Március 23. szerda: Iz 50,4–9a; Zs 68,8–34; Mt 26,14–25
Izajás próféta immár harmadszor jövendöl az Úr szenvedő Szolgájáról, aki nem más, mint a Mennyei Atya által küldött dicsőséges Krisztus, a Szűz Máriától Betlehemben született isteni Megváltó.
Mitől válik ő szenvedő Szolgává? Biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak a fizikai bántalmazásoktól, hanem a lelki sebektől is; főleg azoktól, melyeket az általa kiválasztott és kivételes módon szeretett tanítványok ejtenek rajta. Ezek közül a legfájdalmasabb Iskarióti Júdás árulása, aki földi vagyonért szolgáltatja ki a világi hatalomnak a világmindenség Urát.
Jézus ennek ellenére mégsem törik össze, vall isteni és emberi értelemben kudarcot, hiszen általa és benne mindenkor a Mennyei Atya munkál. A Mennyei Atya üdvözítő akarata bontakozik ki a világban annak ellenére, hogy akkor is és most is sok tanítvány füle, szeme és szíve zárva marad.
Éppen ezért kell kérnünk Jézustól a nyitott lélek és a szerető szív kegyelmét, hogy egész életünkben és minden szentmisén egy asztalközösségben lehessünk vele, mint igaz tanítványai, és nem, mint hűtlen elárulói!
Ha így teszünk, akkor Jézussal együtt mi sem maradunk sohasem szégyenben, és a mi életünk sem lesz gyalázatos kudarc, hiszen a Mennyei Atya – az ő szeretett Fiával együtt – minket is mindörökre megerősít, megszentel, és dicsőségesen magához emel.
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése