Oldalak

szombat, január 17, 2015

Gyerünk, evezz a mélyre! - Imre atya írása

A kép lelő helye
Nézem a csónakot: ott ring csendesen a vízen.
Ki van kötve, nehogy a nagy hullámok vagy a heves szél tönkretegye, illetve elsodorja.

Vajon örvend neki? - kérdem magamban. Hosszú időn át béklyóban vesztegelni...

A csónak nem arra van teremtve, hogy a kikötőben heverjen, még akkor sem, ha ott számára – látszólag – biztonságosabb.

A csónak a tengerre van teremtve, még akkor is, ha ott egyedül küzd a hullámokkal.
A csónak arra van teremtve, hogy a tenger tágságát felkutassa, és egy másik partot érjen.
A csónak arra van teremtve,
hogy szembeszálljon a széllel,
hogy dacoljon a viharral,
hogy megküzdjön a hullámokkal.

És nem is akarja ezt másképp, hisz erre van teremtve, ez a hivatása!

Előtted is két lehetőség nyílik: vagy vesztegelsz a kényelmesség kikötőjében, vagy útra kelsz a széllel szemben is.

Ha veszteg maradsz, akkor soha nem ismered meg képességeidet, talentumaidat és emberi korlátaidat!
Ha veszteg maradsz, akkor soha nem fedezel fel új partokat,
Nem ismersz meg új világokat, új embereket,
soha nem tudod meg, hogy álmaid valósággá válhatnak-e vagy sem?

Ez nem lehet a Te élethivatásod! Vagy?

Kelj hát útra!

Evezz a mélyre, hogy megismerd az életet!
Lovagold meg a hullámokat, hogy bátorságra kapj!
Szállj szembe az élet viharaival, hogy legyőzd magadban a félelmet!
Vágj neki a sötétnek, hogy majd megtapasztald: Isten ott is Veled van!

Légy életed kapitánya, ne pedig közönséges matróza!

Bízz Istenben – és önmagadban!

Gyerünk, evezz ki a mélyre!

Stuttgart, 2015. 01. 17.

Nincsenek megjegyzések: