbb, sem utóbb hozzája hasonló Senki nemében, egy, ki levonta Krisztus szívét! (Sedulius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése