December 5. péntek - Adventi gondolatok: „Azon a napon… a vakok szeme pedig látásra nyílik a sötét homály után”(Iz 29,17-24).

Mind az olvasmányban, mind pedig a mai evangéliumban szó van a vakságról. Azt hiszem, mindannyian el tudjuk képzelni, hogy milyen szörnyű, nehéz dolog lehet a vakság. Az ilyen ember milyen nehezen tud eligazodni a világban. Nem beszélve arról, hogy nem láthatja Isten csodaszép, színes világát.

Izajás próféta arról beszél az olvasmányban, hogy hamarosan eljön a Megváltó, hogy megnyissa a vakok szemét, és megszabadítsa a választott népet. Szent Máté evangélista pedig arról számol be, hogy a prófétai ígéret valóra vált és a Jézusban hívő vakok visszanyerik látásukat.
A két vaktól, akik Jézus segítségét kérve követték az Urat, megkérdezi: hiszitek-e, hogy tudok rajtatok segíteni? Hisszük, Uram! – felelték azok. Akkor megérintette szemüket és így szólt: Legyen a hitetek szerint! – és abban a pillanatban megnyílt a szemük és láttak.

Feltehetjük magunknak a kérdést – milyen az én hitem? Életemet tudom-e vakon Istenre bízni? Észreveszem-e a mindennapok zűrzavarában Jézus Krisztust? Hiszen mindannyian vakok vagyunk egy kicsit, el vagyunk foglalva saját feladatainkkal, bajainkkal és olykor még a közvetlen környezetünkben lévőket sem vesszük észre. Különösen a mai rohanó világban.

Kérjük Isten segítségét, hogy nekünk is olyan hitünk legyen, mint annak a két vaknak. Kérjük, hogy látva észre tudjuk venni a körülöttünk lévő csodálatos világot, az embereket, akikkel együtt járjuk az élet útját és e szentmiseáldozatban, a fehér ostya színében fölfedezhessük azt a Jézust, aki visszaadta a vakok látását, és képes meggyógyítani a mi lelki vakságunkat is, ha kérjük Őt és igazán hiszünk benne. 

Iz 29,17-24; Zs 26; Mt 9,27-31