Adventi gondolatok: Ne szavakkal, hanem tettekkel szeressük az Istent! – Advent 3. hete kedd

A kép forrás helye itt

A mai evangéliumi részlet a két fiú magatartásán keresztül a hamis és a helyes irányban haladó vallásosságot tárja elénk.

Az egyik, aki igent mond, mégsem teljesíti atyja akaratát, azokat az embereket személyesíti meg, akik látszólag nagyon vallásosak: kínosan ügyelnek a vallási törvények megtartására, tüntető módon imádkoznak, és mindent megtesznek, ami a vallás külsejéhez, felszínéhez tartozik, de belül képtelenek a megtérésre, a megbocsájtásra.
Így, a helytelen vallási életvitelük következtében, az előítéletek rabjaiként nem tudják befogadni a Jézusban közeledő Istent. Vallásosságuk csak külső máz, aminek köszönhetően szívük mélyén nem tudnak igent mondani Isten akaratára.

A másik fiú az Isten iránt nyitott, a bűnbánatra és megbocsájtásra kész embereket jelképezi, akik többnyire az egyszerű nép közül kerülnek ki, s gyakran éppen a nagy bűnösök, a Biblia szavaival élve, a vámosok és az utcanők világában találhatók.
Ezek Jézus korában, külső szempontok alapján ítélve nagyon távol álltak a vallási gyakorlatok világától, de készek voltak a megtérésre, s nem ragaszkodván előítéleteikhez el tudták, be tudták fogadni Jézust. Vallásosságukról hiányzott a külső máz, de belül igent tudtak mondani Isten közeledésére.

A példabeszéd arra figyelmeztet, hogy a vallásos életben a külsőnek és a belsőnek összhangban kell lennie, s hogy a hangsúly nem a külsőségeken, hanem az Isten útmutatását követő tetteken van.

A hátra lévő adventi szent idő jó alkalom arra, hogy magunkba szálljunk és elgondolkodjunk azon, mennyire vesszük komolyan az Írásban megfogalmazódó isteni üzenetet.
Gondolkodjunk el, s tegyünk meg mindent, hogy ne az első fiúra hasonlítsunk, hanem a másodikra, aki nem a külsőségekben, hanem szívében és tetteiben mutatja meg azt, hogy Atyjához tartozik.