Oldalak

szombat, augusztus 30, 2014

Valódi értéked... Imre atya írása

A kép forrás helye itt érhető el
Isten segítségével a nyár egy nagy részét otthon tölthettem. Jól esett egy év után ismét barátokkal, ismerősökkel és paptestvérekkel találkozni. Szinte megittasodva szívtam újfent magamba megbecsülésüket, szeretetüket és bizalmukat. Megint csak azt éreztem, amit már annyiszor kifejeztem: ez a fenti három, egymás megbecsülése, a kölcsönös szeretet és a felénk áradó bizalom minden pénznél, hírnévnél és karriernél fontosabb!

Téged is meglátogattalak. Egy pohár bor mellett sokáig beszélgettünk. Ezúttal nagyon lehangolt voltál. Elmondtad, hogy emberi méltóságodban nagyon megsértettek. Egy eddig barátodnak vélt valaki hátba támadott. Rólad – minden jel szerint – rossz szándékkal valótlant állított, és olyasmit is kifecsegett, amely eddig kettőtök féltett titka volt... Valamiért bosszút akart rajtad állni...
Te pedig emiatt most nem tudsz talpra állni...

Átéreztem minden szavadat, hisz magam is nem egyszer mentem ilyen fázison keresztül...

Beszélgetés közben eszembe jutott – s azonnal el is mondtam Neked – egy ismert amerikai professzor esetét, aki egy alkalommal az egyik szemináriumán 200 tagú hallgatóságának egy 20 dolláros bankjegyet mutatott.
- Kinek adjam? – kérdezte.
A teremben mindenki felemelte a kezét.
Erre a professzor vette a bankjegyet és összegyűrte. Majd ismét feltette a kérdést:
- Ki kéri még mindig?
Minden kéz a magasba lendült.
Erre vette a bankjegyet, földre dobta, rátaposott, bepiszkította. Majd azt kérdezte újfent:
- Ki szeretné ezután is?
Ezúttal is minden hallgató felnyújtotta a kezét.
- Tudják, uraim és hölgyeim, hogy miért akarják továbbra is ezt az összegyűrt, összetaposott és bepiszkított bankjegyet? Mert annak most is változatlanul ugyanaz az értéke, mint első pillanatban.
Azt mondom hát önöknek, mindig és minden körülmények között legyenek tudatában annak, hogy egy megfizethetetlen belső értékük van! És ez az egyedüli, amit önöktől soha és senki el nem vehet!

A tanulság mindannyiunknak szól.

Hányszor esünk a földre – vétlenül, csak mert emberi természetünk gyenge...
Hányszor ismerjük fel a jót, mégis valamilyen bennünk lakó belső sötét gyönyör miatt a rosszat tesszük...
Hányszor érezzük magunkat rossznak, gyűrött bankjegynek, mert bár a legjobbat akartuk, hozott döntéseink egyike-másika mégis rosszul sült el...
Hányszor találjuk magunkat értéktelennek, mert másnak – legalább is látszólag – több tehetsége és több sikere van, mint nekünk...

Hányszor taposnak ránk, mint bankjegyre, noha vétlenek vagyunk, csak azért, mert valakinek vagy valakiknek az útjában állunk...
Hányszor beszélik ki hibáinkat csak azért, hogy mások megbecsülését és bizalmát elveszítsük...
Hányszor terjesztenek rólunk valótlant, csak azért, mert irigylik látszólagos sikereinket, és hogy a hírverők nagyobbaknak, jobbaknak látsszanak...
Hányszor csapnak be bennünket, hányszor használják ki érzelmeinket, majd dobnak el bennünket csak azért, mert érdekük így kívánja...

Hányszor piszkítanak be bennünket, és férkőznek közelünkbe olyanok, akik számítók, hamisak, képmutatók és méltatlanok a bizalmunkra, csak azért, hogy rajtunk, mint létrán előbbre jussanak...
Hányszor magyarázzák félre legjobb szándékainkat is, csak azért, hogy terveinket és álmainkat keresztülhúzhassák...
Hányszor élnek vissza bizalmunkkal, csak azért, hogy önös hasznot húzzanak belőlünk...
Hányszor tepernek földre bennünket elleneink, csak azért, hogy rajtunk áthághassanak és hatalmi vágyukat kiélhessék...

Ilyenkor csak egy a fontos: megőrizni belső értékünk tudatát!

Jézus Urunk is ugyanezt tette: az őt arcul ütő poroszlónak öntudatosan azt mondta: »Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?« (Vö. Jn 18,23).
És, ha megfigyeljük, mindenkit egyformán szeretett: férfit és nőt, gyermeket és aggot, igazat és bűnöst egyaránt.
Mert szerinte az embert mindig belső, Isten adta értéke szerint kell szeretni és elfogadni, és nem helyzete, társadalmi állapota vagy azon körülmények alapján, amelyekbe a szerencse emelte.

Ne feledd hát semmiféle körülmények között, hogy van egy belső értéked.
Egy olyan kincsed, egy olyan drágaköved, amelyet senki nem vehet el Tőled, és amelyen semmiféle esemény karcot nem ejthet!

Vigyázz hát rá!
 
Stuttgart, 2014-08-30.

Nincsenek megjegyzések: