Szentmise bevezetője:
A mai napon templomunkban kettős ünnepet ülünk.
Először is, a világegyház és természetesen benne mi is, ünnepeljük a Szentírás Vasárnapját, amikor Egyházunk még hatványozottabban állítja figyelmünk középpontjába a Bibliát, Istenünk üzenetét, az emberhez intézet szavát, életünk eligazításával kapcsolatos tanítását. Ez jó alkalom arra, hogy lelkiismeret vizsgálatot tartva elgondolkodjunk azon, hogy milyen a mi kapcsolatunk a Szentírással? Egyáltalán fontos-e a mi számunkra, kézbe vesszük-e, olvassuk-e, és engedjük-e hogy hatással legyen életünkre?
Másodszor pedig ünneplésünk középpontjában állnak azok, akik 1935-ben, azaz 80 évvel ezelőtt születtek, s ma eljöttek, hogy hálát adjanak a Mindenható Istennek az eltelt évekért és az elkövetkezőkhöz az Ő segítségét, áldását kérjék.
Ha jól informáltak, akkor összesen 27 születtek. Közülük már 9-en az örök béke álmát alusszák, s ha tehetnék, akkor arra biztatnának bennünket, hogy vegyük komolyan a Biblia tanítását, mert nagyon megéri! 9-en idegenben élnek és 9-en itthon járják az élet göröngyös útját.
Egyébként minden egyes szentmisében elhangzik a felszólítás: Adjunk hálát Urunknak Istenünk! És a válasz: méltó és igazságos! Azt hiszem ez a felszólítás egy 80 éves kortárs találkozó alkalmával bemutatott szentmiseáldozatban még inkább hangsúlyt kap.
Isten előtt is „a hálás szív” kedves. Aki tud mindenért köszönetet mondani Istennek; reggel, hogy felvirrasztotta napját újra, este hálás szívvel mond köszönetet, hogy a nap folyamán megőrizte minden bajtól, adott erőt, egészséget, és hogy a tövisek közé rózsát is teremtett, hogy a viharok mellet is van kéklő ég és napsütés, aki mindezeket szívből meg tudja köszönni Istennek, az hálás.
A mai ünneplés, különösen is jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk azon: tudunk-e igazán hálásak lenni? Tudunk-e hálás szívvel köszönetet mondani, Istennek és embernek, mindenért, amit csak kaptunk az életben?
A tapasztalat azt igazolja, hogy az tud hálás lenni embertársainak, aki előbb le tudja róni a hála adóját Isten iránt.
Ezekkel a gondolatokkal vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és …
Először is, a világegyház és természetesen benne mi is, ünnepeljük a Szentírás Vasárnapját, amikor Egyházunk még hatványozottabban állítja figyelmünk középpontjába a Bibliát, Istenünk üzenetét, az emberhez intézet szavát, életünk eligazításával kapcsolatos tanítását. Ez jó alkalom arra, hogy lelkiismeret vizsgálatot tartva elgondolkodjunk azon, hogy milyen a mi kapcsolatunk a Szentírással? Egyáltalán fontos-e a mi számunkra, kézbe vesszük-e, olvassuk-e, és engedjük-e hogy hatással legyen életünkre?
Másodszor pedig ünneplésünk középpontjában állnak azok, akik 1935-ben, azaz 80 évvel ezelőtt születtek, s ma eljöttek, hogy hálát adjanak a Mindenható Istennek az eltelt évekért és az elkövetkezőkhöz az Ő segítségét, áldását kérjék.
Ha jól informáltak, akkor összesen 27 születtek. Közülük már 9-en az örök béke álmát alusszák, s ha tehetnék, akkor arra biztatnának bennünket, hogy vegyük komolyan a Biblia tanítását, mert nagyon megéri! 9-en idegenben élnek és 9-en itthon járják az élet göröngyös útját.
Egyébként minden egyes szentmisében elhangzik a felszólítás: Adjunk hálát Urunknak Istenünk! És a válasz: méltó és igazságos! Azt hiszem ez a felszólítás egy 80 éves kortárs találkozó alkalmával bemutatott szentmiseáldozatban még inkább hangsúlyt kap.
Isten előtt is „a hálás szív” kedves. Aki tud mindenért köszönetet mondani Istennek; reggel, hogy felvirrasztotta napját újra, este hálás szívvel mond köszönetet, hogy a nap folyamán megőrizte minden bajtól, adott erőt, egészséget, és hogy a tövisek közé rózsát is teremtett, hogy a viharok mellet is van kéklő ég és napsütés, aki mindezeket szívből meg tudja köszönni Istennek, az hálás.
A mai ünneplés, különösen is jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk azon: tudunk-e igazán hálásak lenni? Tudunk-e hálás szívvel köszönetet mondani, Istennek és embernek, mindenért, amit csak kaptunk az életben?
A tapasztalat azt igazolja, hogy az tud hálás lenni embertársainak, aki előbb le tudja róni a hála adóját Isten iránt.
Ezekkel a gondolatokkal vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és …
. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése