Bölcs 2,1a.12-22 Zsolt 33 Jn 7,1-2.10.25-30
"Az Igaz küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem." (Jn 7, 28-29)
Mint ahogy oly sokszor teszi, Jézus ebben az evangéliumi történetben szavaival és tetteivel egyaránt tanít minket. Krisztus a templomban vitatkozó zsidók füle hallatára emelt hangon, sőt, szó szerint nekik odakiáltva tesz tanúságot istenfiúságáról, istenségéről. Tekintéllyel tanít: Ő az Atyától van, és igazán az Atya küldte. Ha a vitatkozók ismernék az igaz Istent, akkor Őt is ismernék, és hallgatnának rá.
Másrészt érdemes megfigyelnünk Jézus magatartását is. Szeretete elmegy a végsőkig, a kereszt őrületéig – de az utat odáig az Atyával együtt, közösen tervezi és teszi meg. Az evangéliumi részlet alapján azt is gondolhatnánk, hogy taktikázik; de valójában csak egyet akar: hogy az Atya üdvözítő terve mindenben beteljesedjék. Ennek a tervnek pedig része az út is: a gyógyítások, a csodák, a tanítás; de még a vitatkozó zsidók is. Ők mind a megváltás előhírnökei.
A kérdés adja magát: hallgatunk-e a Fiú szavára, aki az Atya képmásaként szól hozzánk? Munkatársainak hív meg minket: azok vagyunk-e?
Forrás: nagyböjti és adventi levelező lista
Feliratkozni az üzenetek listájára a következő linken lehet: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése