A szentek közöttünk élnek, szokták mondani. Úgy tűnik, ez a
vértanúkra ugyanúgy igaz. A kegyetlen terrorcselekmények sora, amely az
idei év elején kezdődött, egyelőre nem ért véget. A keresztény
áldozatokról szóló hírek talán még inkább fájnak. Nem azért, mintha ők
„ártatlanabbul” szenvednének, mint a megölt újságírók vagy az egyszerű
bevásárlók, ahogy azt némelyek rendkívül együgyű módon hangoztatják. A
keresztény áldozatokkal való nagyobb együttérzés szubjektív: a másik
keresztényhez a keresztség révén „testvéri” szálak fűznek, ami sokkal
erősebb, mint a bármely ember elpusztítása miatt érzett megrendülés.
S ha a szubjektív megrendültség skáláján vannak még további fokok,
akkor bizonyára Kayla Mueller halála újabb fokozatot ér el. Kayla
mártíromsága nem a véletlen műve. A huszonhat éves amerikai lány 2012
óta dolgozott a háború sújtotta Szíriában önkéntesként. Őt nem katonai
behívó, nem egy hírügynökség megbízása vezényelte e rendkívül veszélyes
övezetbe. A saját lelkiismeretében felismert küldetés bizonyossága volt
az, ami arra késztette, hogy segítségére siessen a szenvedő embereknek.
Előbb Észak-Indiában, Palesztinában és Izraelben, majd végül a
szír–török határ közelében végzett humanitárius szolgálatot. Azt
vallotta, hogy neki ezeken a helyeken van dolga, mert „amíg élek, nem engedem, hogy ez a szenvedés normális legyen, valami, amit egyszerűen tudomásul veszünk”.
A folytatás ide kattintva olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése