Emléknap: Szent Lúcia szűz és vértanú
Szof 3,1-2.9-13; Zsolt 24; Mt 21,28-32
A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat.
A középkor egyik legnépszerűbb szentjének, Szent Lúciának oltalmáért folyamodtak a vakok, a szembetegségben szenvedők, hiszen neve a lux szóból ered, melynek jelentése: Fény. Ma forduljunk bizalommal hozzá, kérve őt, hogy mi magunk is megláthassuk a körülöttünk és bennünk erősödő Fényességet, mely hív bennünket karácsony szent ünnepe felé.
Az adventi lángok Fényénél megpihenve és elcsendesedve idézzük fel magunkban gyermekkorunk adventjeit, amikor csillogó szemekkel, önfeledten, teljes szívvel és odaadással vártuk karácsony szent éjjelén, hogy Jézus bekopogjon gyermeki szívünk ajtaján, meghívva bennünket arra, hogy hordozói legyünk az Ő Fényességének... és mi boldogan követtük Őt!
A kis Jézus, ezért a gyermeki Fényért is szeretne újból és újból karácsonykor közénk jönni, szívünkben szállást találni, hogy soha ne felejtsünk el úgy rámosolyogni a szeretteinkre, a társainkra és mindazokra, akikkel találkozunk, ahogyan azt kisgyermekként tettük.
Ne felejtsük el azt a segítőkész gyermeki szívet, amely bennünk dobogott, azokat az ölelő kis kezeket, amelyek védelmet és biztonságot találtak szüleink ölelésében. Még akkor sem, ha a szívünket most talán a fájdalom, a szomorúság vagy a magány tőre járja át, akkor is merítsünk reményt az adventi gyertyák lángoló Fényében, és higgyük, soha nem vagyunk egyedül, hogy az a gyermeki szív, most is ott dobog bennünk.
Teljék meg a szívünk örömmel, mert a születendő Kisded most is, ebben a pillanatban is számít ránk, hogy hordozói legyünk az Ő Fényének és az Ő szeretetét sugározzuk másoknak a nevetésünkkel, a segítőkész és ölelő kezünkkel.
Szent Lúcia járj közben értünk, hogy a Te, Jézus iránti fénylő szeretetedet követve, gyermeki lélekkel legyünk a Fény hordozói és átadói a karácsony felé vezető úton.
Szof 3,1-2.9-13; Zsolt 24; Mt 21,28-32
A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat.
A középkor egyik legnépszerűbb szentjének, Szent Lúciának oltalmáért folyamodtak a vakok, a szembetegségben szenvedők, hiszen neve a lux szóból ered, melynek jelentése: Fény. Ma forduljunk bizalommal hozzá, kérve őt, hogy mi magunk is megláthassuk a körülöttünk és bennünk erősödő Fényességet, mely hív bennünket karácsony szent ünnepe felé.
Az adventi lángok Fényénél megpihenve és elcsendesedve idézzük fel magunkban gyermekkorunk adventjeit, amikor csillogó szemekkel, önfeledten, teljes szívvel és odaadással vártuk karácsony szent éjjelén, hogy Jézus bekopogjon gyermeki szívünk ajtaján, meghívva bennünket arra, hogy hordozói legyünk az Ő Fényességének... és mi boldogan követtük Őt!
A kis Jézus, ezért a gyermeki Fényért is szeretne újból és újból karácsonykor közénk jönni, szívünkben szállást találni, hogy soha ne felejtsünk el úgy rámosolyogni a szeretteinkre, a társainkra és mindazokra, akikkel találkozunk, ahogyan azt kisgyermekként tettük.
Ne felejtsük el azt a segítőkész gyermeki szívet, amely bennünk dobogott, azokat az ölelő kis kezeket, amelyek védelmet és biztonságot találtak szüleink ölelésében. Még akkor sem, ha a szívünket most talán a fájdalom, a szomorúság vagy a magány tőre járja át, akkor is merítsünk reményt az adventi gyertyák lángoló Fényében, és higgyük, soha nem vagyunk egyedül, hogy az a gyermeki szív, most is ott dobog bennünk.
Teljék meg a szívünk örömmel, mert a születendő Kisded most is, ebben a pillanatban is számít ránk, hogy hordozói legyünk az Ő Fényének és az Ő szeretetét sugározzuk másoknak a nevetésünkkel, a segítőkész és ölelő kezünkkel.
Szent Lúcia járj közben értünk, hogy a Te, Jézus iránti fénylő szeretetedet követve, gyermeki lélekkel legyünk a Fény hordozói és átadói a karácsony felé vezető úton.
Forrás: nagyböjti és adventi
levelező lista
Feliratkozni az üzenetek listájára a következő linken
lehet: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése