Pünkösdvasárnap délelőtt a Szentatya a Szent Péter bazilikában
mutatott be szentmisét a Lélekjövetel főünnepén. A hívekhez fordulva
Ferenc pápa három pontban foglalta össze a Lélek szerepét. A Krisztus
által megígért Lélek különleges módon áradt ki az apostolokra, de ez az
esemény rendre megújul most, a jelenben is – kezdte beszédét a pápa. A Lélek először is tanít bennünket, ő a belső Mester, aki a helyes útra vezet el minket, aki magát az Utat mutatja. Arra indít, hogy kövessük Jézust, aki maga az Út, járjunk a nyomában. A Lélek továbbá az Élet mestere is, aki a keresztény élet mind szélesebb és harmonikusabb horizontját ismerteti meg.
A Szentlélek emlékeztet bennünket mindarra - folytatta a pápa - amit Jézus tanított, mert ő az Egyház élő emlékezete. Miközben emlékeztet, egyúttal meg is érteti a hallottakat. Szerepe tehát nem szűkíthető le a puszta emlékezésre, hiszen mind teljesebben bevisz minket Jézus szavainak az értelmébe. Mindnyájan rendelkezünk ilyen tapasztalattal: bármilyen helyzetben is vagyunk, fölmerül egy ötlet, aztán egy másik, mely összekapcsolódik a Szentírás egy helyével… A Lélek jelöli ki ezt az utat, az Egyház élő emlékezetének az útját. Ez persze megkívánja a mi válaszunkat is: minél nagylelkűbb a feleletünk, annál inkább életté válnak bennünk Jézus igéi.
Emlékezet nélkül a keresztény nem keresztény, csak egy „félút”, a pillanat foglya, nem tud mit kezdeni az Egyház kincseivel. Ellenben a Lélek segítségével növekszik bennünk az emlékezet bölcsessége, a szív bölcsessége, mely a Lélek adománya.
Azokban a napokban az apostolokkal közösségben az Asszony volt az emlékezet, – hangsúlyozta a pápa – hiszen ő kezdettől fogva elmélkedett a szívében mindezen dolgokról. Mária volt, ő a mi Anyánk.
A Szentlélek tehát tanít, emlékeztet… és beszédre indít az Istennel és az emberekkel. Beszédre indít bennünket az imádságban, egyúttal megengedi, hogy az Istenhez fordulva Abbá-nak, Atyának szólítsuk őt. Senki sem mondhatja, hogy Jézus Krisztus az Úr, a Szentlélek nélkül. A Szentlélek vezet bennünket a többiekkel való beszédre, amikor testvéreinknek ismerjük el őket, amikor barátian, gyengéden és szelíden beszélünk velük, amikor megértjük aggodalmaikat és reményeiket, szomorúságaikat és örömeiket. De még ennél is több, amikor a Szentlélek a prófétálásra indít bennünket és így az Isten Szavának alázatos és engedelmes „csatornáivá” leszünk. A prófétálás legyen őszinte – kérte a pápa - mutassa meg nyíltan az ellentmondásokat és az igazságtalanságokat, de mindig szelíden és építő szándékkal. Így a Lélektől áthatva az Isten jelei és eszközei lehetünk.
Végül a Szentatya összefoglalt a homíliáját: a Szentlélek tanít és megmutatja nekünk az utat, emlékeztet és magyarázza Jézus szavait, imádságra indít, hogy Istent Atyának szólítsuk, általunk szól az emberekhez a testvéri párbeszédben és prófétai szóra vezet.
Pünkösd napja, amikor az apostolok elteltek a Szentlélekkel, az Egyház keresztsége, mely a „kijáratban” született meg, induláskor, az örömhír hirdetésére. Az Anya-Egyház szolgálni indul. De emlékezzünk a másik Anyára, a mi Anyánkra, aki készséggel indult el szolgálni. Az Anya-Egyház és a Mária-Anya: mindkettő szűz, mindkettő anya, mindkettő asszony. Jézus határozottan rendelte az apostoloknak: ne távozzanak el Jeruzsálemből, amíg meg nem kapják a Szentlelket. Nélküle ugyanis nincs misszió, nincs evangelizálás. Ezért az egész Egyházzal, a mi katolikus Egyházunkkal kérjük: Jöjj, Szentlélek!
(vl)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése