Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Ha nem tudnánk, kiről van szó, akkor is felkeltené az érdeklődésünket, kit takar ez a név, miféle személyiséget. Ha pedig akár csak egyetlen oldalt is elolvasunk tőle, azonnal a hatása alá kerülünk, képtelenek vagyunk, de nem is akarunk szabadulni...
Ljudmila Szaraszkina orosz irodalomtörténész több mint hétszáz
oldalas monográfiájában korabeli és később keletkezett dokumentumok,
visszaemlékezések és Dosztojevszkij alkotásai alapján mutatja be ezt az
egyedülálló életművet az író születésétől kezdve haláláig. Feltárja
családja történetét is, egészen a középkorig visszamenőleg. Szakít az
irodalomtörténet-írás általánosan elfogadott kliséjével, hogy az író
apja idült alkoholista, erőszakos ember lett volna, akit a jobbágyai
agyonvertek. Ezzel szemben megbecsült orvos volt, akit betegei nagyon
szerettek, és az állam is elismerte munkásságát. Feleségével együtt nagy
szeretetben nevelték hét gyermeküket, s mindent elkövettek annak
érdekében, hogy művelt, olvasott felnőttekké váljanak. Dosztojevszkij
élete vége felé igen nagyra értékelte, hogy a szellemi-lelki
fejlődéséhez szükséges könyveket, így a négy evangéliumot vagy az
Ószövetségből Jób történetét, szülei jóvoltából kellő időben olvashatta.
Még az írók körében is rendkívülinek számító műveltségét kamasz-,
illetve fiatalkorában alapozta meg.
Az írás folytatása ide a Magyar Kurír oldalára kattintva
olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése