Lezárult Ferenc pápa háromnapos szentföldi utazása. Hétfőn este
tizenegy órakor szállt le az El Al légitársaság gépe Róma Ciampino
repülőterére. A Szentatya rendkívül intenzív programjának utolsó
mozzanata a Cenákulumban bemutatott szentmise volt. Jézus itt ünnepelte
az Utolsó Vacsorát tanítványaival, itt jelent meg feltámadása után
közöttük és itt szállt le a Szentlélek Máriára és a tanítványokra; itt
született az egyház. Ez a hely mindig vita tárgya volt: a ferencesekre bízták, aztán átalakították mecsetté, ma pedig Izrael állam ellenőrzése alatt áll. A Cenákulumban II. János Pál pápa is misézett. Ma már nem arról van szó, hogy visszaadnák a ferenceseknek a helyet, hanem hogy a keresztények használhatják liturgikus célokra. Ez azonban nem fékezte az elmúlt napokban a tiltakozást az ultraortodox zsidók részéről, akik ezen a helyen tisztelik Dávid sírját és maguknak követelik a tulajdonjogot. Ferenc pápa a szentföldi püspökökkel és a pápai kíséret tagjaival mutatta be hétfőn este az Utolsó Vacsora termében a szentmisét.
A Cenákulumban született az egyház, amelynek sajátossága, hogy kifelé nyit, misszióba indul. Emellett őrzi annak az emlékét, ami ezen a helyen történt. A Szentatya erről elmélkedett homíliájában. Mire emlékeztet minket a Cenákulum? A szolgálatra: hiszen Jézus megmosta tanítványai lábát, hogy mi is szolgáljuk a szegényeket, a betegeket és a kitaszítottakat. Emlékeztet minket az Eucharisztiára, az áldozatra: Jézus példájára, aki felajánlotta magát értünk az Atyának, mi is felajánlhatjuk életünket, munkánkat, örömeinket és fájdalmainkat Istennek.
A Cenákulum a barátságra is emlékeztet: a keresztények legszebb élménye ugyanis az, ha Jézus Krisztus barátaivá válnak. A búcsúra és az ígéretre is emlékeztet e hely, hiszen Jézus nem hagy el minket soha. Az álnokság, a kíváncsiság és az árulás emlékét is őrzi a Cenákulum. Bármelyikünk e csoportba tartozhat, ha lenézzük, elítéljük testvéreinket, ha bűneinkkel eláruljuk Jézust. A megosztás, a testvériség, a harmónia és a béke jele is köztünk ez a szent hely.
Ferenc pápa így folytatta homíliáját: „Mennyi szeretet, mennyi jóság fakad a Cenákulumból!
Mennyi szeretet áramlott ki innen, mint folyó a forrásból, mely kezdetben egy kis ér csupán, de aztán folyammá szélesedik… Minden szent innen merített; az egyház szentségének nagy folyója mindig innen ered, újra és újra Krisztus szívéből, az Oltáriszentségből, Szentlelkéből”.
A Cenákulum az új család, az egyház születésére emlékeztet bennünket, amelyet a feltámadt Jézus alapított. Olyan család ez, ahol van egy édesanya, Szűz Mária. A keresztény családok ehhez a nagy családhoz tartoznak és benne találják meg az erőt a zarándoklathoz és a megújuláshoz, az élet fáradalmain és megpróbáltatásain keresztül:
„Ez a Cenákulum távlata:. A Feltámadott és az egyház távlata. Innen indul el kifelé az egyház, amelyet a Lélek éltető lehelete fűt. Együtt imádkozva Jézus Anyjával, az egyház mindig újraéli a Szentlélek megújult kiáradásának várakozását: Szálljon le Lelked, Uram és újítsa meg a föld arcát” – ezzel a fohásszal zárta homíliáját Ferenc pápa szentföldi zarándoklatának utolsó állomásán, a jeruzsálemi Cenákulumban bemutatott szentmisén.
(gá)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése