péntek, november 21, 2014

Ne zsákolj!

4aaab51fa1577_featured_without_text_10_10_53_229_image32_407_20100623220944_960
Egyszer részt vettem egy középiskolai kosárlabda bajnokságon, ahol jegyzőként dolgoztam, így sok meccset láttam. Az egyik legemlékezetesebb dologról írok most.

Két fiúcsapat játszott egymás ellen a döntőbe jutásért. Az egyik csapat magasabb volt, a másik azonban fürgébb. A magasabb csapatban volt egy feltűnően nagy, aki elég jó játékos volt és a meccs előtt a közönséget azzal hergelte, hogy zsákolt egy néhányat, ami a kosárlabdában elég szép teljesítmény főleg egy középiskolai bajnokságon. Látszott rajta, hogy még nem olyan könnyedén megy neki a dolog, mint a TV-ben, de azért meg tudta csinálni.

Eljött a mérkőzés. A fürge és a magas csapat végig fej-fej mellett küzdött. Amit a fürgék gyorsasága és technikája elért, azt a másik csapat magassága miatt szintén meg tudta tenni. Néhány perc volt hátra a mérkőzésből és még mindig nagyon szoros volt az állás. Az utolsó percben a magas csapat 2 ponttal, azaz 1 kosárral vezetett. Nekik volt előnyük és pont kedvező helyzetbe jutottak. A zsákolni tudó fiút tudták egyedül indítani. Mivel a közönség tudta, hogy tud zsákolni, és látta, hogy nincs előtte senki. Elkezdett kiabálni: “Zsákolj! Zsákolj!”
A fiú kissé zavarba jött, de amikor látta, hogy üres a palánk és szabad az út, elkezdett gyorsítani. Ugrott, repült és repült és… szépen kipattant a gyűrűről a labda. Az ellenfél egyik játékosa elkapta és máris indult a visszavágás emberhátrányból. Az ellenfél egyenlített. A magas csapat kissé megszeppent, legfőképpen pedig az hökkent meg, aki zsákolni akart. A másik csapat azonban annál inkább küzdött. 1 perc volt hátra. Ismét a magas csapat kezdett. Az előbbi jelenet miatt azonban össze voltak zavarodva. Játszottak, próbálták a játékot, de nem ment. Előbb már a zsebükben érezték a győzelmet. Hiszen ők indítottak. A kezdés után nem tudtak pontot szerezni. A fürgék csapata azonban miután megszerezte a labdát, bedobott egy kosarat és nyert.

Elgondolkodtam a meccs tanúságán. Mit gondolhatott az edző? Mit gondolhattak azok, akik neki szurkoltak? Az edzők álláspontja ilyen esetekben általában egybehangzó. Jobb egy átlagosan megszerzett pont, mint egy szép mellédobás. Az edzője valószínűleg végig azon csikorgatta a fogát, hogy “Ne zsákolj, nehogy zsákolj!” Ugyanis ez egy nehéz dolog. A meccs végén a játékos ki van fáradva. Nem tud olyan nagy erőt kifejteni, mint pihenten. Megnő az esély a hibázásra.
Ami érdekes még, hogy mit élhetett át az a játékos, aki zsákolni akart. Valószínűleg nem az edző tanácsait forgatta a fejében, hanem szeretett volna a közönség kedvében járni.

Azért mondom el ezt a történetet, mert szerintem sokan vagyunk mi is így. Kedvében szeretnénk járni sokaknak, s ezzel elszúrunk dolgokat és lehetőségeket. Sokan küzdenek azzal, hogy az emberek nem tartják őket elég szépnek, jónak, okosnak. Sokan akarnak megfelelni másoknak, akik azt mondják rájuk, hogy “Vegyél divatos ruhákat, ékszereket, sminket!” vagy a férfiaknak, hogy “Gyúrd ki magad, olyan vagy mint egy szúnyog!”. A Mennyei Edző, Isten, szembe helyezkedik ezekkel a mások által ránk akasztott véleményekkel. Ahogy a kosaras esetében tisztán csak a saját edzője látott, úgy a mi esetünkben is Isten lát bennünket a legtisztábban. Biztosan megtapasztaltad már, hogy valamit elvárnak tőled az emberek, de amíg azokat teljesíted egyre szomorúbb és üresebb lesz az életed. A másikban keresed önmagad és közben elveszíted.

A Mennyei Edzőnk ránk akar kiáltani “Ne zsákolj!”. “Ne akard azokat az elvárásokat teljesíteni, amiket nem én adok, hiszen én tudom, hogy nem lesz jó vége. Ha távol kerülsz attól, amit én elterveztem neked, akkor nem csak te járod meg, hanem a csapattársaid, a körülötted lévők.”

Igen, nagy a felelősségünk, hiszen az életünk játéka az, amit játszunk. És mivel egy életünk van, nem árt komolyan venni. Viszont nem kell félnünk. Van, aki már lejátszotta előttünk: Jézus. És Ő az egyedüli, aki nyert, hiszen feltámadt. A győztes csapat a Katolikus Egyház, amely 2000 éve Jézus Edző szabályai szerint játszik. És lehet, hogy a szabályok követése nem jár azonnali elismeréssel, de tudjuk, hogy jobb pontot szerezni, mint szépen mellé dobni.

Nincsenek megjegyzések:

Lefekvés előtti gondolat a hála és a bizalom jegyében, amelyet egy közeli ismerősömtől kaptam

  E gondolat megerősíti a hitet, hálát ad a múltért, és reményt nyújt a jövőre. „Hálás vagyok, Uram, hogy az eltelt évek minden pillanatában...