Helyszíni
tudósítónk szerint augusztus 16-án, szombaton reggel, a boldoggá
avatási szentmise napján minden a szokásos módon zajlott: az órák óta
várakozó hatalmas tömeg nagy izgalommal és lelkesedéssel köszöntötte a
pápát. Örömmámorban úszva okos- és táblatelefonjukkal próbálták
megörökíteni a tovatűnő pillanatokat. Mosolyogtak, kiáltoztak,
integettek és meghajoltak – a tiszteletadás helyi jeleként – de senki
sem tolakodott, vagy próbált a másik elé kerülni, hogy jobban lásson.
A koreaiak tanúságot tettek ősi kultúrájukról, a vérükben lévő önuralomról. Senki sem hajított sálat, pileólust vagy éppen futballmezt a pápához, aki jobbra-balra áldást adott, gyermekeket vett magához, integetve válaszolt a hívek lelkesedésére. Ez a „self-control” kísérte végig az egész szertartást. Az egymilliós tömeg néma csöndben követte a pápa homíliáját.
A fegyelmezettség megmutatkozott a környező utcákon is, ahol mindenki engedelmeskedett a rendfenntartók utasításainak. Mivel a pápa kategorikusan visszautasítja, hogy golyóálló mellényt viseljen, és mivel nyitott autókon járja körbe a tömeget, ezért a biztonsági embereknek különösen nehéz a feladatuk.
A pápalátogatás megkívánja, hogy együttműködjenek az ország fegyveres erői, helyi rendőrségei, terrorizmust elhárító szervei, titkosszolgálata, az elnöki biztonsági szolgálat, valamint a vatikáni csendőrség és a pápa személyes biztonságáért felelős kíséret tagjai. A boldoggá avatási szertartás környékén lezárták az utakat, a tetőteraszokat; éles lövészek és mintegy 30 ezer rendőr ügyelt a biztonságra.
Tudósítónk az országban uralkodó rendkívüli szívélyes légkörről számolt be. Egy koreai tinédzser foglalta össze legjobban a lakosság érzelmeit: „Ferenc papa – rossz hangsúllyal ejtve az olasz szót – mindent csodálatossá tesz. Mindenkit boldoggá tesz. Hatására szeretnék én is jó ember lenni”.
A szentmise előtt a Szentatya ismételten köszöntötte a hajószerencsétlenség áldozatainak hozzátartozóit. Ölelése, a fájdalomban való osztozása az elmúlt napokban nagy meghatottságot váltott ki. A helyi napilapok szombaton nagy terjedelemben foglalkoznak a pápa szeretet gesztusaival.
Azért is, mert a szavakon túl, a pápa továbbra is magán viseli azt a sárga kis szalagot, amely az áldozatokkal való szolidaritás kifejezése. Ez a tanúságtétel a helyi krónikák szerint „kezdi felszárítani Sewol könnyeit”.
(vm)
A koreaiak tanúságot tettek ősi kultúrájukról, a vérükben lévő önuralomról. Senki sem hajított sálat, pileólust vagy éppen futballmezt a pápához, aki jobbra-balra áldást adott, gyermekeket vett magához, integetve válaszolt a hívek lelkesedésére. Ez a „self-control” kísérte végig az egész szertartást. Az egymilliós tömeg néma csöndben követte a pápa homíliáját.
A fegyelmezettség megmutatkozott a környező utcákon is, ahol mindenki engedelmeskedett a rendfenntartók utasításainak. Mivel a pápa kategorikusan visszautasítja, hogy golyóálló mellényt viseljen, és mivel nyitott autókon járja körbe a tömeget, ezért a biztonsági embereknek különösen nehéz a feladatuk.
A pápalátogatás megkívánja, hogy együttműködjenek az ország fegyveres erői, helyi rendőrségei, terrorizmust elhárító szervei, titkosszolgálata, az elnöki biztonsági szolgálat, valamint a vatikáni csendőrség és a pápa személyes biztonságáért felelős kíséret tagjai. A boldoggá avatási szertartás környékén lezárták az utakat, a tetőteraszokat; éles lövészek és mintegy 30 ezer rendőr ügyelt a biztonságra.
Tudósítónk az országban uralkodó rendkívüli szívélyes légkörről számolt be. Egy koreai tinédzser foglalta össze legjobban a lakosság érzelmeit: „Ferenc papa – rossz hangsúllyal ejtve az olasz szót – mindent csodálatossá tesz. Mindenkit boldoggá tesz. Hatására szeretnék én is jó ember lenni”.
A szentmise előtt a Szentatya ismételten köszöntötte a hajószerencsétlenség áldozatainak hozzátartozóit. Ölelése, a fájdalomban való osztozása az elmúlt napokban nagy meghatottságot váltott ki. A helyi napilapok szombaton nagy terjedelemben foglalkoznak a pápa szeretet gesztusaival.
Azért is, mert a szavakon túl, a pápa továbbra is magán viseli azt a sárga kis szalagot, amely az áldozatokkal való szolidaritás kifejezése. Ez a tanúságtétel a helyi krónikák szerint „kezdi felszárítani Sewol könnyeit”.
(vm)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése