A mai olvasmányban Izajás próféta az Istennek tetsző böjtölésre és magatartásra hívja fel a figyelmünket. De mindez valójában nem pusztán a böjtölésről szól, hanem annál sokkal több van mögötte.
Ez a rész elgondolkodtat minket arról, hogy mi hiteles keresztényként élünk-e a világban. Mi akadályoz sokszor abban, hogy meghalljam Isten hangját? Talán az, hogy nem vagyok őszinte saját magamhoz, embertársaimhoz és Istenhez sem. Reggel, mikor felkelünk, felvesszük az álarcunkat és útnak indulunk. Kifelé azt mutatom, ami/aki nem én vagyok, mert így az álarcomat érik a konfliktusok, azon keletkeznek a sebek és ezzel próbáljuk meg csökkenteni fájdalmunkat.
Nagyon kifejező a magyar nyelv a "képmás" és a "képmutatás" szó tekintetében is. A képmás azt éli, amit hirdet, az, akinek valójában lennie kell. Míg a képmutató felmutat egy álarcot, ami nem ő.
Fel tudom-e vállalni azt, hogy a bántások és a sebek engem érjenek és ne az álarcomat? Képes vagyok-e rá, hogy mások is meglássák rajtam Krisztus "képmását"?
Olvasmányok: Iz 58,1–9a; Zs 50; Mt 9,14–15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése