„Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezéri bot az ő
kezéből, míg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskednek.”
Az
adventi előkészület utolsó hetébe léptünk. Felfokozódó vágyakozásunk
kifejezői az esti zsolozsmában felhangzó Ó-antifónák, melyek sűrítve
tartalmazzák az Ószövetség Jézusra vonatkoztatott szebbnél szebb képeit,
s új meg új néven nevezve kérlelik az Eljövendőt, hogy jöjjön és
szabadítsa meg népét.
Adventi várakozásunknak sajátos mélységet ad
annak örömteli fölfedezése, hogy az Ószövetség messiási jövendölései, a
homályos és önmagukban értelmezhetetlen kijelentések Karácsonykor mind
elnyerik értelmüket, az eddig külön futó szálak most egyetlen közös
pontban találkoznak, s innentől már nincs több szál, csak egyetlenegy,
erre fűződik föl az egész üdvösségtörténet Ábrahámtól az utolsó napig.
Ennek bizonysága az a családfa is, melyet a mai Evangéliumban olvasunk.
A
sok ismerős bibliai alak, Isten meghitt barátai és hűséges szolgái,
pátriárkák és királyok, és a még több ismeretlennek tűnő szereplő most
mind felvonul, hogy annak színrelépését készítsék elő, akiért az egész
világ teremtetett. Valóban az idők teljessége ez, amikor minden elnyeri
az isteni tervben előre látott értelmét.
Persze, számos földi
uralkodó dicsekedhetett nemzedékek hosszú során át honalapítókig és
mitológiai alakokig visszavezetett családfával, de Jézus családfája
különbözik mindezektől, hiszen nem valamely mulandó birodalom faji
leszármazásra vagy nemesi ősökre hivatkozó ideológiájának kelléke, hanem
mindenestül teológiai mondanivalója van. Nem a test és a vér számít
ebben a családfában, hiszen Jézus test szerint nem József fia volt,
hanem az az isteni akarat, mely a választott nép történetét saját
eljövetelének előkészítőjévé teszi. Ez a családfa nem az egykor volt
dicső ősöket foglalja lajstromba, hanem azokat a személyeket gyűjti
össze, akik Isten akaratának hordozói és teljesítői voltak, s ma is
élnek ennek az isteni akaratnak a jóvoltából, hiszen Isten az élők
Istene, nem a holtaké.
Ez az a lelki családfa, mely örökké
zöldell, és új hajtásokat hoz, s amelyre ha ráoltódsz, te magad is élő
ággá, gyümölcsöt érlelő fává leszel.
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése