Mise utáni ágápé van. Körülöttünk zsibonganak az emberek. Szívmelengető érzés látni vidám arcukat.
Az egyik csoportból hirtelen kiválsz, hozzám lépsz, s azt mondod, hogy épp az itteni advent másságáról beszélgettek. Itt már karácsonyi fényárban úsznak az utcák és az üzletek, karácsonyi énekeket harsognak a hangszórók, és alig jön kimenni az embernek a karácsonyi vásárra, mert elveszíti magában még azt a kevés összeszedettséget is, ami után ilyenkor ösztönösen vágyik a szív. Otthon mennyire másabb volt ez…
„Mit ajánlasz atya, mit csináljak, hogy a régi advent költözzék vissza hozzám?“ – kérdezed.
„Van egy varázsszavam“ – felelem mosolyogva. S mikor kiejtem a szót, még kerekebbre tágul a szemed.
„Hogy mondtad?“ – kérdezed.
Erre megismétlem: „Cseolimgyósze“.
És mert most sem érted, most már feloldom a rejtvényt: „Ez a szó egy rövidítés: ‚Cse-ol-im-gyó-sze’. Öt cselekedet, egy szóba összefoglalva, hogy könnyebben megjegyezd és – gyakorolhasd. Mert ha ezt teszed, akkor megmented az adventedet!“
„És melyik ez az öt cselekedet?“ – kérdezed most már kíváncsian.
1. Az első a CSEND (Cse). Adventben keresnünk kell a csendet, hisz arra az Istenre várunk, Aki mindig a csendben jön el hozzánk, emberekhez. Ezért is mondja Friedrich Nitzsche (1844-1900) a filozófus: „Életünk legnagyobb eseményei és élményei nem a leghangosabb, hanem a legcsendesebb óráinkban köszöntenek be hozzánk.“
De nem csak Istent, hanem önmagunkat is csak a csendben találjuk meg. Szent Edit Stein (1891-1942) írja: „Szükségünk van olyan órákra, amelyekben csendben hallgatunk, és engedjük, hogy az isteni szó felszínre törjön és hasson bennünk“.
Csend, hallgatás, nyugalom nélkül olyanok vagyunk, mint a termőföld, amelyet mindig bevetnek, és nem hagynak pihenni. Előbb vagy utóbb kifárad és kimerül.
Adventben tehát keresd a csendet, mert a szív csendje az a hely, ahol Istennel és önmagaddal találkozhatsz!
2. A második az OLVASÁS (ol). Heinrich Spaemann filozófus (1904-2001) írja: „Az nyomja ránk bélyegét és az alakít bennünket, ami szemünk előtt van. És oda jutunk, amire tekintetünket szegezzük.” Milyen igaz! A rengeteg fölösleges dolog, amit olvasol vagy nézel, felszínessé tesz. A sok lelked számára káros dolog: showműsor, pletykahír, sikamlós film nyugtalanná, idegessé tesz. Mikor olvastál utoljára egy szívet melengető, lelkedet fölemelő könyvet? Mikor néztél meg egy értékes, klasszikus filmet? Mikor lapoztál bele a Szentírásba? A nagy német költőfejedelem, J.W. von Goethe (1749-1832) mondta: „Még soha nem tettem le úgy a kezemből a Szentírást, hogy valami vigasztalót ne találtam volna benne!“
Adventben vedd elő a Szentírást, és olvasd el például Jézus gyermekségtörténetét (Mt 1,18 – 2,23; Lk 1,1 – 2,52). De lassan, nyitott szívvel minduntalan egy kis szünetet tartva, időzz el egy-egy szó vagy mondat után, hadd igya be szíved az Isten Szavát. Ha így olvasod, akkor jobban megérted az Ő lényét, érzelmeit és cselekedetének mozgató rugóit.
3. Harmadik az IMÁDSÁG (im). Advent lényege az ima, helyesebben Isten közelségének a keresése – az imában. Megnyitom magam Neki, mindent Elé viszek, leteszem Előtte terheimet, lelkemnek időt adok a Nála való elidőzésre, Szívén kipihenem magam. Hisz Ő maga mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket“ (vö. Mt 11,28).
Az imához nincs szükséges nagy szavakra. Ha imádkozol arra gondolj: nem véletlenül van csak egy szád és két füled… Azaz: imádnak inkább hallgatásnak, semmint sok beszédnek kell lennie. Hallgass Istenre, hallgass az Isten benned rejtőző Szavára.
Avilai Szent Teréz (1515-1582) írja: „Az ima nem más, mint elidőzés legjobb barátunknál, akivel szívesen vagyunk együtt, egyszerűen azért, hogy nála legyünk, mert tudjuk, hogy szeret minket!“
Így imádkozz adventben!
4. Negyedik a GYÓNÁS (gyó). Nem véletlenül hangzik el már az advent elején Keresztelő Szent Jánostól: „Térjetek meg“. Én? – kérdezed, és kérdezik veled együtt sokan. Nincs szükségem rá… A híres német újságíró, Franz Alt (*1938) mondta: „Korunk igazi bűne a hiányzó bűntudat, a gonosz iránti érzéketlenség. Sokaknak egyáltalán nem fáj, ha rosszat tettek – vagy tesznek.”
Van ebben valami. Mindig mások háza előtt seprünk. Mindig mások vélt vagy valós bűne van a szánkon. Olyan jó lenne, ha tiszta vizet öntenénk a magunk poharába. Azaz: ha szentgyónáshoz járulnánk. Ha minden vétkünket Isten gyógyító kezeibe raknánk.
Martin Buber (1878-1965) zsidó vallásfilozófus írja: „Az ember legnagyobb bűne nem a vétkei, amiket elkövet, hisz a kísértés hatalmas, az ő ereje viszont csekély! Az ember legnagyobb bűne az, hogy élete minden pillanatában megtérhetne, de nem teszi.”
Szent II. János Pál pápa (1920-2005) mondta: „A szentgyónás az a hely, ahol az ember nyomorúsága és gyöngesége Isten irgalmas szeretetével találkozik.” A szentgyónásban Isten Szava megbocsát, fölemel, vigasztal és új kezdetet ajándékoz.
Használd ki!
5. Végül ötödik a SZERETET (sze). Karácsony a szeretet ünnepe. Az adventi időszak erre akar előkészíteni Téged. Úgy is mondhatnám, hogy adventben kell a karácsonyi szeretetet „begyakorolnod“. És ezt ott kell tenned, ahol vagy, és azzal kell tenned, amid van.
Gyakorold a szeretetet előbb szűkebb környezeteddel: családod tagjaival, barátaiddal, ismerőseiddel, munkatársaiddal… De másokra, messzebb lakókra és számodra ismeretlenekre is gondolhatsz egy jótékonysági akció keretében. Plébániádon biztosan van ilyesmi is…
És nem csak pénzzel és ajándékokkal tudsz szeretetet adni. Hanem például a másikra való odafigyeléssel, kedves szavaiddal, a türelem gyakorlásával, a megbocsátással…
Talán megírhatnád azt a levelet, amelyet már olyan régóta akarsz megírni…
Talán meglátogathatnál valakit, akit már rég nem láttál…
Talán felhívhatnál valakit, akivel oly régen nem beszéltél már…
És az ilyen szeretet gyakorlására minden egyes napon van lehetőséged…
„Cse-ol-im-gyó-sze“. Látod, mennyi minden rejlik egy varázsszóban?
Hogy kissé gyermekded?
De ez segít Téged abban, hogy a körülötted “dúló” karácsony előtti lázas és lármás sürgés-forgás ellenére megszülethessék majd benned is Karácsonykor Jézus Urunk.
Minden „Varázsszavak Legvarázsosabbja“…
Ezt kívánja Neked és minden kedves Olvasójának, szeretettel
Imre atya
Stuttgart, 2016. december 6.
Forrás: http://stuttgarti-katolikusok.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése