Ma, Nagyboldogasszony napján, Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük, vagyis hitünknek azt a titkát, hogy a mindenható Isten a szeplőtelen szűz Máriát földi életpályájának befejezése után testestül-lelkestül felvette a mennyei dicsőségbe. A Szűzanyának ez az ünnepe azt jelzi számunkra, hogy a feltámadás után testünknek is része lesz az örök boldogságban.
Ha földi pályafutásunk végén, mi is el szeretnénk jutni a mennyország dicsőségébe, akkor Máriának, akit ti, itt Kaplonyi Madonnának neveztek, mi odahaza Esztelneki Madonnának, vagyis Isten Anyjának a példáját kell követnünk. Mit tanulhatunk az ő életpéldájából?
Először is a Boldogasszony életében megcsodálhatjuk, hogy mire képes az emberi lélek. Máriában, az egyszerű názáreti szűz életpéldájában láthatjuk, hogy mire vagyunk mi is lelki értelemben képesek. Ha a Szűzanyához hasonlóan hiszünk és engedelmeskedünk Istennek, akkor velünk is „nagy dolgokat művel a Hatalmas” Isten (Lk 1,49), ahogy vallja ő maga a ma hallott evangéliumi szakaszban. Ha mi is az ő egyszerűségével, alázatával és szolgálókészségével hallgatjuk Jézus szavait és e tanítás szerint élünk az egyszerű mindennapokban is, akkor Isten velünk is nagy dolgokat képes és fog tenni, és közreműködőként bennünket is fel tud használni Országának terjesztésére és embertársaink életének szebbé tételében.
Másodszor pedig megtanulhatjuk Mária életéből, hogy figyelnünk kell lelki dolgainkra is. A Szűzanya élete azt mutatja számunkra, hogy a lelkieknek helye van az ember életében. Minden embernek szüksége van arra, hogy lelkét az imádságban az Atyához emelje, a hívő katolikus embernek szüksége van arra, hogy a rossz, a bűn ellen vívott harcában lelkét a szentségekkel megerősítse. Szükségünk van rá, hogy lélekben és valóságban egyek legyünk Krisztussal és a Szentlélek lelkesítsen minket minden nap. Tanuljuk meg Máriától, hogy az odafönt valókat keressük, törődjünk lelkünkkel és mindennél fontosabbnak tartsuk lelkünk üdvösségét.
Harmadszor: A mennybe felvett Szűz Anya életében láthatjuk azt is, hogy az ember képes eljutni a mennyországba. De csak Istennek köszönhetően, az Ő kegyelmének a segítségével.
Ha nem is lehet teljesen bűntelen az életünk, mint amilyen a Szent Szűzé volt annak köszönhetően, hogy a fogantatás pillanatától fogva telve volt kegyelemmel és mentes volt az áteredő és a személyes bűntől, nekünk is a bűntelen életre kell törekednünk.
Sokszor megtapasztaljuk, hogy gyengék vagyunk, nem tudunk ellenállni a kísértésnek, és bizony elbukunk. Látjuk, hogy kevés az erőnk a jóban való megmaradáshoz és a bűnből való felemelkedéshez egyaránt. Más emberek segítségére nem számíthatunk, a küzdelmet – felelősséggel – nekünk kell vállalnunk. De mégsem vagyunk egészen magunkra hagyatva, mert – Máriával együtt – hisszük és érezzük, hogy velünk van az Úr. Sőt, egyedül Isten és az ő kegyelme tud nekünk segíteni. Ezt olvastuk a mai Szentleckében: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghalt, úgy Krisztusban mindenki életre kel” (1Kor 15,22).
Az irgalmas Isten segítségével legyőzhetjük a bűnt, mert van megbocsátás. Krisztussal legyőzhetjük a halált, mert van feltámadás. Krisztusban új életre támadunk. Bízzuk életünket mi is az Istenre, úgy, ahogyan Nagyasszonyunk tette, hogy földi életünk után eljuthassunk a mennyei boldogságba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése