 |
| Zsák ürítés |
Egy elégé hosszú, fárasztó szombati nap vége felé (19:35
órakor), miután már jóemberek jóvoltából a szomjamat is sikerült oltanom, s
amint éppen ráteszem az i betűre a pontot, akarom mondani a sarjú boglyára az
utolsó adag sarjút, és azon gondolkodom, hogy még hátra van a templom díszítése…
Egyszer csak a telefonom illegális behatolót jelez a kolostor
területére, pontosabban a kukoricásba…
Hagyva gereblyét és villát, szaladok
szemügyre venni a betolakodót, aki nem más, mint a falu, matuzsálem korú roma
hölgye… Annyira el volt foglalva a termés, a tejes kukorica begyűjtésével, hogy
észre sem vette, hogy én is ott vagyok. Természetesen biztosra akart menni, s
nem akart selejtet cipelni a zsákjába, ezért előbb megkóstolta a kukoricát,
hogy lássa alkalmas-e a fogyasztásra…
 |
| Érdekes a kukoricatörésnél nem használt botot... |
Amikor megpillantott engem is, annak rendje, s módja szerint
illedelmesen köszönt…
Majd tudomásomra adta, hogy akart engedélyt kérni a
szüretre, hisz sokáig ott ült a templom előtt, de mivel nem látott (gondolom
úgy értette, hogy csendes volt a kolostor udvara), s a türelme is fogytán volt,
ezért úgy gondolta nyugodtan végre hajthatja szándékát…
Amikor nem dicsértem tettéért, és lopásnak neveztem
cselekedetét, akkor kikérve magának, azt mondotta, hogy ő nem lopni akart, csak szerezni… Arra már nem volt türelmem
megkérdezni, hogy akkor mit ért a lopás alatt…
Természetesen a „szerzeményt” lerakva kellett távoznia és
mondanom se kell, hogy nem volt megelégedve a dolgok végkimenetelével…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése